Emlékezetesen mellé lőttek a választási közvélemény-kutatások 2022 tavaszán, de sok a félreértés a problémák mibenlétéről és lehetséges okáról. Hozzáértőkkel is megesik – pl. Török Gáborral és Szabó Andreával –, hogy a Fideszre vonatkozó becsléseket tekintik a fő hibaforrásnak, holott ez sose fordult elő az utóbbi években. Pedig fontos lenne a tisztánlátás, hogy értsük, mit érdemes fenntartásokkal kezelni a jelenlegi kutatásokban.
Szerintem jobban fogjuk látni a Fideszre vonatkozó kisebb becslési hibák okát is, ha észrevesszük, az ordítóan nagy hibák 2022-ben inkább a közös ellenzéki lista, a Mi Hazánk, és a szinte csak a kampányidőszakban feltűnt Megoldás Mozgalom és Normális Élet Pártja támogatottságára vonatkoztak. Meg hogy a Fidesz alátaksálását sem érdemes a fideszes mozgósítási apparátus utolsó pillanatban, a közvélemény-kutatások által mérhetetlenül kibontakozó hatásával magyarázni. Mert ha ez lett volna a fő tényező, akkor a 2018-as és a 2019-es előrejelzésekkel foglalkozó elemzéseim sem találhatták volna azt, hogy mindkét alkalommal telibe találta az utolsó közvélemény-kutatások átlaga a Fidesz választói támogatottságát.
Mint alábbi táblázatom mutatja, a Fideszt „mindössze” három százalékponttal becsülte alá a 2022-es kutatások átlaga, és alig-alig volt különbség a különböző kutatók mérései között, amelyek hibahatáron belül ingadoztak 50 és 48 (egyetlen esetben 47) százalék között. Ez nem lényegtelen kollektív tévedés, de egy 52 százalékos párt esetén annyit tesz, hogy támogatottságát három-ötvenketteddel, tehát durván hat százalékkal tévesztették el. Méretarányosan ennél sokkal vaskosabb hiba volt a valójában hat százalékos Mi Hazánk alábecslése két és fél százalékponttal, illetve az összesen 2,4%-ot gyűjtő egyéb pártoké másféllel (tehát negyven, illetve hatvankét százalékkal). Az abszolút értelemben is legdurvább hiba pedig a hatpárti közös ellenzéki lista átlag közel nyolc százalékpontos (huszonkét százalékos) túlbecslése volt annak ténylegesen elért 35,9%-os (levélszavazatok nélkül számított) listás eredményéhez képest. Matematikailag magától értetődik, hogy a közvélemény-kutatók közti eltérések is pont a közös lista esetén voltak a legnagyobbak, hiszen a többi pártok alábecslése az egyetlen túlbecsült lista pluszaiban összegződött az érem másik oldalán.
TECHNIKAI MAGYARÁZATOK: A táblázat itt böngészhető kényelmesebben, ha a fenti tábla túl pici a képernyőjén. Az első oszlop a közvélemény-kutató intézetet és az adatfelvétel középső napját mutatja. A második oszlopban láthatjuk, hogy az „összes pártválasztóra” vagy a „biztos szavazó pártválasztókra” vonatkozik egy-egy adatsor. A pártokra vonatkozó oszlopok összege minden sorban 100 százalék (esetleges kerekítési hibákat leszámítva). Az itt megjelenő adatsorok az összes választási közvélemény-kutatás az országgyűlési választásról, ami akkor az adott intézet utolsó kutatásaként megjelent, és nem tartalmaz “szakértői becsléseket”. A 2018-19-es választásokkal foglalkozó áttekintéseimhez hasonlóan tartalmazza viszont a választások estéjén megjelent, nem exit poll jellegű, az utolsó pillanatban készült kutatásokat, jelen esetben a Mediánnak az RTL-en megjelent adatsorát. Az adatok forrásait itt, egy Excel file-ban találja meg. Ha egy adatsor tartalmazta a „nem tudom, nem válaszol” stb. jellegű válaszok százalékarányát is, akkor annak kihagyásával újraszámoltam a százalékokat. A kutatások hibájának két mutatójára lásd itt.
A közös lista túlbecslésének a mértéke messze meghaladta azt a mértéket, amit esetleg annak tulajdoníthatnánk, hogy az ellenzéki kampányposzterek és hirdetések a szavazólapon ténylegesen megjelenő hat pártnév és logó helyett a 2022-es szavazólapon sehol nem látható „Együtt Magyarországért” fantázianevet reklámozták (ezt a magyarázatot a nagy tévedésre ironikus módon pont a kampányteam tagjai hangoztatták).
Meggyőzőbb, akkortájt sokat hallott pletyka volt, hogy a kormánypártiak nem akarták túldimenzionálni a fideszes vezetés mértékét, az ellenzéki hangulatra érzékenyebb kutatók pedig nem akarták depresszióba dönteni az ellenzéki tábort a választás előtt. Mindkét oldal szerette volna inkább támogatói részvételét motiválni, és ez a közös törekvés ezúttal alighanem hozzáadott valamennyit a kutatási eredmények hibájához. De bár több kutató is elismerte utóbb, hogy a rájuk nehezedő nyomás és várakozások miatt túlzottan is visszafogottan kommunikálták azt, hogy milyen nagy hátrányba került az ellenzék a kormánypárt mögött, szerintem az elképzelhetetlen, hogy tizenkét kutató átlag hét százalékos füllentéséhez vezetett volna a választás szorosságának eltúlzása. Azt pedig ellenkező bizonyítékok előkerüléséig (erre itt egy ígéret a kommentekben) inkább csak városi legendának tartom, hogy lettek volna az eredményt eltaláló közvélemény-kutatások. Ez úgy sem hihető, hogy egy 2021 decemberi számsor valóban lélegzetelállítóan profetikusnak tűnhetett utólag (hogy nem az volt, azt a kutatás kivitelezője is megerősítette, utólag is leszögezve, hogy az – speciális kutatási célok következtében – több százalékponttal alábecsülte az ellenzék akkori tényleges támogatottságát). Aligha volt az a helyzet 2022-ben, hogy (legalább egyes) kutatók tudták a tutit, csak nagyot füllentettek róla a nyilvánosságban.
Hát akkor miért mentek ennyire félre a becslések? Hipotézisem a fő okkal kapcsolatban pofonegyszerű. Mégis meglehetősen konzisztensnek tűnik a legutóbbi három országos szavazás tapasztalataival: Amikor viszonylag gyorsan változnak a tényleges pártnépszerűségek egy-egy választás előtt, akkor a mai magyar közvélemény-kutatások eredményei a tények után kullognak. Lehet, hogy azok a szavazatot megfordító tapasztalatok, amik a kampány során érték a szavazókat – 2022-ben például a háborútól való páni félelem, amit Závecz Tibortól Ember Zoltánig több közvélemény-kutató is tippelt már az egyik olyan tényezőnek, ami kifogott a kutatásokon –, sokakban csak az utolsó pillanatban alakul megváltozó pártpreferenciává. Például azért, mert csak akkor kezdenek el komolyan gondolkodni azon, hogy most vajon hogyan szavazzak, kövessem-e korábbi megszokásaimat vagy jobb lenne valahova máshova húzni az ikszet?
Aki megnézi itt a 2018 januárjától 2022 áprilisáig mutatkozó trendeket az egyes pártok támogatottságában, az azt találja, hogy 2021 végétől kezdve a közös listás ellenzék tempósan esett vissza a kutatásokban, a Fidesz támogatottsága viszont egy picit nőtt, míg a Mi Hazánk támogatottsága szinte kilőtt. Az sem kétséges, hogy a Megoldás Mozgalom és a Normális Élet Pártja (Gattyán György és Dr. Gödény újonnan alakult pártjai) közvetlenül a választások előtt nyerték el közel két százaléknyi szavazó voksát. A közvélemény-kutatások 2022-es tévedései tehát összhangban vannak azzal az elmélettel, hogy a kampányidőszak gyors változásainak lekövetésével van problémája a magyar kutatóknak. Észreveszik a változások irányát, de nagyon alábecsülik a mértéküket. Aki lefelé megy, az sokkal lejjebb végzi a valóságban, mint a kutatásokban, aki felfelé megy, az magasabbra ér, mint ahogy a közvélemény-kutatások látták.
Ugyanez a minta mutatkozik a 2019-es adatokban is (a trendek ismét itt, az előrejelzések hibái meg itt nézhetők meg). Az akkori európai választás előtt a Demokratikus Koalíció, a Momentum Mozgalom és a Mi Hazánk emelkedett viszonylag gyorsan, és a Jobbik, az MSZP, meg az LMP esett vissza elég tempósan. Az előrejelzések ennek megfelelően (relatíve) durván alábecsülték a DK, a Mi Hazánk és a Momentum, és rendkívül túlbecsülték a Jobbik, az LMP és az MSZP támogatottságát. A Fidesz és a Kutyapárt pontos becslése azonban nem jelentett nekik problémát: talán pont azért, mert azok támogatottsága meglehetősen stabil volt akkoriban.
Végül, ha a 2018 elején mutatkozó trendeket nézzük meg ugyanott, akkor a Jobbik enyhe emelkedésén és az LMP meg a DK szerény visszaesésén kívül nem sok érdemi változást láthatunk (a Fidesz picit visszaesett, de saját méretéhez képest csak kevés szavazót veszített). Megdöbbentően közel is került a közvélemény-kutatások átlaga abban az évben a tényleges a listás eredményekhez: csak a DK-t és az LMP-t becsülték túl kicsit, és a Jobbikot egy picit alul.
A három legutóbbi választás tapasztalatai tehát összhangban vannak az elmélettel. Ettől még ez nem tekinthető bizonyított tudományos bölcsességnek, hiszen még így is kicsi a támogató megfigyelések száma, és további magyarázatra szorul, hogy miért pont Magyarországon maradnak le a kutatások ennyire a politikai fordulatok mögött.
Ahhoz azonban elég meggyőzőnek tűnik a fenti összkép, hogy levonjuk a tanulságot: amikor valamelyik párt, mint most a TISZA, nagyon gyorsan nő – vagy veszít teret – egy magyar választás előtt, akkor jobb óvatosan bánni a közvélemény-kutatásokkal, és érdemes felkészülni arra, hogy a választási eredmények még sokkal nagyobbnak fogják mutatni a lezajlott változások mértékét, mint az előzetes közvélemény-kutatások alapján gondolhattuk volna.
FRISS: Számos a fenti posztra érkezett értékes kritikai észrevételt és azokra adott válaszaimat is olvashatja itt. A 2024. június 9-i választással kapcsolatos kutatásokra vonatkozó folyamatosan frissüló összegzésem pedig itt találja meg. A választás előtt még több nyilvános beszélgetés is lesz a kutatások pillanatnyi állásáról és kihívásairól. Ezeken többnyire lehet kérdéseket is feltenni majd. Igykeszem itt vezetni róluk egy listát:
Böcskei Balázs-Szabó Andrea-Závecz Tibor május 30. délután beszélgetnek: https://www.facebook.com/events/440475595251456/
Május 30-án délelőtt Nézőpont Intézet rendez egy egyelőre rejtélyes tartalmú eseményt: https://nezopont.hu/esemeny
Én magam június 6-án reggel 9 és 10 között a Klubrádió Reggeli személy c. műsorában fogom összefoglalni, hogy mi várható.
Vox Populi 