Még Kész Zoltán vagy Rig Lajos drámai időközi választásai után se jelent meg annyi elemző kommentár és pártvélemény, mint a közvetlen jelentőséggel talán csak Csibi Krisztina számára bíró dombóvári választásról. De maradt még azért bőr a témán, amit most le is nyúzok azok számára, akik kíváncsiak arra, hogy a látottak alapján mi újat tudtunk meg a jövőről, illetve az én eredmény-előrejelzői kristálygömböm hibáiról. Javaslom, hogy ne vesszünk el a „jól döntött-e a TISZA”1, „alacsony volt-e a részvételi arány”2 és a „mekkora sikert ért el a Fidesz”3 kérdések semmilyen egetverő következtetéssel nem kecsegtető ízlelgetésében (saját válaszaim a számozott lábjegyzetekben). Az Opinio országos felmérése már amúgy is megállapította ezekről, hogy különösebben nem érdekelték az országot, akit meg mégis, azok úgyis pártszemüvegen át értékelik (ld. alább). Ezeknél fontosabb kérdések bukkannak fel viszont, ha van türelmünk egy kicsit mélyebben csócsálni az eredményeket. Az ezek elemzéshez készített adatállományaimat itt találja meg, ha tovább szeretne kutakodni.4
A TISZA és a régi motoros ellenzék közti átszavazás
Kezdjük a tájékozódást egy olyan táblázattal, ami a 2022 és 2025 közötti választások pártok szerinti eredményeit a szavazásra jogosultak százalékában fejezi ki. Így a változó részvételi arányok ellenére is jobban megértjük, hogy merre is mozognak mostanában a szavazatok. A választási eredményeket viszont nem a megszokott módon, az érvényesen szavazók százalékában látjuk itt. Ezért első ránézésre furcsának tűnhetnek a számok, hiszen nem száz százalékká adódnak össze az egy-egy oszlopban szereplő számok, hanem az összes érvényesen szavazók százalékát adják ki.
A fenti tábla „óellenzék” címen egy kalap alá vonja össze a 2022-es közös ellenzéki lista és jelöltek, a 2024-es európai választás DK-MSZP-P, Momentum, MMN (Márki-Zay), Jobbik és LMP listái, az ugyanakkor tartott megyei közgyűlési választás DK, Momentum, MSZP és LMP listái, és a múlt vasárnapi időközin Takács László (DK) és Harangozó Gábor (MSZP) szavazatait. Fő tanulsága, hogy 2024 júniusában a TISZA szavazatok úgy felét behúzta a régi ellenzék a megyei listás szavazáson. (Utóbbi azért fontos itt az elemzésben, mert azon nem indult el a TISZA, de a szavazói ott voltak a szavazófülkében az ugyanakkor tartott európai választás miatt, és csak 2,3%-kal többen szavaztak érvénytelenül a megyei, mint az európai listákra.) A 2025 januári választékkal viszont korántsem volt ilyen sikere a régi ellenzék képviselőinek, és ennek köszönhette a Fidesz jelölt a rekordmagas szavazatarányát.
Ha külön választanám őket az régi ellenzék egészétől, akkor azt látnánk, hogy a DK-MSZP-P lista 4,1%-os júniusi szavazataránya helyett az összes jogosultak 4,4%-a támogatta Takács Lászlót és Harangozó Gábort januárban. Ami roppant kedvező a Fidesz eredményéhez képest, akik a 2024 júniusi szavazóik csak kétharmadának megfelelő számú szavazót tudtak behúzni januárban. És Dúró Dóra (Mi Hazánk) még sikeresebb volt, hiszen ő a júniusi 4,7%-ról januárban 6,4-re vitte fel a szélsőjobb szavazatarányát. Ámde a baloldal és a Mi Hazánk együttes januári szavazattöbblete (6,4-4,7=1,4 plusz a 0,3%, ami baloldalnak jutott) is eltörpül ahhoz képest, hogy a túlnyomórészt nyilván a TISZA EP-listájának támogatóitól érkező extra szavazatok az európai választáson látott 7-ről egész 14,2%-ra tolták fel a régi ellenzék megyei listáinak támogatottságát júniusban.
Jól látható a táblán, hogy a régi ellenzék 7,2%-os júniusi szavazattöbblete januárban 2,6%-os negatívba váltott át (ennyivel kisebb az általuk az időközin szerzett 4,4% az európai választáson elért 7,0%-nál). Részben ez, tehát hogy TISZA jelölt hiányában Magyar Péter sok támogatója nem is szavazott az időközin, az oka annak, hogy eddigi legjobb eredményét érte el a Fidesz a választókerületben az időközin. Nem pedig az, hogy a Fidesz különösen jól teljesített, hiszen júniushoz képest egyharmadával csökkent a kormánypárti szavazatok aránya, miközben az ellenzékieké, mint látjuk. nőtt!
Sőt az is kiderül a számokból, hogy még csak nem is a TISZA tábor átszavazási hajlandósága csökkent a baloldalra és a Mi Hazánkra 2024 júniusához képest. De még arról sem volt szó, hogy a TISZA szavazói hallgattak volna Magyar Péter januári bojkottfelhívására. Az Opinio helyi kutatása a választások után ugyan úgy találta, hogy a TISZA szavazók jó döntésnek tartják, hogy nem indult el a párt az időközin (ld. erre az ábrát kicsit fentebb), de ez nem jelenti azt, hogy nem mentek el szavazni. Nézzük meg az adatokat településenként (illetve a kerület két kisvárosán belül szavazókörönként, hogy egész részletes képet kapjunk).
Az alábbi ábra-négyes vizsgálja a TISZA 2024 júniusi támogatottsága kapcsolatát a Mi Hazánk és a baloldal (tehát a DK és az MSZP együttes) szavazattöbbletével a júniusi megyei listás, illetve a januári időközi választáson. A színes pöttyök egy-egy község vagy szavazókör eredményét mutatják, és méretük a szavazónépesség nagyságával arányos. A két felső ábrán a pöttyök elhelyezkedésének magassága a megyei listás szavazattöbbletet mutatja meg, tehát hogy a szavazóképes lakók közül mennyivel többen szavaztak a DK+MSZP, illetve a Mi Hazánk megyei, mint európai választási listájára. Az alsó ábrapár pedig a januári időközin – az európai választáshoz képest – mutatkozó baloldali, illetve Mi Hazánkos „szavazattöbbletet” hasonlítja össze a TISZA júniusi támogatottságával. A vízszintes tengelyen mind a négy ábrán ugyanúgy helyezkednek el a pöttyök, tudniillik aszerint, hogy az adott község vagy szavazókör szavazóképes lakóinak hány százaléka támogatta a TISZA pártot az európai választáson.
Az ábrákat átmetsző görbe vonal és annak szürke sávval jelzett hibahatára helyi regresszióval tárja fel a vízszintes és a függőleges tengelyen ábrázolt számok viszonyát. A jobb felső ábra kivételével mindegyik egy viszonylag lineáris, statisztikailag szignifikáns összefüggést mutat.5 Tehát minél magasabb volt egy-egy földrajzi egységen belül a TISZA szavazatok aránya az európai választáson, annál jobban sikerült a baloldali megyei listáknak és januárban a két baloldali jelöltnek felülmúlnia a DK-MSZP-P európai választási lista júniusi eredményét. És Dúró Dórának is a TISZA szavazatokkal arányosan sikerült felülmúlnia a Mi Hazánk európai listájának eredményét, még ha az ő szavazattöbblete sokkal nagyobb kilengéseket is mutat a regressziós vonal körül.
Sokféle magyarázatot lehet ajánlani az ilyen terület-statisztikai összefüggésekre, de itt a legkézenfekvőbb az, hogy a TISZA szavazóinak egy része – további regressziós elemzések szerint úgy 20-25 százaléka – átszavazott a baloldali megyei listákra, és a januári időközin is, bár talán kicsit kisebb, úgy 19% körüli arányban, de leszavazott a két baloldali jelölt egyikére. Nagyon érdekes, hogy júniusban a TISZA-szavazóktól ebben a választókerületben csak statisztikailag inszignifikáns mértékű átszavazás volt a Mi Hazánk megyei listájára, ám januárban az egykori TISZA szavazók kb. 23%-a Dúró Dórára adta voksát. Arról lehet szó, hogy a Mi Hazánk alapjában véve nem vonzó a tiszások számára, főleg, ha szavazhatnak helyette a Momentum vagy az LMP listájára is (a megyei listás választáson azok is indultak külön listákkal, az időközin azonban gyenge volt a kínálat a „se nem bal, se nem szélsőjobb” alternatívákból).
Egyfelől tehát a júniusi ellenzéki szavazatok egy része hiányzott az ellenzéki és Mi Hazánk jelölteknek a januári időközin. Másfelől viszont utóbbiak még a saját júniusi szavazótáboruk egészét meg a környék más egyéb szavazóit sem tudták januárban jelöltjük támogatására csábítani. Utóbbit mutatja az, hogy míg a két felső ábrában csak pozitív szavazattöbbleteket láthatunk júniusban, addig a januári időközire vonatkozó ábrákban számos település és szavazókör mutat negatív „szavazattöbbletet”, tehát hogy az időközin rosszabb eredmény született az adott pártok szempontjából, mint az európai választáson. Különösen Dúró Dóra esetében szembeszökő, hogy míg Döbröközön és Dombóvár egyes szavazóköreiben, ahova a hírek szerint személyes szálak kötik, jóval több szavazatot szerzett, mint amire pusztán a Mi Hazánk és a TISZA ottani európai választási eredményei alapján számíthatnánk, addig pár helyen – az ábrában Mórágy, Nak és Györe példáját emeltem ki – ugyanennyire jelentősen elmaradt az európai választás alapján várható szavazatarányától. Talán mert oda nem jutott el hasonló erővel a kampánya a hírrel, hogy ezúttal ő „a legesélyesebb ellenzéki jelölt” (mint ezt a szórólapjai mondták).
Az tehát, hogy januárban a Fidesz jelöltje annyira jó eredményt ért el Tolna 2-ben, messze nem csak a TISZA tábor távolmaradásának tudható be. Az átfogóbb oka a Fidesz jelölt kiemelkedő eredményének Tolna 2-ben az volt, hogy csak olyan jelöltek indultak el vele szemben, akikkel nem tudott, és talán nem is próbált a pártjuk kitörni a Fidesz-TISZA versenyben kapott kispárti szerepkörből. Pedig a kitörési kísérletre már csak azért is szükség lett volna, mert júniushoz képest a Momentumtól a Kutyapártig és a Jobbikig soféle ellenzéki alternatíva hiányzott a szavazólapról, és ezek híveinek sem feltétlenül jellegzetes Mi Hazánk- és DK-jelöltekkel lehetett volna leginkább a kedvében járni.
Fideszes kétharmad a láthatáron, ha …
Hétfő reggel óta úgy látom, hogy a TISZA és egy látható kampány hiányában most kétharmaddal nyerne a Fidesz egy országgyűlési választáson, mert az óellenzék és a Mi Hazánk ajánlata akkor is nagyon keveseket mozgat meg, amikor a TISZA nem kerül melléjük a szavazólapra: annál legalábbis kevesebbet, mint amire én számítottam, hiszen az országos politikára vonatkozó ismereteimet a korábbi Tolna 2-s választási eredményre vetítve négy százalékkal erősebb második helyezettet és ugyanannyival gyengébb Fideszt vártam múlt vasárnap.6 Márpedig ha olyan parlamenti választásra kerülne sor jövőre, ahol a Fidesz jelöltje két százalékkal többet szerez a dombóvári választókerületben, mint 2022-ben, akkor nem kétséges, hogy országosan is kétharmados többségre számíthat a kormánypárt.
Hogy miért lehet az országos képből egy-egy 2026-os választókerület várható eredményére, illetve az utóbbiból az előbbire következtetni, azt a fenti ábra igazolja. Ez azt mutatja meg, hogy mennyire lineárisan függött össze a 106 választókerület körében a Fidesz jelöltek 2022-es vezetése a közös ellenzéki jelöltek előtt azzal, hogy mennyivel vezetett a Fidesz 2024 júniusában a (megint csak a kutyák és a Mi Hazánk meg a Megoldás Mozgalom nélkül számított) ellenzék előtt. Mint jól látható, a helyi regresszió vonala szinte egyenesen vág át az ábra átlóján, tehát majdnem tökéletesen lineáris kapcsolat áll fenn, és a kis szürke téglalappal kiemelt Tolna 2 választókerület pontosan felfekszik a regresszió vonalára. Ebből kiindulva 2026-ban is tök jól meg lehet majd jósolni egy-egy kerület eredményét az országos várakozásokból és a 2024 júniusi európai választás helyi eredményeiből, feltéve persze, hogy az országosan releváns pártok elindulnak és érdemben kampányolnak a kerületben. Ha a dombóvári kerületben még nagyobb szavazataránnyal győz a Fidesz, mint 2022-ben, akkor minden bizonnyal meglesz a kétharmad. Ha elindul a TISZA, akkor persze január 12-én is alighanem más lehetett volna az eredmény, de az ellenzék többi részének most nincs receptje arra, hogy hogyan töltsék be, ha a TISZA üres teret hagy maga után.
Baloldal
A két baloldali jelölt egyikének január 12-i támogatottságát eltaláltam előre, a másikét viszont alábecsültem négy százalékkal. A tévedés és a találat oka ugyanaz: abból indultam ki, hogy egy ennyire fura választékból történő választás esetén a kevésbé lényeges jelöltek esélyét helyi ismeretek alapján kell megítélni, és szerintem egész jól választottam a helyi informátorok sokaságából. A jövőben is tartom magam majd ehhez az elvhez, az más kérdés, hogy tolnai választottam történetesen túlbecsülte a 2RK jelölt esélyeit a DK rovására.
Takács László és Harangozó Gábor nyilván derék harcosai a maguk ügyének, teljesen érthető, hogy úgy gondolták, el kell indulniuk. Nyilván meg is tettek mindent a minél jobb szereplésért, amit tudtak (lapos tanulságai és láthatólag az internetre korlátozott információgyűjtése ellenére főleg a Republikon beszámolóját ajánlom azoknak, akik arra kíváncsiak, hogy mi is történt kampány címén az isten háta mögött az ünnepek dominálta téli hidegben. Arra már nem tér ki ez a beszámoló, hogy az internet helyi használói szerint a DK kb. annyit el is költött a választásra egy-egy szavazatra számítva, mint a Fidesz, ami egyébként nagyon helyes is – a gond az, hogy ez ennyire volt elég, mert a hiba a termékkel van, nem a csomagolással.) A probléma az én szememben az, hogy pártjaik belesimultak abba a stratégiába, hogy a TISZA nem-indulása esetén sem arra kell törekedniük, hogy egy tágabb, több szavazót és mélyebben megragadó alternatívát mutassanak fel. Hanem úgy értelmezték a feladatot, hogy amolyan picike kis pártként való túlélési képességükről kell meggyőzniük foszladozó táborukat. Ennek a stratégiának rendszerváltó szempontból csak akkor van értelme, ha abban bíznak, hogy a TISZA elvégzi helyettük az Orbán-kormány leváltását. Szerintem ez végtelenül kiábrándító kép a híveik egy jelentős része számára, és nehéz lesz eldugni előlük. Ettől függetlenül persze a parlamenti mandátumától koncepciós per révén megfosztott Varjú László indulása az újpesti időközi választáson március 25-én biztos eléggé megmozgatja majd az ellenzéki szavazókat ahhoz, hogy visszaküldjék őt a parlamentben március 23-án. Ez a fényes siker pedig bizonyára meggyőzi a DK szavazók egy másik, bár roppant bizonytalan számú részét arról, hogy pártjuk egy életképes és 2026-os szavazatukra méltó politikai alternatíva. Ezért alapjában véve azért arra számítok, hogy a DK megmarad a “TISZÁ-ra nem-nem-soha” ellenzéki szavazók klubjának, de hogy ez elég lesz-e a parlamentben maradáshoz, az még sokáig lesz bizonytalan, ha az összes választási közvélemény-kutatásokról szóló naprakész összefoglalómat nézem.
Mi Hazánk
Ugyanez igaz a Mi Hazánkra is. Joggal mondhatják, hogy nagyon szép eredményt értek el Tolna 2-ben. Egészen más dolog azonban 19% feletti eredményt elérni ott, ahol gyenge a baloldal és nem indul el a TISZA Párt, mint arra készülni, hogy egy általános választáson leváltsák a Fidesz-rendszert. Vona Gábor is nyilván lobogtatja a klubjában, hogy Kiskunmajsán 33%-ot kapott a jelöltje, amikor egyedül indult a Fidesszel szemben egy jobboldali fellegvárban, még se figyel oda arra senki, mert a lényegesen nagyobb Tolna 2-ben még egy ismeretlen borsodi polgármester is többre vitte, mint a 2RK jelöltje. Nem sokkal többet ér Dúró Dóra vasárnapi rekordja sem, bár így legalább megértette azt, hogy neki, mint pártja egyik legerősebb jelöltjének, nem a Józsefvárosban kéne próbálkoznia 2026-ban.
A jelöltek személyes vonzereje, na majd az …
Tényleg bosszantó, hogy mennyi kommentár hangsúlyozta azt, hogy az ősszel elhunyt fideszes képviselő milyen nagy személyes munkájának szóló szavazatszámra számíthatott a kerületben. Ebből nyilván az a következtetés jön, hogy másutt is sokat számíthat a korábban választásokat nyerő egyéni képviselők személye, ergó a “Fideszt mindig nagy fölénnyel legyőző” Hiszékeny Dezsőt előre kéne engedni 2026-ban is. Konkrétan Hiszékeny Dezsőről persze el is tudnám képzelni, hogy ő teremtett olyan nagy többséget a baloldalnak Újlipótvárosban, de a magyar választások általános tapasztalata azért az, hogy még egy sokakkal kezet fogó és elbeszélgető képviselőnek, mint Potápi volt, is csak egy fokkal szebbnek kell lennie az ördögnél, hogy megkapja a pártja szavazatait (ehhez persze illik, hogy Csibi Krisztina módjára megmutassa magát és némi érdeklődést a kerület lakói iránt, és akár két-három százalékot is veszthet az, akin annyira látszik, hogy rövidesen a vádlottak padjára kerül, mint 2018-ban az ennek ellenére győző Simonka Györgyön).
Az más kérdés, hogy egy-egy, akár független képviselőjelölt is kialakíthat olyan önálló politikai márkanevet és azt támogató aktivista-hálózatot, mint egy párt – gondoljunk csak Hadházy Ákos és Jámbor András országosan is, vagy Tordai Bence és Szabó Szabolcs inkább csak helyben ismert példájára -, és az szavazatokat hoz. De ilyen jelölt egy se indult a tolnai időközi választáson. Sőt, Potápi Árpád sem azért kapott több szavazatot Tolna 2-ben a Fidesz listánál, mert ő annyira megdolgozott ezért (a Fidesz listát és őt magát a párton belül segíthette persze a kerületben végzett munkája). Hanem azért, mert Bonyhád környékén elég sok szavazat szokott esni a német nemzetiségi listára, aminek a támogatói között érthetően magasabb a valójában a Fideszt támogatók aránya már pusztán azért is, mert a német nemzetiségi listán egy korábban formálisan is Fidesz színekben induló jelölt szerez kedvezményes parlamenti mandátumot, minekutána a nem-fideszes nemzetiségi szavazók nem annyira szívesen teszik oda a voksukat.
Ezt a szimpla igazságot mutatja be a fenti ábra. Láthatjuk, hogy Tolna 2 legtöbb kistelepülésén és kisvárosi szavazókörében – Diósberényben 20, Szakadáton közel 18%-kal – Potápi Árpád jobban szerepelt a Fidesz listánál. Ezt az előnyt viszont szinte teljes egészében megmagyarázhatjuk a német nemzetiségi listára esett szavazatokkal. Az összefüggés inkább csak azért nem tökéletesen lineáris, mert pár helyen (az ábrán külön is bejelöltem Dombóvár 21-es szavazókörét, Szakcsot és Jágónakot) Potápi nagyon elmaradt a Fidesz lista eredményétől, talán azért, mert ott valami különleges beágyazottsága volt egyik vagy másik vetélytársának.
Végül a legérdekesebb történet a tolnai jelöltekről az, hogy lám egy meglehetősen falusias választókerületben se hátrány, ha nő a jelölt, hiszen a szavazatok 84%-át a két nő vitte el a négy férfival szemben, és ezt mindenki annyira természetesnek érzi, hogy szóba se került a megannyi kommentárban. Azért a jövendő jelöltállítási vitáiban érdemes lesz erre emlékezni, amikor valaki előítéletes nézeteket hangoztat, és megkérdőjelezi, hogy egy női jelölt is pont ugyanúgy tudja hozni pártja szavazatait, mint a Caligula lova.
Végszó
Egy héttel a dombóvári időközi után Tiszakécskén egy szavazattal elvesztett a Fidesz egy önkormányzati kerületet, ami évtizedek óta az övé volt, és Budakalászon már megint nem indult el a helyi választáson a civilekkel szemben. Nem lehetetlen tehát komoly győzelmeket aratni a pillanatnyilag viszonylag népszerűtlen kormánypárttal szemben. Ahol viszont ellenzéki pártok jelöltjeivel kerültek szembe fideszesek, ott a kerület korábbi politikai színétől függetlenül győztek, tehát a baloldali fellegvár Óbudán és az önkormányzati szinten erősen narancsos Veszprémben is. Ez is rímel a múlt heti tolnai erőpróbáról írt elemzésem eredményére, miszerint az ellenzéknek nincs látható B terve arra az esetre, ha a TISZA, esetleg valami adminisztratív okból, mégsem indulna a választáson. Ennél komolyabb függőhelyzetbe aligha hozhatták volna magukat, pedig Orbán Viktor hosszas előkészítés után teljesen logikus aktualitásaként beígérte pénteken, hogy Donald Trump mézeshetei során kiszorítja az országból a Brüsszeli Marcsikat meg a New York-i Zolikat. Kezdődhet a fejtörés, hogy kire gondolt, és mit jelent ez a választások szempontjából.
LÁBJEGYZETEK
- Sajnáltam, hogy nem vállaltak be egy októberben is láthatóan sima vereséget igérő küzdelembe a jobb felkészülés érdekében, de végül is a tapasztalaton kívül nem sokat vesztettek. A távolmaradás ésszerű indoklásával és az előrehozott választás követelésével sikerült csökkenteniük az adott helyzetben elkerülhetetlen tekintélyveszteséget. A TISZA szempontjából legnagyobb veszélye a nem-indulásnak pedig magától is elhárult, mivel a régi ellenzék nem állt elő valami újszerű és meglepően sikeres megoldással a váratlan ziccerhelyzetben, hanem csak hozta a várható törpepárti ajánlatát és kisütkérezett abban, hogy a TISZA távollétében ez is sokkal többnek látszott, mint amire egyébként elég. A bojkottfelhívás viszont egy helyi – bár igaz, hogy ellenérdekelt megrendelőnek tulajdonítható – kutatás szerint népszerűtlen, és a posztomban látható elemzés szerint jórészt hatástalan volt. ↩︎
- Pont olyan magas volt a részvétel a tolnai időközin, mint amikor 2014-ben Újpesten egy nagyjából tét nélküli időközi volt úgy, hogy a Fidesz esélytelennek látszott az MSZP jelöltjével szemben, de annál egy picit magasabb, mint amikor 2020-ban a Fidesz saját jelöltet sem mert állítani a közös ellenzéki támogatottsággal induló Jobbik jelölttel szemben a dunaújvárosi kerületben. Az igazi országos tétre menő és izgalmas tapolcai (2015), veszprémi (2015) és tiszaújvárosi (2020) időközik részvételétől azonban jócskán elmaradt. ↩︎
- Jelentőset, de igazából csak a szokott rutinját kellett hoznia ehhez és bíznia abban, hogy a régi ellenzék is csak azt próbálja meg. ↩︎
- A “Tolna2_választási_eredmények_2022-2025.xlsx” adatbázisomban a választókerület kistelepülései, illetve bonyhádi és dombóvári szavazókörei szintjén kerülnek egymás mellé a 2022-es országgyűlési, a 2024-es (megyei és európai) listás, és a 2025. január 12-i időközi választás fontosabb eredményei. (A dombóvári és bonyhádi szavazóköri beosztás 2014, illetve 2017 óta változatlan, leszámítva azt, hogy 2023 novemberében 64 dombóvári szavazópolgár lakcíme a 4-esből az 1-es szavazókörbe lett átsorolva, ld. https://dombovar.hu/wp-content/uploads/2023/11/4-2023-HVB-hatarozat-2023.11.22.pdf és https://bonyhad.hu/valasztasi-informaciok/korabbi-valasztasok/#484-489-1-2022-i-14-hvi-hatarozat.) A “Tolna 2 választókerület választási eredményei településenként, 2018-2024.xlsx” pedig a 2018-as és a 2022-es országgyűlési, és a 2019-es és 2024-es európai választás eredményét találja meg Tolna 2 településeire nézve. ↩︎
- Az ábrákon látható helyi regressziós görbét LOESS módszerrel, a szövegben hivatkozott szignifikancia-teszteket és százalékos becsléseket lineáris regresszióval számoltam ki. ↩︎
- A jövőben ezek szerint többre kell értékelnem a Fidesz mozgósítási képességét olyan körülmények között, ahol csenevész ajánlattal kell megküzdenie, és sokkal kisebbre kell becsülnöm az ellenzéki szavazók hajlandóságát a Mi Hazánkra való átszavazásra még akkor is, amikor a párt a legjobb, legkevésbé szatellit-pártinak tűnő arcait (Dúró és Torockai) mutatja feléjük, és ennyire népszerűtlen a kormány. ↩︎
Vox Populi 