A választási közvélemény-kutatások állása a 2026-ra várt országgyűlési választások előtt

Ez a poszt teljesen felfrissül 2026 március 13-án, amikor útjára indul mindig friss mandátumbecslésekkel, interaktív adat-ábrázolásokkal és választókerületi előrejelzéseket is mutató interaktív térképpel kiegészült új weboldalunk, amit az alábbi poszt részletes magyarázatokkal és sokféle ábrával egészít ki. A jelen oldal megelőző változata itt látható. Az aktuálitásokról, egész friss adatokról a Vox Populi blog Facebook és Instagram oldalán olvashat elemzéseket, és azok megjelenésekor itt is frissül sok tucat ábránk (az ábrák magyarázata alább a poszt végén) és az összes kutatás megjelent számsorait 2017 őszéig visszamenőleg bemutató adatbázisunk. A blog céljairól és a szerzőről itt olvashat.

Összefoglaló türelmetleneknek

Fidesz vs. TISZA

A március elején készült kutatások megjelenése után pár százalékpontos előnyben van a TISZA Párt a Fidesz előtt, ha az elmúlt hetek összes nyilvános közvélemény-kutatásainak egyszerű átlagát nézzük. De ez az egyszerű átlag sajnos vajmi keveset jelent, és össze-vissza ugra-bugrál, aszerint, hogy éppen óriási Fidesz-előnyről vagy mindent elsöprő TISZA vezetésről beszámoló adatsor jelent-e meg valahol. Mert igazából nem a valóságos trendek, hanem az határozza meg manapság az összes közvélemény-kutatás egyszerű átlagát, hogy az ábráimon a narancs különböző árnyalataival jelzett, röviden kormánypártinak mondható intézetek, vagy a mindenféle egyéb színű kormányfüggetlen intézetek posztoltak-e több számsort éppen. Ugyanis egymással annyira összeegyeztethetetlenek a számaik az utóbbi másfél évben. hogy kizárt dolog, hogy mindegyik olyan mérésből származik, amely a kutatók legjobb tudása és módszertani meggyőződése alapján készült. El kell dönteni, hogy hiszünk-e bármelyiknek is, és lehetőleg ésszerű alapon kell ezt eldönteni.

A Vox Populi március 13-i becslése

Mivel az alternatív univerzumok közös nevezője egy értelmetlen üres halmaz, ezért 2026 elején átváltottam egy olyan átlagolásra, ami egyrészt az alapján súlyozza a különböző adatokat, hogy mennyire frissek és mennyire voltak pontosak az őket posztoló intézet publikált becslései az megelőző négy országos választás előtt. Másrészt pedig figyelembe veszi azt, ami a mostani szezon két fő sajátosságának tűnik (ezekről részletesebben lásd itt): a narancsközeli intézetek posztjainak teljes hiteltelenségét, és a narancsmentes intézetek valószínűleg nagyobb torzítását az ellenzék javára, mint amit a legutóbbi, 2024-es választáson tapasztaltunk. Így kapom azt a becslést, hogy a levélszavazatok nélkül számított szavazatmegoszlásban most kb. 47:41 arányban, tehát hat százalékponttal vezethet a TISZA a Fidesz előtt, a következő országgyűlés legvalószínűbb összetétele pedig 106 tiszás, 87 fideszes és 6 Mi Hazánk képviselő. Ez persze még változhat a következő hetekben, és már pusztán a narancsmentes közvélemény-kutatások múltbeli találati pontossága alapján is érdemes egy elég széles becslési hiba lehetőségét is hozzáképzelni a pillanatnyi becslésekhez. De nézzük meg előbb a friss számokat, meg hogy mi változhat még április 12-ig, és majd aztán a számítás módszertanát meg a hibahatárt.

A kisebb pártok

A kisebb pártoknál meglehetősen egybehangzóak a közvélemény-kutatások: a Mi Hazánkot szinte mindig a parlamenti bejutáshoz szükséges 5,25% felett, a Kutyapártot és a DK-t pedig szinte mindig alatta mutatják a ‘kalibrált’ kutatók. Kalibrálton azt értem, hogy már korábbi választások előtt is posztoltak pártpreferencia-becsléseket, így van már némi ismeretünk arról, hogy félrehord-e a puskájuk, és merre, mennyire. (Mondjuk pont a kisebb pártok esetén nincs ennek túl nagy jelentősége, mert őket az IDEA furcsa idősorát¹ leszámítva mindenki nagyjából ugyanoda méri, mint ezt látni fogjuk még alább.) Az 5,25% pedig azért kell a törvényben szereplő 5% egy helyett a kis pártoknak, mert a közvélemény-kutatások nem tartalmazzák a majdan beérkező, túlnyomórészt a Fideszre eső levélszavazatokat, amelyik minden más párt listás szavazatarányát lényegében előre látható mértékben lejjebb nyomja a közvélemény-kutatásokban látotthoz képest.

Trendek

Amint a fenti két ábra is jelzi, érdemi változást senki nem mért az elmúlt hónapokban azt leszámítva, hogy lassacskán nő a két nagyobb párt támogatottsága, míg a Kutyapárt és a DK támogatottsága meg a pártot nem választók aránya csökken. Bár korántsem jutott az utóbbi még olyan alacsony szintre, mint a 2022-es választások előtt (ld. az ábrát alább), de nem tűnik a mostani adatok alapján egykönnyen elképzelhetőnek az, hogy a még továbbra is bizonytalanok közül olyan sokan szavaznának, és annyira egybehangzóan, hogy pusztán az érdemben megváltoztathatná a várható választási eredményt. Amit talán könnyebb elképelni, hogy a DK és a Kutyapárt támogatottsága tovább fog csökkeni a választásokig, különösen az egyéni jelöltek tekintetében. Egy ilyen változás akár több egyéni kerületet is átbillenthetne szoros Fidesz győzelemből szoros TISZA győzelemre.² De persze az is elképzelhető, hogy a Fidesz húz elő valami újszerűt eszközei széles tárházából a kampány végére – az erről szóló véget nem érő spekulációkat nem is kell itt szaporítanom azon túl, hogy önmagában a Fidesz erőforrás-előnyét és korábban még az ellenzékénél valóban nagyobb mozgósítási képességét nem tartom a kampányhajrá kimenetelét a kampány korábbi szakaszainál jobban befolyásoló tényezőnek. A választásunkba való erőteljes orosz beavatkozásra viszont nem láttunk még olyan példát, mint idén, ezért annak hatása nehezen kiszámítható.

A pillanatnyilag várható szavazatarányok kiszámítása

Számításaim részleteiről számozott lábjegyzetekre kattintva találja meg a körültekintő olvasókat érdeklő háttérinformációkat. Az első³ pl. útba igazít az eredeti adatok teljes gyűjteményéhez, a második⁴ meg elmagyarázza, hogy miként jöttek ki az ábráimban látható, egyértelmű és szépen összehasonlítható várható szavazatarányok az eredeti közlemények hol az összes megkérdezettekre, hol meg más homályos meghatározású alcsoportokra vonatkozó számaiból (az összes megkérdezettre és a “biztos” szavazókra vonatkozó adatok bármilyen további megkülönböztetésével csak értelmetlenül⁵ fárasztanám az olvasókat).

A fenti képen minden, már az előző választás(ok) előtt is nyilvánosan jósolgató – tehát már “kalibrált” – kutató legfrissebb választáskutatási adatsora látható egy-egy színes pöttyként úgy, hogy minden kutatás esetén átlagoltam a különböző bázisokra („biztos szavazó pártválasztó”, „összes megkérdezett”, „aktív szavazók” stb.) megadott számsoraikat, miután kivettem a százalékolásból a pártot meg nem nevező válaszolókat. A kutatások dátumaként mindig a kérdezési időszak középső napját mutatom.

A szürke sávként megjelenő hibahatár az utolsónak megjelent kutatás és a megelőző 60 nap összes nyilvános kutatásai súlyozott átlagának a hibahatárát mutatja.⁶ Mivel a kormánypárti és a kormányfüggetlen intézetek egymással összeegyeztethetetlen (nem ugyanarra a valóságra vonatkozó) adatokat posztolnak a Fidesz és a TISZA támogatottságáról, ezért az összes adat átlaga, akárhogy is súlyozzuk, meglehetősen értelmetlen. Leginkább attól függ az értéke, hogy hány kormánypárti és hány kormányfüggetlen adatsort veszünk figyelembe. Ennek megfelelően értelme sincs sok, és ez meglátszik a szürke hibahatár⁷ irdatlan szélességén is: mivel nem ugyanarra a valóságra vonatkozik egyik, illetve másik adatcsoport, borzasztó tágra kell vennünk a számtani átlaguk köré rajzolt hibahatárt ahhoz, hogy csak a megfigyelt értékek 95% százaléka lógjon ki belőle. A tág hibahatár pedig azt jelenti, hogy nem informatív az adat, hiszen pl. a Fidesz átlagos támogatottsága hibahatáron belül lehet 33% meg 53% is: nahát ennyit is ér a tisztánlátásban, ha az összes intézetek adatait átlagoljuk.

Ezért van az, hogy az utolsó 60 nap összes kutatásának súlyozott átlagát csak egy fekete vonal jelzi a szürke sáv közepe táján. Számszerűen inkább a kormánypárti és a kormányfüggetlen kutatók becsléseinek külön-külön számolt átlagát tüntetem fel az ábrán. Ezek immár sokkal szűkebb hibahatárát vékony narancsszín, illetve zöld csík jelzi a szürke sáv alatt, illetve felett. Például a Fidesz támogatottságának hibahatára a kormánypárti posztok átlaga alapján nagyjából 40 és 55 százalék közé esik, a kormányfüggetlenek alapján viszont 32 és 44 közé.

Minden olvasónak magának kell eldöntenie, hogy a narancsgazdag vagy a narancsmentes kutatóknak hisz, az arany középút, hogy biztos valamiképp vegyíteni kell őket, teljesen értelmetlen. Ettől még persze a valóság lehet a kettő között, mert a hiteles mérés is lehet pontatlan. Én legutóbb itt mondtam el az ezzel kapcsolatos tippjeim és itt írtam le részletesebben. 

Az viszont biztos, hogy a közvélemény-kutatások bármilyen átlaga teljesen megbízhatóan és előreláthatóan valamelyest a valóság mögött kullog. Ugyanis ha egy párt tábora gyors ütemben nő vagy csökken, akkor azzal kapcsolatban alighanem téved a kutatások átlaga, pont azért, mert pár korábbi adatot is figyelembe vesz. Ennek bizonyítékát megtalálja a 2018-as és a 2022-es országgyűlési, valamint a 2019-es és 2024-es európai választások idején megjelent kutatások pontosságát vizsgáló posztjaimban. Igaz tehát, hogy az elmúlt évek tapasztalata szerint a magyarországi kutatások átlaga egész jó eszköz a pillanatnyilag várható választási eredmények felmérésére, de érdemes a választások előtt erős trendet mutató pártoknál a trend iránya alapján hozzáadni vagy elvenni még pár százalékpontot. Ez a 2022-es nagy fiaskó és a kutatóintézetek becslései közti dühítően nagy és szakmailag igazolhatatlan eltérések ellenére újra beigazolódott 2024-ben is. Én például az akkori európai választás magyarországi mandátummegoszlását pontosan eltaláltam ezzel a módszerrel egy héttel a választások előtt, mert figyelembe vettem, hogy milyen gyorsan nő a TISZA és csökken emiatt egy csomó más ellenzéki párt.

A 2026-os választás előrejelzése tekintetében a következő pontokban tartom indokoltnak az eltérést az utolsó hatvan nap kormányfüggetlen kutatásainak súlyozott átlagától:

• korábbi választások alapján valószínűnek tűnik, hogy a Mi Hazánk támogatottságát kissé alábecsülik a kutatások;

• bár a 2024 júniusi választás előtt csak egyetlen kutatás becsülte csak picit túl a TISZA támogatottságát, és a Fideszt is viszonylag pontosan mérték fel, az időközi választások eredményeiből kiolvasható trend, és az ellenzéki szavazók 2024 őszétől jelentősen a Fidesz szavazókénál magasabbra nőtt politikai beszélgethetnéksége azt valószínűsítik, hogy a különben megbízható, lelkiismeretesen elvégzett közvélemény-kutatások jelenleg alábecsülik a Fidesz, és túlbecsülik a TISZA, a DK és a Kutyapárt támogatottságát (részletesebb gondolatmenet itt);

• az utóbbi hetek-hónapok konzisztens közvélemény-kutatási trendjei alapján a 60-napos mozgóátlaghoz képest egy picit érdemes lefelé módosítani a DK és a Kutyapárt támogatottságára vonatkozó becslést, és ugyanannyival megemelni a két nagy pártra vonatkozó becslést.

A fenti tényezők miatt a narancsmentes kutatások aktuális mozgóátlagánál a Vox Populi becslése 2,5%-kal magasabb pillanatnyi támogatottságot tulajdonít a Fidesznek, 1%-kal magasabbat a Mi Hazánknak, 2%-kal alacsonyabbat a TISZA Pártnak, és 0,75-0,75%-kal alacsonyabbat a DK-nak és a Kutyapártnak.

Bizonytalanságunk mértéke

Következő ábrám 2018-tól napjainkig hasonlítja össze a Fidesz⁸ (narancsos és citromsárga vonal aszerint, hogy a narancsgazdag kormánypárti vagy a narancsmentes egyéb intézetek súlyozott átlagát nézzük) és fő kihívója⁹ (ld. a szürke és a türkíz színű vonalat) választási közvélemény-kutatásokban mutatkozó támogatottságát az összes a magyar sajtóban megjelent kutatási adat átlagolása alapján.

Az ábra szerint a TISZA legalább ott jár, mint 2021-ben a „közös listás” szövetség a fénykorában, de a Fidesz most lényegesen gyengébb, mint 2012-13 óta bármikor: ezt még a sajtóban megjelent narancsgazdag számsorok is így mutatják, pedig azok igazát még Orbán Viktor közelmúltbeli beszédei is megkérdőjelezték. Ám ami igazán érdekes most számunkra, hogy mennyire került közel a narancsmentes kutatások súlyozott átlaga a választási eredményekhez a megelőző választások előtt. Ezért rajzoltam be az ábrába a 2018-as, 2019-es, 2022-es és 2024-es levélszavazatok nélkül számított listás eredményeket.

Számolnunk kell ugyanis a lehetőséggel, hogy a közvélemény-kutatások szisztematikusan tévednek valami olyan irányba és mértékben, amit nem tudunk előre kiszámolni. Ezért a várható választási eredményre vonatkozó fentebb már ismertetett becsléshez hozzá kell rendelni egy ésszerűen várható becslési hibát. Ennek mértékét pedig abból számolom ki, hogy a narancsmentes kutatók itt kiindulópontként kezelt átlaga mekkora hibahatárral találta el a választási eredményeket a megelőző választásokon.

A megelőző négy országos választásnak az összes 1%-nál nagyobb támogatottságú pártjának adatait használtam ennek feltérképezésére. Minden pártra kiszámoltam a a választási eredmény és az utolsó 60 nap kutatásainak súlyozott átlaga közötti különbséget (hiszen ez utóbbit használom most előrejelzésemhez, a várt szisztematikus hibák és trendek fentebb jelzett korrekciójával). Felhasználtam egy remek ötletet, amit a mostvasarnap.hu oldal egyik szerzőjétől kaptam. Az ő módszere az volt, hogy kiszámolta, mekkora minta hibahatára tartalmazná a vizsgált becslések nagyjából 95%-át. A kiértékelés során eltekintettem az olyan eltérések beszámításától, amit az egyes pártok népszerűségének tényleges, a közvélemény-kutatások által is jelzett trendszerű változása is okozhatott.

 …. (folyt.köv.)

A várható választási eredmény (mandátumbecslés előfeltevésekkel)

A jelenlegi magyarországi választásokon nem képzelhető el pusztán a választók akaratából egy demokratikus kormányváltás további komoly politikai manőverek és helytállás nélkül. De ettől még az ellenzék támogatói számára pártjaik erős választási szereplése jelenti a legnyilvánvalóbb és legfontosabb lehetőséget politikai álláspontjuk győzelemhez segítésére (erre ld. itt az ötödik és azt követő bekezdéseket). Ráadásul az Orbán-kormányok társadalmi legitimitása sem képzelhető el egy (legalább a saját támogatóik meg pár nem eleve kritikus külföldi hatalom) szemében hihető választási siker felmutatása nélkül. Ezért ez a blog mindig is abból indult ki, hogy a következő választáson is energikus, nyilvánvaló egyenlőtlensége ellenére sok választót megmozgató verseny lesz. Ez a feltevés szemmel láthatólag be is igazolódott, mint ahogy a 2026-ra szóló előrejelzésünk először 2024 decemberében posztolt verziójának (ld. itt) más lényeges feltevésein is inkább csak a nemzetiségi listák mandátumszerzésével kapcsolatban kellett változtatnom egy hónappal a választás előtt.

A korábbi parlamenti választások tapasztalatai alapján, néhány elemző gyakori, ám semmilyen bizonyítékkal alá nem támasztott fejtegetései ellenére, azt is egész nyugodtan feltételezhetjük, hogy az egyéni képviselőjelöltek kvalitásai minimális mértékben befolyásolják az eredményeket (ha a DK tényleg valami mást hinne, akkor bizonyára hadra fogná Dobrev Klárát, vagy a három egymást követő választáson is nyerő Oláh Lajost egy egyéni választókerületben – de nem teszi ezt). Ezt illusztrálja az alábbi négy ábra is, amelyek azt mutatják be, hogy mennyire volt megjósolható a 2022-es egyéni kerületi eredménye a Fidesznek, illetve a hatpárti közös ellenzéki jelölteknek ugyanazon választókerületek 2018-as szavazatarányai, illetve a 2019-es európai választáson leadott listás szavazatarányok alapján.

Mint jól látható, a 2019-es listás adatok valamivel jobb előrejelzést adtak, mint a 2018-as egyéni kerületiek, de mindkettő alapján könnyen belátható, hogy a különböző egyéni kerületek népességének politikai ízlése közti különbségek meglehetősen állandóak választásról választásra. Még akkor is, ha olyan nagyot változik az egyéni jelöltek személye és az induló pártok listája, mint ahogy az az ellenzéki oldalon történt 2018 és 2022 között. Ne feledjük: 2019 májusában még öt különböző listán indult a 2022-ben a Márki-Zay Péter vezette közös listát alkotó hat párt, és 2021-ben volt egy nagyhatású előválasztás, amelyik sok helyen olyan komoly változást hozott a “legesélyesebb ellenzéki jelölt” személyében 2018-hoz képest, mint az MSZP-s Tóth Csaba felváltása Hadházy Ákossal a Budapest 7-es választókerületben, vagy hogy Jámbor András lépett a DK-s Ara-Kovács Attila “örökébe” a Budapest 4-es választókerületben.

Ezek a változások jelentettek legalább annyi változást az ellenzéki ajánlat mibenléte tekintetében, mint amit a TISZA Párt további növekedése nyomán a 2024-es európai parlamenti választás óta tapasztalhattunk. A hatásuk a szavazatföldrajzra ennek ellenére olyan pici volt, hogy a 106 választókerületből 104-ben az én egyszerű modellemnek megfelelően alakult a győztes személye.¹⁰ És bár Budapest jómódúbb választókerületeiben – köztük Zuglóban – valóban 5-9 százalékkal felülmúlta az ellenzéki jelöltek előnye azt, amire modellem számított, ez sem hozható könnyen hihető kapcsolatba a jelöltek személyével. Hiszen az ellenzéki szavazókat már 2018-ban is erősen megosztó Tóth Csabát váltó Hadházy Ákos kerületében még egy picit kisebb is volt ez a 6,1%-os “extra”, mint a szomszédos Angyalföldön, ahol a 2014 végi időközi választás óta szolgáló Hiszékeny Dezső (MSZP) újrázott, és alig haladta meg a társadalmi karaktere tekintetében igencsak hasonló Budapest 18-as (Budafok-Nagytétény) választókerületben regisztrált 5%-os extrát – pedig ott egy kevésbé megosztó MSZP-s képviselőt (Molnár Gyula) váltott le az előválasztáson Tóth Endre (Momentum) egy hajszálnyi (43 szavazatos) előnnyel, míg Hadházy 7426 szavazattal (hatvan százalékos előnnyel) került Tóth Csaba elé, holott ő is a Momentum színeiben indult el egyetlen ellenjelöltként a hivatalban levő és a DK+Párbeszéd által is támogatott MSZP-s képviselővel szemben. Sőt, a két szegedi választókerületben is hasonló (6,7 és 6,4%-os) “extrát” regisztrált az előválasztást utcahosszal nyerő, már 2014 óta országgyűlési képviselő Szabó Sándor (MSZP), mint az előválasztást szorosabb csatában nyerő friss jelölt, Mihalik Endre (Momentum).

Ha valami, akkor ez számomra azt igazolja, hogy a jelöltek személye nemigen számít egy országgyűlési képviselőválasztáson még akkor sem, amikor képviselői munkájuk tartalma és annak társadalmi megítélése az ellenzéki szavazók közt annyira drámaian különbözik, mint ahogy azt Tóth Csaba és Hadházy Ákos esetén láttuk. Kivételek vannak, de extrém ismertségű és súlyú jelöltekhez kötődnek: Lázár János és Márki-Zay Péter csatáját ugyan az előbbi nyerte meg Csongrád 4-ben 2022-ben, de a számszerű eredmény nyolc százalékkal kedvezőbb volt az ellenzéki jelölt szempontjából, mint modellem várta. Ehhez hasonló “extrát” pedig egyébként szinte kizárólag a budai hegyek három választókerületében és a hozzájuk kapcsolódó Budakeszi-Budaörs (Pest 2) kerületben regisztrálhatott az ellenzék, ahol szembeszökő, hogy ez az eredmény a két párt társadalmi bázisának eltolódásával magyarázható trendbe illeszkedik (egész Budapesten és az egész országban a jobbmódú és korábban kicsit inkább jobbra hajló kerületekben múlta felül az ellenzék eredménye modellem várakozásait, míg a Fidesz jellemzően a gazdaságilag nagyon küszködő és korábban inkább baloldali választókerületekben tette ugyanezt, mint Szigetvár, Ózd, és Kazincbarcika). De még a “szinte kizárólag” kitétel is csak egyetlen választókerület különleges eredménye miatt került a megelőző mondatomba, ti. a tapolcai-sümegi-ajkai Veszprém 3 választókerületben olyan rekord mértékben múlta felül Rig Lajos (Jobbik) eredménye Navracsics Tiborral szemben modellem várakozásait, ami még Szél Bernadett, Hajnal Miklós, Tordai Bence és Orosz Anna Budán és a környező hegyvidéken elért extra sikerét is másfélszeresen felülmúlta. Bízvást elmondhatjuk tehát, hogy csak extrém kampányteljesítmények (Rig, Márki-Zay) és extrém helyi népszerűtlenségek (Lázár János) esetén van jól érzékelhető hatása a jelölt személyének (és még akkor sem biztos, hogy ez überelni tudja a pártnépszerűségi viszonyok által diktált eredményt). Ennél alighanem számottevőbb már annak a szerény hatása is, amit a szavazótáborok szociális összetételének lassú változása okoz (ld. fentebb a kifejezetten jómódú “polgári jobbos” és az elszegényedő, egykor baloldali választókerületek kirívó 2022-es eredményeivel kapcsolatban említett példákat).

Abból indulok ezért ki, hogy a Fidesz és a TISZA Párt egyéni jelöltjei sem lesznek olyan botrányosan rosszak vagy fantasztikusan jók, hogy ne pártjuk listás szavazatarányának szinte pontosan megfelelően szerepeljenek. Legfeljebb a német és a roma nemzetiségi listák fogják itt-ott elvenni (mint a mohácsi vagy a dombóvári választókerületben korábban is) a Fidesz egyéni jelöltjének érdemi számú szavazatát a Fidesz listájától.

Hogy a 2022-es közös listás és fideszes jelöltek eredményei alapján is milyen pompásan meg lehetett jósolni azt, hogy melyik (a 2026-os választáson érvényes) országgyűlési választókerület területén ér el valamivel jobb vagy rosszabb eredményt a Fidesz az ellenzékkel szemben, azt az alábbi ábra mutatta be részletesebben a 2025 januári Tolna 2-es időközi választás tanulságairól szóló posztomban, ahol részletesebb magyarázatot talál az ábrán látható nyílegyenes összefüggés fontosságáról. Az egyéni kerületi szavazatarányok előrejelzésében egyébként nem csak feleslegesek a hónapokkal a választás előtt készülő közvélemény-kutatások, de még az utolsó pillanatban elkészülő helyi kutatások is csak félrevezetőek tudnak lenni azoknak az országos kutatásokban tapasztaltnál is sokkal súlyosabb módszertani hiányosságai és propagandisztikus céljai miatt.

Az egyéni választókerületekben majd a választás előtti hetekben zárulhat le a TISZA Párt és az önálló újrázásra készülő jelenlegi egyéni kerületi ellenzéki képviselők között zajló “chicken game“, amiben a két fél abban versenyez, hogy ki ugrik ki később egy katasztrófába rohanó autóból. (Az eddig a pártok által bejelentett jelöltek nevét itt találja meg Gyimesi László állandóan frissülő listáján.) Az egyszerűség kedvéért én az ilyen játszmák után nem-TISZA jelöltként induló és az egyéni kerületét megnyerő ellenzéki jelölteket – bár az eddig megismert helyi kutatások fényében valószínűtlen, hogy akárcsak egy helyen is előfordulhatna ez – is a TISZA-hoz számítom, és nem számolok azzal a lehetőséggel, hogy bárhol is kizárólag a kiemelkedő személyes vonzerejű nem-tiszás ellenzéki miatt fideszes győzelem születhetne. Hiszen ezek a jelöltek csupa olyan választókerületben indulnak, ahol még az ellenzéki szavazatok kétfelé osztódása esetén is esélytelen a Fidesz. De egy olyan TISZA-Fidesz verseny esetén, ahol országosan hét-nyolc százaléknál kisebb a TISZA vezetése, sok plusz mandátumot hozhat a TISZA pártnak az, ha a kisebb ellenzéki pártok listás szavazói az itt feltételezettnél nagyobb arányban adják az egyéni kerületi szavazatukat a TISZA jelöltjeire.

Bár a választási szabályok egyéb részletei felett az utolsó pillanatig ott fog lógni a fideszes kétharmad Damoklész kardja (2018-ban még a hivatalos kampánykezdet után is önkényesen átírta a választási törvényt egy alkotmánytalan döntéssel a választás kiírása és a listaállítás lezárulta között nulla ellenzéki taggal felálló Nemzeti Választási Bizottság), de a következő országgyűlés választókerületi térképe már végleges. Ezért itt is nyugodtan megbecsülhetjük már, hogy miként fognak a szavazatok egyéni kerületi mandátumokat szerezni: csak egy megbízható módszerre és közelmúltbeli választási eredményeknek a jelenlegi választókerületi térképre való kivetítésére,¹¹ és a következő választás szavazatföldrajzával kapcsolatban valamilyen ésszerű feltevésekre van szükség.

Azt persze nem tudjuk, hogy mik lesznek a következő választáson a szavazatarányok, de azt igen, hogy nemigen változik két választás között az, hogy melyik választókerületben van több vagy kevesebb ellenzéki, illetve fideszes szavazat. Az is igaz, hogy elvben lehetnek előre nem látott meglepetések az egyéni választókerületekben egy-egy különösen erős vagy gyenge jelölt, netán egy esélytelen párt váratlanul sok szavazatot elcsaklizó, de persze még így is vesztes jelöltje miatt. De azt könnyű modellezni, hogy az ilyen előre nem látható tényezők egészen rendkívüli, egyidejűleg több szoros meccset is azonos irányba billentő halmozódása nélkül hány egyéni kerületi mandátumot szerez majd a Fidesz (jelen tudásunk szerint az összes többi az ellenzéké lesz, mert nem fog egyéni mandátumot szerezni mihazánkos, gattyánista stb. jelölt). Csak azt kell ehhez jól megsaccolni, hogy vajon mi lesz a legnagyobb ellenzéki erő szavazatföldrajza?

Azt feltételezem, hogy az országos szavazatarányok bármilyen változása egyenletesen jelenik meg az összes egyéni választókerületben (“uniform swing” feltevés). Ez a gyakorlatban rendkívül hasonló, – egyéb tekintetben azonos paraméterek alkalmazása mellett – többnyire azonos eredményeket hoz, mint a Political Capital 2014-es, 2018-as és 2022-es mandátumkalkulátora által egy előnyös matematikai tulajdonsága miatt preferált algoritmus (utóbbit én “proportional swing”-ként jellemezném). Én azért használom inkább a “uniform swing” feltevést, mert a megelőző magyar választások közötti változásokat picit jobban írja le, és a nemzetközi szakirodalomban ez a sztenderd (a modernebb és előre nem látott irányú, ám ismert mértékű és véletlenszerű megoszlású szavazatföldrajzi változásokat megengedő “variable swing” modellek mellett). A későbbiekben igyekszem majd variable swinggel is számolni, az a véletlenszerű változások feltevése miatt egy kicsit kevésbé “elfogult”, tehát a magyar esetben kevésbé a Fidesznek kedvező eredményeket hoz ki.

Az országos szavazatarányok egyéni kerületi mandátumokká alakulását bemutató ábrán négy különböző feltevéssel végzett számítások láthatók. A zöld vonal szerint a TISZA párt és az összes más ellenzéki párt 2024 júniusi szavazataránya egyszerű összegének földrajzát fogja követni 2026-ban a legnagyobb ellenzéki erő területi megoszlása. Csak ugye addigra egy most még ismeretlen x százalékkal nőni (vagy csökkeni) fog a Fidesz, és ugyanennyivel csökkeni (vagy nőni) fog az ellenzéki fősereg szavazataránya minden választókerületben. A sárga vonal alternatív feltevése az, hogy a közös ellenzéki jelöltek 2022-es szavazatarányait fogja követni a 2026-os fő ellenzéki erő szavazatföldrajza (ennél a számításnál a Fidesz szavazatföldrajzát is a 2022-es választási eredményekből veszem át, az összes többinél a 2024 júniusiból). A rózsaszín vonal szerint a 2026-os fő ellenzéki kihívó földrajza megegyezik majd a TISZA 2024 júniusi földrajzával. Végül a kék vonal a rózsaszín és a zöld közötti kompromisszum: azt feltételezi, hogy a TISZA szavazatokhoz hozzáadva a 2024-es DK-MSZP-P szavazatok felét, a kutyapárti szavazatok ötödét, és az összes többi ellenzéki párt szavazatainak 80%-át kapjuk meg a 2026-os kihívó szavazatföldrajzát.

Az x, z, w és y konstansok úgy lettek beállítva a számítások során, hogy azt mutassa meg a becslés, egy a nemzetközi szakirodalomban régóta és általánosan használt, Magyarországon is bevált módszerrel, hogy a Fidesz hány egyéni kerületben győzne, ha országosan 30, 29.9, 29.8, …. -29.8, -29.9, -30%-kal vezetne (az országos szavazatarányok tekintetében) a fő ellenzéki erő előtt, és az adott szín által szimbolizált szavazatföldrajz jönne létre. 30, 29.9, 29..8 stb százalékos fideszes fölénynél, mint az ábra jobb oldalán láthatjuk, az összes színes vonal a plafont veri, tehát mind a 106 egyéni kerületben a Fidesz győzne, még a Vox Populi választási kalauz VI. kerületi otthona táján is, amit 2024 decemberében hozzácsaptak az ország ellenzéki szavazatokban legsűrűbb területéhez meg a lakatlan Margitszigethez. Megfordítva pedig országosan 30%-os Fidesz hátránynál a párt vásárosnaményi, kapuvári, csornai és kiskunfélegyházi erődjei is mind ellenzéki győzelmet konstatálhatnának a választás estéjén. A lényeg persze a két elképzelhetetlen véglet közötti sávban van, azon belül is a szürkével jelölt és az ábra alsó paneljében kinagyított zónában. Nem tudjuk, hogy az ott láthatókhoz hasonlóan szoros lesz-e az országos eredmény 2026-ban. De az egyéni kerületek választási térképének a torzító hatása akkor válik érdekessé, amikor ilyen szoros eredmény születik, hiszen különben csak egy a szavazatarányok által már eldöntött meccsen belül árnyal csak kisebb részleteket.

Az érdekessége az eredményeknek az, hogy szoros verseny esetén mind a négy szavazatföldrajz mellett a Fidesz felé részrehajló eredmények születnek az egyéni kerületekben. Hiszen még országos szavazategyenlőség esetén is 53-nál több fideszes győzelem (tehát az ellenzéknek jutónál több fideszes egyéni kerületi mandátum) születik. Országos szavazategyenlőség esetén nem sokat számítana, hogy a négy földrajz közül melyikhez áll majd közelebb a 2026-os. Viszont, ha inkább a rózsaszínhez áll majd közelebb, mint bármelyik másikhoz, akkor a Fidesz jóval kisebb országos szavazathátrányt engedhet meg magának a fő ellenzéki erővel szemben. Ugyanis míg a zöld vonal még négy százalékos ellenzéki szavazatelőnynél is 53 mandátumot ad a Fidesznek, addig a rózsaszín szavazatföldrajz mellett már csak két százalékos ellenzéki szavazatelőnynél válik a Fidesz esélyesebbé az egyéni mandátumok többségének megszerzésére. 

További számításaim során a fenti szavazatföldrajzok közül a kék nyíllal jelöltet használom. Eszerint a Fidesz a következő választáson is nagyjából annyival fogja felül- vagy alulmúlni országos teljesítményét az egyes egyéni választókerületekben, mint a 2024 júniusi európai választások idején, csak éppen egy egyelőre ismeretlen y szavazatszázalékkal kisebb (vagy, pozitív y esetén nagyobb) lesz a szavazataránya minden kerületben, mint az európai választáson volt. Legfőbb ellenzéki kihívója pedig egy olyan párt szavazatföldrajzát fogja követni, amelyet a TISZA Párt 2024 júniusi szavazatainak 100, a DK-MSZP-P akkori szavazatainak felét, a Kutyapárt akkori szavazatainak 20, és az összes többi ellenzéki párt akkori szavazatainak 80 százalékából, plusz az egyelőre ismeretlen y nagyságú, az országban mindenütt egyforma szavazatszázalékból rakhatunk össze.

Feltételezem azt is, hogy a DK és a Kutyapárt listás szavazóinak egyharmada a párt egyéni kerületi jelöltjei helyett a TISZA egyéni jelöltjeit fogja támogatni (mihelyst jogerőssé válik egyéni jelöltjeik nyilvántartásba vétele, további finomítások várhatók ebben a feltevésben). Ugyanígy a Mi Hazánk listás szavazóinak egyharmadáról azt feltételezem, hogy egyéni kerületben nem a Mi Hazánk, hanem a Fidesz jelöltjét fogják támogatni.

Ahol máskép nem jelzem, ott minden mandátumarány-szimuláció a következő előfeltevésekkel él: 5,700,000 érvényes pártlistás és egyéni kerületi szavazatot adnak le a magyarországi lakcímmel rendelkező szavazók (ez nagyjából 75%-os részvételt jelentene. A levélszavazatokból a korábbi évek adatait és tendenciáit figyelembe véve 230 ezer érvényes szavazatra, azon belül 91%-nyi fideszes, 7 százaléknyi TISZA és 2 százaléknyi Mi Hazánk szavazatra számítok. Mandátumszámításaim nem számolnak azzal. hogy bármely nemzetiségi lista mandátumot szerezhetne a 2026-os választáson.

Az egyes kutatóintézetek adatainak sajátosságai

Normális országban erről a témáról csak specialisták beszélgetnének egymással, de nálunk sajnos már 10-20 éve igen jó okok vannak arra, hogy a laikusok között is állandó dühöngéshez vezessen. Én mégis arra bíztatnám az olvasókat, hogy legyintsenek rá: valamivel több demokrácia, sokkal kevesebb pártállam és hatványozottan több piacgazdaság kellene Magyaroszágon ahhoz, hogy a jelenleginél kevesebb széttartást és ellentmondást láthassunk a választási közvélemény-kutatások között. Addig pedig vízzel kell főznünk, mert tájékozódnunk az egyes pártok aktuális erejéről továbbra is szükséges. Sőt, pont egy ilyen, a kormánypárt hathatós megsegítésére kialakított választási rendszer és rendkívül nagy ködösséget teremtő, mert egymásnak gyakorta szögesen ellentmondó közvélemény-kutatások mellett szükséges ez igazán. Hogy ezt hogyan és milyen eredménnyel lehet megtenni, arról szólt ez a poszt.

Aki ennél mégis többet szeretne megtudni az egyes intézetek adatairól, annak ajánlom:

1. Facebook és Instagram oldalunkat, ahol számtalan posztot találhat egyes intézetek egyes posztjaival kapcsolatos konkrét kérdőjelekkel és kritikákkal rögtön azután, ahogy azok megjelentek;
2. a számos intejút és elemzést, amit a témában posztoltam az elmúlt években (ezek krémjéről itt találhat egy gyűjteményt a lap alja felé); és
3. egy minden új kutatás megjelenése után egy-két napon belül frissülő és – a forrás feltüntetése mellett – szabadon felhasználható ábragyűjteményt a felhőben, amelyik a lehető legprecízebben bemutatja az egyes intézetek adatai és a többi kutatások közötti eltéréseket 2018 óta, illetve a legfrissebb adatokban, külön-külön ábrákkal az egyes pártokra, a hosszú távú összehasonlításoknál pedig még intézetenként is külön-külön ábrákkal.

Itt most csak egy rövid kalauzt és ízelítőt adok ahhoz, hogy a 3. pontban említett sok ábra között mit milyen néven talál meg, és hogy miként nézett ki egyik illetve másik ábratípus 2024. december 21-én (az illusztrációkat nem fogom majd frissíteni úgy, mint a fentebbi ábrákat ebben a posztban):

A “D_Magyar.jpeg”, “A_kisebb_pártok.jpeg”, “A_kormány_ellenzék.jpeg”, “A_legfrissebbi.jpeg”, “A_pártválasztók_aránya.jpeg” és a “VS_hu.jpeg” ábrák azok, amelyeket ebben posztban is láthatott.

A “E_[párt nevének rövidítése].jpeg” néven szereplő ábrák azt mutatják, hogy egy-egy párt támogatottsága mennyivel volt nagyobb (vagy kisebb) a “biztos szavazó pártválasztók”, mint az “összes pártot választók” között az összes 2017 ősze óta megjelent kutatásban, amiről mindkét számsor rendelkezésünkre áll.

A “CI_[párt nevének rövidítése].jpeg” néven szereplő ábrák egy-egy párt támogatottságát mutatják az egyes intézetek legfrissebb kutatásaiban, minden esetben átlagolva a “biztos szavazó pártválasztók” és az “összes pártot választók” között számított értéket. Az ábrában szereplő hibahatárok saját számításaim az összes hozzáférhető információk alapján, és a sajtóban megjelent kissé kincstári becslésekkel ellentétben figyelembe veszik azt, hogy minden esetben rétegzéssel, kvótázással, súlyozással stb. kezelt mintákról van szó, nem pedig egyszerű véletlen mintavételről.

“P_[intézet nevének rövidítése]_[párt nevének rövidítése].jpeg” néven szereplő ábrák egy-egy párt támogatottságának súlyozott mozgóátlagát hasonlítják össze az ábra nevében említett intézet publikált adataival. Itt egy példa illusztrációképpen, ami a Nézőpontnak a Fideszre vonatkozó becsléseit emeli ki szürke kockákkal, hogy összehasonlítsa őket az összes intézetek becsléseinek súlyozott mozgóátlagával:

Az “R_[párt neve].jpeg”-hez hasonló nevú ábrák a narancsközeli illetve narancsmentes kutatók körében külön-külön mutatják meg egy-egy párt támogatottságának súlyozott mozgóátlagát 2018-tól napjainkig, és egy alsó panelben ábrázolják az adott pártra vonatkozó becslések széttartását a “mozgő átlagok” segítségével, amelyek az előző és a következő 30 nap becsléseinek szórását mutatják meg. Fentebb a szövegben már láthatatta a Fideszre vonatkozó ábrát ezek közül.

Végül ………….[párt nevének rövidítése].jpeg” néven találja meg egy-egy párt támogatottságát a különböző intézetek legfrissebb publikált adatai szerint, azok realisztikus hibahatárával, amit magam számoltam ki a fent már jelzett módon. Itt egy példa illusztrációképpen, ami a TISZA Pártra vonatkozó legfrissebb becsléseket mutatja:

Lábjegyzetek adatforrásokról, módszertanról és vitatható részletekről

1. Az IDEA-t egy túlságosan olcsó, pontos választási előrejelzésre nem igazán alkalmas módszertannal dolgozó, de korrekt kutatói csapatnak tartom – egyetlen részletkérdést leszámítva. Ugyanis az adatsorukban immár hetedik hónapja (kerekítve) pont 5%-on áll a DK mind az összes pártot választó, mind a biztos szavazó pártot választók közt. Vajon mi ennek a statisztikai valószínűsége akkor, ha tényleg folyamatosan 5% a szám, viszont hétszer egymás után veszünk egy mintát a népességből, amiben egy 5%-os pártot pont akkora hibahatárral mérünk, mint az IDEA méréseiben szokásos?
   Alább a számításhoz szükséges kód R-ban. Többször is lefuttatva 10-10 ezer szimulációt 0,2% körül alakul annak a valószínűsége, hogy hét hónapban egymás után 5%-ot mérjen az IDEA, ha közben tényleg 5%-on áll a DK.
   Tehát alighanem valamilyen a módszertannal semmiféle kapcsolatban nem álló korlát lehet az oka a meghökkentően stabil sorozatnak:
   z <- data.frame(NULL) # ide gyűlnek majd az eredmények
   M <- 10000 # szimulációk száma
   N <- 650 # ekkora véletlen mintában lenne akkora a hibahatár, mint az
   IDEA erősen súlyozott 1500 fős mintájaban a “biztos szavazó
   pártválasztó” almintának
   p <- .05 # a vizsgált százalék, ami gyanúsan sokszor jött ki egymás után
   t <- 7 # hányszor jött ki egymás után ugyanaz a szám
   for(i in 1:M) {
   s <- 100*sapply(1:t, function(x) mean(sample(c(0,1),N,replace=T,prob=c(1-p,p))))
   s <- round(s,digits=0)
   z <- rbind(z,s)
   }
   # A vizsgált esemény bekövetkeztének valószínűsége %-ban:
   100 * sum(apply(z, 1, function(x) sum(x==rep(p*100,t))==t )) / M
   ↩︎
2. Aktuális előrejelzésünk választási térképéről (ld. itt) könnyen leolvashatja, hogy jelenleg hány olyan egyéni választókerület lehet, ami pár százalékponttal magasabb TISZA-szavazatarány esetén fideszes győzelemből tiszásra fordulna át. Március 14-én például 47:41 arányú belföldi listás TISZA vezetés mellett az látható, hogy nyolc választókerületben – ezek Komárom 3, Győr-Sopron-Moson 4, Bács-Kiskun 1, Szabolcs 2, Somogy 4, Békés 2, Pest 14, Békés 3, központjuk szerint tehát Komárom, Sopron, Kecskemét, Nyíregyháza/Tiszavasvári, Siófok, Békés, Cegléd és Gyula – van három százaléknál kisebb Fidesz-vezetés. Ezeket fordíthatná át Fidesz győzelemből TISZA győzelemmé az, ha a DK és a Kutyapárt általunk összesen, a két pártot együtt véve, 4,6% várt listás szavazója közül nem csak minden harmadik támogatná a TISZA egyéni kerületi jelöltjét, mint ahogy számításom feltételezi, , hanem a DK és a Kutyapárt listájának valamennyi szavazója. (Ha nem hat, hanem mondjuk kilenc vagy három lenne a TISZA vezetés mértéke országosan, akkor persze más választókerületekről lenne szó, de akkor tíz-tizenkettőben három százaléknál kisebb előny az egyéni kerületi szavazatokban.) Az természetesen elképzelhetetlen, hogy minden dékás és passzivista a TISZA jelöltjeira szavazzon, de ez a számítás rámutat arra, hogy a két párt kampányának tévedésből került a középpontjába az az állítás, hogy a választáson való indulásukkal a kormányváltást szolgálják. Más, a választási matematikával könnyebben alátámasztható jelszóval alighanem jobb választási eredményt érhetne el a két párt. ↩︎
3. A nyers adatokat itt találja meg egy folyamatosan frissülő Excel táblázatban az egyes kutatások időpontjára, módszertanára, és az adatok eredeti megjelenési helyére vonatkozó információkkal együtt, kitérve olyan kutatásokra is, amelyek adatait NEM veszem figyelembe ebben az elemzésben. Ilyen kizárásra akkor került sor, ha az adatok nem “országos reprezentatív” igénnyel fellépő adatfelvételből származtak, vagy olyan kutató tette őket közzé, akinek nem volt legalább egy megelőző országos választás előttig visszakövethető pedigréje, ami alapján bármi képet formálhattunk volna arról, hogy egy tényleges választás előtt mennyire kerülnek köszönő viszonyba az adatai az aztán előálló választási eredményekkel. Pusztán a megfigyelt találati pontosság (ilyen vagy olyan szintjének hiánya) alapján azonban nem zárok ki egyetlen kutatót sem az összegzésből, mert akkor a 2022-es parlamenti választás után nemigen lenne mire alapozni a számításokat. (Ha a lábjegyzet végén klikkel egyet a görbe nyílra, akkor visszajut a főszöveghez.) ↩︎
4. A magyar közvélemény-kutatók – az olvasókat talán összezavaró, de a dolgok tényleges összetettségét és bizonytalanságát helyesen sejtető módon – többféle választói preferencia adatokat közölnek. Bizonyára azért, mert más-más metszetet tartanak jobb előrejelzésnek. Van, aki csak a “politikailag aktív” (más elnevezéssel “biztos szavazó“) megkérdezettekre, de olyan is, aki inkább az összes megkérdezettre, vagy – a pártot választani nem tudó vagy akaró megkérdezetteket félretéve – az összes pártot választóra is közöl adatsorokat. Megint mások pedig mind a kettőt közlik. Mivel a közvélemény-kutatók posztjai nemigen nyilatkoznak arról, hogy melyik becslésben bíznak legjobban, ezért én azt feltételezem, hogy egyenlő hitelt adnak mindegyik számsornak, amit az adott intézet közlésre méltőnak talált. A Nézőpont Intézet ugyan egyértelműen elkötelezi magát az általuk “legvalószínűbb választási eredmény“-nek nevezett adatsoruk mellett, de én kételkedem ezirányú feltevéseik helyességében, és ezért inkább az ő becsléseiket is átlagolom, ha esetleg több számsort közöltek egy-egy időpontra. A sajtóban kifejezetten “szakértői becslésként” megjelenő számsorokat viszont soha nem átlagolom “közvélemény-kutatási adatként” megjelent számokkal. Az áttekinthető, egyértelmű, egymással és a választási eredményekre áhítozó olvasók jogos – és minden más országban a közvélemény-kutatók által is szinte mindig tiszteletben tartott – igényeiből kiindulva ezért minden egyes kutatás összes adatát pártonként egy-egy számba sűrítem össze. Első lépésben az összes pártválasztók és a biztos szavazó/politikailag aktív pártválasztók között ugyanarról a pártról vagy szövetségről mért értékeket átlagoltam ehhez (ha valaki még ezek valamelyikéről is két különböző adatsort közöl, pl. egyet az összes megkérdezettre és egyet az összes pártválasztókra, vagy egyet a biztos szavazókra és egyet a “legvalószínűbb szavazatarányokra”, akkor ezeket a párokat előbb közös nevezőre hozom és átlagolom). Utána pedig az összes pártválasztókra és a “biztos szavazó pártválasztókra” vonatkozó becsléseket is átlagolom egymással, ha mindkettő megjelent vagy kiszámítható volt az adott kutatásról megjelent nyilvános beszámolókban. Ide klikkelve egy konkrét, 2024 őszi példán is láthatja, hogy miként néz ki ez a folyamat.  ↩︎
5. Azokban az országokban, ahol nem 80-90%-os a választási részvétel, kézenfekvő és gyakori, hogy a közvélemény-kutatók megpróbálják leszűkíteni az eredményeiket azokra, akik választási részvételét valószínűnek találják. Ezt a szűrést sokféleképpen lehet csinálni, de egyik sem vezet különösebben nagy találati pontossághoz. Magyarországon 1í990-ban sikeresen debütált az a módszer a Medián kutatásaiban, ami azóta is a leggyakrabban követett hazánkban. Ez annyiból áll, hogy a választói szándék előtt megkérdezik, vajon elmenne-e szavazni Ön, ha most vasárnap országyűlési választás lenne, és négy válaszlehetőséget engednek meg (biztosan igen, valószínűleg igen, valószínűleg nem, biztos nem). A “biztos szavazók” azok, akik az első opciót választják, de a Századvég pl. az első két lehetőséget választókat nevezi “aktív szavazóknak” és azok adatait szokta közölni. A legutóbbi pár választás adatai alapján azonban nem kerültek szisztematikusan közelebb a választási eredményekhez a “biztos szavazó”/”aktív” pártválasztók adataira hagyatkozó becslések, mint az összes pártválasztót figyelembe vevő adatsorok (ld. a 2018-as és a 2022-es országgyűlési, valamint a 2019-es és 2024-es európai választások idején megjelent kutatások pontosságát vizsgáló posztjaimat). A 2018 és 2022 közötti választási közvélemény-kutatásokat követő összefoglalómban részletes adatok láthatók arról, hogy túl nagy jelentősége nincs annak, hogy melyik adatsorból indulunk ki, a trendek egyformák, és az egyes pártok támogatottsága is meglehetősen hasonló a két adatsorban annak ellenére, hogy az “összes pártválasztóra” vonatkozó adatsorokban krónikusan felülreprezentáltak a Fidesz támogatottságát bármilyen bázison az átlagos mérésnél rendszerint alacsonyabbra taksáló intézetek becslései. Két választás között nincs nagy jelentősége annak, hogy éppen kinek a támogatói éreznek nagyobb felbuzdulást, és a biztos szavazók kisebb almintáján belül a mintavételi hiba okozta bizonytalanság is nagyobb. Ezért én nem tartanám butaságnak azt, ha csak az összes megkérdezett körében mért adatokkal foglalkozna valaki. De a kormánypárti megrendelésekre dolgozó intézetek jó pár éve már szinte mindig kizárólag csak az „aktív szavazókra” vonatkozó adatsorokat publikálják, ezért az ő adataik szinte komplett kikukázásához vezetne, ha ezeket nem venném figyelembe, az meg szerintem ésszerűtlen megoldás lenne. Ők egyébként nyilván nem azért teszik ki pont ezeket az adatokat, mert a “biztos szavazók” közt többnyire erősebb volt a Fidesz az elmúlt években, mint a csak “valószínű” szavazók meg a valószínűleg nem szavazók közt. Hanem szenvedélyesen képviselt, bár adatokkal alá nem támasztható szakmai meggyőződésük eredményeként, hiszen az csak átmeneti jelenség volt, amikor ez a meggyőződés hirtelen átalakult pont a szöges ellenkezőjére akkor, amikor az ellenzéki szavazók nagyobb szavazási kedvét mutató kutatások jelentek meg pár hónapig. ↩︎
6. A súlyozás több problémát old meg a tisztánlátás érdekében. Először is azt, hogy minden intézet adatai azzal arányos súllyal legyenek figyelembe véve, hogy mennyire voltak közel a tényleges eredményekhez az adott intézetnek a legutóbbi négy országos listás szavazáson (2018-as 2022-es országgyűlési és 2019-es és 2024-es európai) az intézetnek a választás előtti utolsó nyilvános számsorai. Másodszor azt, hogy ne befolyásolja a súlyozott átlagot, hogy ki hány kutatást posztolt az utóbbi időben (a sok kutatást kiadó intézetek egyes kutatásai kisebb súlyt kapnak, így alapból ugyanúgy egy zsetont kapnak az átlagolásnál, mint akik csak keveset posztoltak), csak az, hogy az egyes vizsgálatok melyik intézettől származtak és milyen frissek (az idő hatását az előrejelzések pontosságára szintén az elmúlt négy választás előtti kutatásokból számoltam ki). ↩︎
7. A becslésátlag hibahatárának számítását itt részleteztem korábban. Nagysága egyrészt az egyes kutatások tényleges hibahatárától függ – ez nagyobb, mint ahogy a sajtóközlemények obligát plusz-mínusz három százalékos mantrája állíitja, de nemzetközi összehasonlításban nem extra különleges. Másrészt viszont az egyes kutatások becslései közti rendkívül nagy különbségek teszik ilyen tágassá. ↩︎
8. A köznyelvben Fideszként ismert párt képviselői az országyűlésben két külön frakciót alkotnak. Mivel a szavazatokat gyakorlatilag csak ezek egyike vonz, a két frakció alakításának viszont a pártfinanszírozás, a parlamenti bizottsági helyek, a parlamenti felszólalási lehetőségek, egyes paritásos testületekben – így pl. a Nemzeti Választási Bizottságban – előnyösebb helyzetbe hozza őket, ezért ez választási csalásnak minősíthető. Én azért mellőzöm a KDNP név használatát, mert úgy tudom, hogy 1. azokban a választási közvélemény-kutatásokban, ahol nem egy listáról választatnak pártot a megkérdezettekkel, hanem fejből mondanak be a válaszolók egy pártnevet, régóta nem fordult elő, hogy a KDNP-t megnevező válaszok aránya elérte volna a 0,5 százalékot; és 2. akik mégis ezt teszik, azok az itt megjelenő adatokban nem vesznek el az egyéb pártok támogatói közt, hanem Fidesz támogatóként tűnnek fel. A KDNP név mellőzésének helyességét alátámasztja a szememben, hogy blogom 2019-es indulása óta még soha senki nem kérte számon rajtam, hogy hova tűnt a magyar parlament egyik legnagyobb pártja az elemzéseimből. De mindettől függetlenül se szeretnék a “Fidesz-KDNP” kifejezés használatával normalizálni egy választási csalást . ↩︎
9. Mint ábrám feliratai is jelzik, a „legnagyobb ellenzéki erő” 2014 nyarától a 2019. május 26-i európai választásokig a Jobbik, utána a 2019-es önkormányzati választásokon bemutatkozó és a 2022-es országgyűlési választás után feloszló hat párt+MZP szövetség, 2022. áprilisától két évig a DK-MSZP-Párbeszéd, 2024 április 10 tájától pedig a TISZA Párt volt. ↩︎
10. A két kivétel Budapest 3. és 13. választókerülete volt, kettő abból a hét OEVK-ból, ahol a modellem két százaléknál kisebb Fidesz előnyt várt. Itt a kiemelkedő személyes vonzerejűnek vagy helyi beágyazottságúnak nem mondható Hajnal Miklós (Momentum) és Vajda Zoltán (MSZP) voltak a közös ellenzéki jelöltek olyan kifejezetten erősnek mondott Fidesz-jelöltekkel szemben, mint Fürjes Balázs és Szatmáry Kristóf. A modell két tévedése aligha magyarázható tehát a jelöltek egyéni vonásaival. ↩︎
11. A Választási Földrajz blogos dr. Kovalcsik Tamás keresgélte ki a jelenlegi és a 2022-es budapesti, fehérvári és szegedi szavazókörök besorolását az újonnan rajzolt választókerületekbe, és meg is osztotta velem (ezúton is nagy köszönet ezért, mert így sok órás rémunalmas tevékenységtől kímélt meg!), és ennek alapján, a 2022-es és 2024 júniusi választási eredményekből merítve a számokat, számoltam ki a mellékelt ábrát. ↩︎