Ezt most egy nagyon technikai poszt lesz, előre is megértést kérek mindenkitől, akit – tök érthetően – nem érdekel az ilyesmi. Ha megnézik a táblázatot, abból már el tudják dönteni, hogy érdekli-e Önöket az alábbi tartalom. A poszt egyetlen indoka, hogy itt rém fontos annak állandó bizonyítása, hogy ami a blogon megjelenik, az mindig a lehető legkóserebben átgondolt. Most arról lesz szó, hogy miért hozok ki – mint egy figyelmes olvasóm észrevette a múlt héten – jóval több fideszest mutató mandátumbecslést a Nézőpont legutóbbi kutatásának adataiból, mint a pártállami „szakértői becslők” saját maguk.
Ki hinné különben el, hogy a Nézőpontnak a TISZA felé hajlik a keze? Mint látni fogják, bizony van ilyen csoda, sőt nem is kivétel, és egy kellőképpen ironikus szemlélőnek pont azt bizonyítja, hogy ők is mérnek, és igyekeznek realisztikusnak ható dolgot kihozni azokból a sokszor nehezen hihető dolgokból, amit posztjaik szerint a válaszadóiktól hallanak azok pártpreferenciáiról.
Azok számára, akiket csak a politikai tanulság érdekel, a rövid összefoglalóm az alábbiakról az, hogy (1) naná én számolok jobban, és (2) a Nézőpont mindig szeretett egyrészt nagyon nagy fideszes előnyt MÉRNI a várható szavazatarányok tekintetében (Orbán mellett áll a nép, ugye), viszont nem szeretik bevallani azt, hogy milyen nagy fideszes mandátumelőny (kétharmad stb.), keletkezne, ha igaza is lenne a méréseiknek. Ha jobban belegondolnak, ebben is van logika, hiszen egy kétharmadot jövendölő előrejelzés talán már nem növelné, hanem inkább csökkentené az egyzászlós embert követő tábor részvételi kedvét.
Szerintem viszont tök nem befolyásolja a befolyásolható (tehát a politika iránt kevésbé érdeklődő) emberek részvételi kedvét, hogy mit ír egy csakis a politikát szorosan követő, ezért meggyőződésében már aligha befolyásolható emberek által olvasott blog. Ezért inkább a reális számolásra törekszem, amennyire tudok. Aztán ha kiátkoznak a hozzám hasonló politikai ízlésű olvasók azért, hogy két percre elvettem az életkedvüket meg a hitüket valami szerintük indokolatlanul pesszimista számokkal, akkor legfeljebb majd azzal nyugtatgatom őket, hogy Ti úgyis szavazni fogtok, de ha nekem sikerül több realizmust elhintenem néhány pártállami kis- és középkáder fejében a számukra is hitelesnek tűnő számolgatásaimmal, akkor attól csak egyre többen fogják menekülőre arról az oldalról. Ami tök hasznos lenne.
- Másra adunk becslést
A Nézőpont a legutóbbi kutatása alapján 121 Fidesz mandátumot becsült egy az alapján várható parlamentben. Én meg azt, hogy az abból, a reális mintavételi hibát is figyelembe véve levezethető nagyon-nagyon sokféle becslés felében, 131 vagy több, a másik felében pedig ugyanannyi vagy kevesebb fideszes mandátum adódik (ld. a teljes számsorokat táblázatom első két sorában; a “medián” egy számsorban a középső szám, tehát egy 1-2-3 sorban a 2, az 1-2-3-4 sorban pedig a 2.5, de nem mindig esik egybe pontosan az átlagértékkel, mert hiszen vannak olyan számsorok is, mint pl. egy 4.99%-osra várt párt várható mandátumszáma, aminek a magyar választási rendszer mellett valahol 2.49 és 3 között van az átlagértéke, de 0 a mediánja).
A legelső különbség a számításaink között tehát az, hogy ők egy „legvalószínűbb” számot mutatnak meg, és azt rögtön nagyon pontatlanul, hiszen egy pont 5%-on – nem 5% plusz egyen – álló pártnak 0, vagy ha jóindulatúan értelmezem a dolgot, akkor 50%-os esélye van arra, hogy bejusson, nem pedig 100%, mint ahogy ők feltételezik a DK-ról. Én meg az ő kutatásuk mintavételi hibája alapján elképzelhető összes szám mediánját, meg a különféle többségek valószínűségét becsültem meg. Ugyanis szerintem az az informatívabb és – mint az 5%-os párt példája mutatja – értelmesebb állítás. Mert ha az bejut, akkor 5-6 mandátumot kap, ha meg nem, akkor a többiek kapnak 5-6 mandátummal többet. Az meg kerekítve három százalék egy 199 fős parlamentben, szóval nagyon nem mindegy.
Valóban nagy különbség van a két számítási mód között, hiszen a Fidesz, a TISZA és a DK medián mandátumszámainak az összege csak 131+62+0=193, holott a 199 fős parlamentben csak egy helyet saccolok a nemzetiségi listáknak. De nem én követem el a számolási hibát, egyszerűen csak arról van szó, hogy a DK, a Mi Hazánk és a Kutyapárt közül legalább egy bejut a parlamentbe a szimulációk többségében, de külön-külön mindegyik csak a szimulációk kisebb részében. Ezért a DK, a Mi Hazánk és a Kutyapárt medián mandátumszáma 0, 0 és 0, ám a Fidesz és a TISZA medián mandátumszámának összege egy darab 5,1% körüli párt várható mandátumszámával elmarad a 198-tól. Tehát tényleg nagyon más a várható mandátumarányokat a „márpedig a pontban öt százalékos párt 100%, hogy bent van a parlamentben” alumíniumsisakos feltevését követve kiszámolni, és más dolog értelmesen átgondolni, hogy vajon mi minden jöhet ki a valóságban (még ha tűpontos is volt a közvélemény-kutatásunk).
Ez tehát az egyik oka annak, hogy becsléseink különböznek: én értelmes számokra törekszem, ők meg könnyen befogadható lózungokra. És jegyezzük fel azt is tanulságként, hogy a Nézőpont szívesen becsüli túl a DK mandátumszerzésének a valószínűségét. Ebből nem valami Orbán-Gyurcsány konteó igazára kell következtetni, hanem csak arra, hogy a kormánypárti oldalon mindig fontosnak tartották az ellenzéki szavazatok fragmentálódását, és valamiért azt hiszik, akár még alaptalanul is, hogy ezt befolyásolhatja az, hogy ők milyen előrejelzéseket posztolnak.
- Másképpen értékeljük a Nézőpont méréseit
Ám ha a fenti tekintetben hozzájuk hasonlóan járnék el és csak azt számolgatnám (a magam módján), hogy mi jön ki akkor, ha századszázalékra pontosan az van, amit az ő adataik mondanak a szavazatarányokról, nekem akkor is 133 fideszes mandátum jönne ki az ő számaikból szemben az általuk bemondott 121-gyel (a „plusz egy nemzetiségi képviselő” tekintetében ugyanazt saccoljuk, és nyilván ugyanazt a korábban fideszes színekben önkormányzati képviselő és a kormánypárthoz azóta is maximálisan lojális Ritter Imrét tartjuk a legesélyesebbnek erre).
Ennek az az oka, hogy a Nézőpont egy általuk „legvalószínűbb választási eredménynek” mondott számsorból (táblázatomban ezt Nézőpont LE-nek rövidítem, és adott esetben Fidesz=47, TISZA=37, DK=5.0001, Mi Hazánk=4, Kutyapárt=4 belföldi listás szavazatarányt jelent) eredezteti mandátumbecslésének eredményeit. Én viszont évek óta azt a szabályt követem, hogy minden publikált adatsorát figyelembe veszem minden kutatásnak, és azokat átlagolva kapok egy „várható választási eredményt” (táblázatomban ezt Vox Populi VE-nek rövidítem, és adott esetben Fidesz=47.55, TISZA=33.32, DK=4.40, Mi Hazánk=4.53, Kutyapárt=4.03%-os belföldi listás szavazatarányt jelent).
Azért teszem ezt, mert (1) a legtöbb intézet nem mondja ki, hogy melyiket tartja több publikált számsora közül a „legjobb” becslésnek, és ezért úgy veszem, hogy mindegyiket egyformán jó közelítésnek tartják, ha egyszer egymás mellett teszik ki őket minden rangsorolás nélkül; (2) egyáltalán nem látom a közelmúlt választási közvélemény-kutatásai eredményei által megalapozottnak azt a hiedelmet, hogy az ún. „aktív” vagy „biztos” szavazókra vonatkozó adatok mérvadóbbak lennének, mint az összes megkérdezettre vonatkozóak, és ezért ha csak lehet, a kettő átlagolását tartom legtöbbre (ez egyébként a legtöbbször számszerűen hasonló eredményt hoz, mint a Századvég módszere, akik a részvételüket „biztosnak” vagy „valószínűnek” mondó és pártot is választó megkérdezettek között mért százalékot szokták publikálni); és (3) pláne nem fogok önkényesen eltérni a megszokott eljárásomtól abban az esetben, amikor egy intézet azt mondja, hogy a mérésünkből ugyan valami más jött ki, de ilyen-olyan módszerekkel megsaccoltuk, hogy melyik pártot szeretik legjobban azok, akik nem kötötték orrunkra, hogy miként szavaznának „most vasárnap”.
Ebből pedig az következik, hogy a Nézőpont abból számolja ki a mandátumarányokat, hogy ők – az utóbbi módszert alkalmazva és csakis az ún. „biztos szavazókra” koncentrálva – Fidesz 47, a TISZA 37, a DK 5, és mindenki más 5%-nál kevesebb szavazatot szerez. Pontosabban a DK esetében nem is 5 százalékkal, hanem minimum 5% plusz 1 listás szavazattal számolnak, hiszen különben nulla mandátumot szerezne a párt. Ezzel szemben én emellett a számsoruk mellett azt a másikat is figyelembe veszem, amit az összes megkérdezettről közöltek. Hiszen miért tennék mást itt, mint minden más intézet esetében mindig? Esetleg azért, mert most – az elmúlt években szinte páratlan kivételként – az ellenzéki pártok szavazói nagyobb szavazási kedvet mutatnak, mint a Fidesz szavazói? Ez szerintem most ugyanúgy nem ad okot a biztos szavazókra koncentráláshoz, mint ahogy a korábbi években nem javította az előrejelzések pontosságát, ha ezt tettük volna, hiába forszírozták ezt a megoldást az összes kormánypárti kutatók akkoriban olyannyira, hogy 2020 és 2024 ősze között soha nem publikálták az összes megkérdezettre vonatkozó számokat.
Nem nagy csoda, hogy egy 33.32%-os TISZA pártnak kevesebb mandátum jutna, mint egy 37%-osnak. Hihetetlennek hangzik, hogy csak 33%-on áll a TISZA? Szerintem igen, de az általam legmérvadóbbnak tartott módszerrel számolva ez jön ki a Nézőpont posztjából, meg a 48%-hoz közelítő Fidesz. A sokkal szemérmesebb 47-37-es versenyállás pedig csak akkor, ha (1) teljesen oktalanul kizárólag a „biztos szavazók” válaszaira fókuszálnak, és – amúgy dicséretes módon – megpróbálják a pártválasztásukról „nem tudom/nem mondom meg”-gel nyilatkozó válaszolók preferenciáit is megsaccolni. Márpedig ahányszor eddig megmutatták (legutóbb itt), hogy mi a tényleges hatása ennek a korrekciónak az ő adataikban, mindig az derült ki, hogy a korrekció után az ellenzék látszott erősebbnek és a Fidesz gyengébbnek, mint annak előtte.
A Nézőpont tehát részben azért hoz ki más mandátumbecslést a saját adataiból, mint amit szerintem ígérnek a méréseik, mert a narancsmentes (értsd: kormány- és Fidesz-közeli megrendelésekkel nem túlterhelt) kutatóknál kevésbé bíznak abban, hogy a tényleges méréseik reális előrejelzést adnak akkor is, ha nem tornásszák feljebb a TISZA várható szavazatarányát a várható részvételt, illetve a nem tudom válaszokat érintő korrekcióval. A két korrekció közül az első ebben a formában szerintem indokolatlan, a második viszont lehet, hogy nagyon is jogos.
Viszont. Ha én is az ő 47% Fidesz, 37% TISZA és 5.00001% DK becslésükből indulok ki, akkor ilyen belföldi listás szavazatmegoszlás mellett nekem még mindig 124, 69, 5 mandátum jön ki a Fidesz-TISZA-DK-nak, nekik meg 121, 71, 6. Na ez meg hogy lehet?
- Nem az az oka, hogy másféle szavazatföldrajzot feltételezünk, és nem az, hogy mást saccolunk a levélszavazatokról. Akkor meg mi?
A Nézőpont posztja nem magyarázza el, hogy mi a feltételezésük a szavazatok várható eloszlásáról az egyéni választókerületekben (modelleztük, írják, „hogy a szavazóköri szintű választástörténeti trendeket és az új választókerületi határokat figyelembe véve, hogyan alakulna „most vasárnap” egy feltételezett országgyűlési választás után a mandátumeloszlás”). Nekem a négy különböző szavazatföldrajz közül, amelyiken elgondolkodtam, arra esett a választásom, amelyik a Fidesz földrajzát a 2024 júniusi Fidesz-eredmények, a TISZA várható földrajzát pedig a TISZA és a többi ellenzéki párt ugyanakkori szavazatainak részleges összegeként képzeli el (a táblázatban a sötétebb kék szín jelöli az ezzel a szavazatföldrajzzal kapott eredményeket, itt most természetesen a „Nézőpont LE alapján” számolt sorról van szó. A földrajzi feltevések részleteire ld. itt.) Ám ha csak a TISZA meg a Fidesz 2024 júniusi szavazatai alapján számolom a földrajzi megoszlást (lásd a rózsaszín sort a táblában a „Nézőpont LE alapján”), akkor is ugyanazt a mandátumarányt kapom. Ha meg az összes 2024 júniusi ellenzéki szavazat összegeként, akkor meg még kettővel több Fidesz, és annyival kevesebb TISZA mandátumot találok (lásd a világosabb kék sort a táblában a „Nézőpont LE alapján”). Ha meg a 2022-es közös ellenzéki lista és Fidesz szavazatföldrajzából indulok ki, akkor egy köztes eredményt kapok (lásd a narancsos sort a táblában a „Nézőpont LE alapján”). Miközben a „Vox Populi VE” szavazatarányokat leszűrve a Nézőpont kutatásából mind a négy szavazatföldrajz mellett 132-nél több fideszes mandátumot, tehát kétharmados kormánypárti többséget találok a mandátumbecslés során.
A levélszavazatokkal kapcsolatos feltevéseink nem magyarázzák a különbséget. A Nézőpont ugyanis a 2022-es számokból indul ki e tekintetben, én viszont azt feltételezem, hogy az érvényesen levélszavazók száma hajszálnyit csökkeni fog, és azon belül 91%-ra csökken a Fideszt támogatók aránya.
Marad az, hogy rejtély, mit csinálnak, de szerintem valamit rosszul csinálnak. A szavazatarány-mérésük olyan nagy Fidesz-előnyt talál, amit már ők sem mernek kimondani, de nem csak a „legvalószínűbb választási eredmény” adatsorukban tornázzák fel az ellenzék, és le a Fidesz számait, hanem a mandátumbecslés során erre még rápakolnak. Ők tudják, miért, de ha a saját számaikban annyira hinnének, mint mondjuk a Medián a sajátjaiban, akkor bizony kétharmad-közeli Fideszes mandátumarányt kellene becsülniük, nem pedig 121-et.
De ez sem újdonság. 2018-ban a választások előtti utolsó publikált Nézőpont mérés 52 százalékos Fideszt, és 15 százalékos Jobbikot várt. Aztán két héttel később, a választás előtt, egy „szakértői becslést” adtak közre, amiben már 43 és 22 volt a két szám, pedig senki nem mért ilyen hatalmas összeomlást a Fidesznél a kampány végén. Mandátumbecslésükben pedig 112—123 kormánypárti mandátumot vártak. Összehasonlításképpen a választásokon 47 százaléknyi listás szavazatot szerzett a Fidesz (a levélszavazatok nélkül), a Jobbik legnagyobb ellenzéki pártként 19-et, és ebből lett 133 mandátummal fideszes kétharmad. Tehát az 52:15 alapján még sokkal nagyobb Fidesz többséget kellett volna jósolniuk, ha elhiszik a számaikat, és hozzáértően számolnak.
Ha nem látja elég jól a számokat a fenti poszt ábrájában, akkor klikkeljen ide egy jobban böngészhető változatért.
Vox Populi 