Rájár a rúd a közvélemény-kutatókra, főleg a Mediánra, amelyiket az Elkxrtuk film forgalmazói majd egy a – hallgatólag az ellenzéki pártok politikai tevékenységhez való jogát is megkérdőjelező – magyarnemzet.hu cikksorozat a Gyurcsány kormány manipulátorának, a hét elején Molnár Csaba (a DK alelnöke) pedig a pártja erejét csalfán letagadó közvélemény-kutatónak állított be. Molnár indítéka feltehetőleg az volt, hogy a Mediánt elég hitelesnek tekinti a DK sok híve is, akiket megrázott az, hogy mennyire kedvezőtlennek mutatta be a legutóbbi Medián kutatás a DK versenyhelyzetét a TISZA Párttal szemben. Hogy erre higgadt elemzés helyett a legpártatlanabbnak tartott közvélemény-kutató elleni hergeléssel reagált egy pártvezető, és aztán még öt hirdetést is indított a posztról, összesen közel egymillió forintért – ahelyett, hogy pártja állami támogatását releváns politikai célok szolgálatába állítaná –, az csak az mutatja, hogy milyen szellemi és politikai színvonal lehet Molnár környezetében. Hiszen nem arra van felhatalmazása a választóktól, hogy a magánszektor egyes szereplői hírnevének alaptalan aláásására költse a költségvetési támogatást. Amivel még annak esélyét is csökkenti, hogy az ő posztjai által elért DK hívek a jövőben szívesen válaszoljanak közvélemény-kutatásokra. Akkor meg tényleg láthatatlanná válik még egy sámsoni erő is, és az ellenfelek erejét fogja túldimenzionálni minden kutatás.
Molnár nem állít semmi többet, mint hogy a Medián két mandátumot jósolt a DK-nak a 2019-es európai választás előtt (valójában négyet szerzett). Ráhagyja olvasóira, hogy interpretálják a dolgot, és tudjuk, Móricka agyában lehet bízni: persze, a közvélemény-kutatók olyanok, hogy politikai megrendelésre írnak számokat a szalvéta szélére. Jaj, de elegáns megoldás, és ráadásul milyen okos jogász a Csaba! A helyzet ugyanis az, hogy akkor minden a választás előtt megjelent közvélemény-kutatás egy vagy két mandátumot jövendölt a DK-nak az alapján, hogy milyen szavazatarányt mértek. Csak a választás előtti napon jelent meg egy friss „szakértői becslés” a kormánypártinak mondott Nézőponttól, ami már kettő vagy három várt mandátumról beszélt. Míg a DK-közelinek mondott IDEA a Mediánnál is alacsonyabb szavazatarányt prognosztizált (lásd táblázatomat). A közvélemény-kutatás ugyanis még Magyarországon is kicsit bonyolultabb annál, mint ahogy Móricka elképzeli, és Dr. Molnár Csaba közpénz eredetű eszközökkel sejteti.
TECHNIKAI MAGYARÁZATOK: A táblázat (itt böngészhető kényelmesebben, ha a fenti tábla túl pici a képernyőjén) nem tartalmaz szakértői becsléseket, csak valódi közvélemény-kutatási adatként megjelent számsorokat. Az első oszlop a közvélemény-kutató intézetet és az adatfelvétel időpontját mutatja. A második oszlopban láthatjuk, hogy az „összes pártválasztóra” vagy a „biztos szavazó pártválasztókra” vonatkozik egy-egy adatsor. A pártokra vonatkozó oszlopok összege minden sorban 100 százalék (esetleges kerekítési hibákat leszámítva). Az itt megjelenő adatsorok az összes választási közvélemény-kutatás az EP választásról, ami 2019. májusában megjelent. Az adatok forrásait itt, egy Excel file-ban találja meg. Ha egy adatsor tartalmazta a „nem tudom, nem válaszol” stb. jellegű válaszok százalékarányát is, akkor annak kihagyásával újraszámoltam a százalékokat. A kutatások hibájának két mutatójára lásd a magyarázatot alább a főszövegben.
Ha már itt tartunk, akkor persze érdemes összehasonlítani a 2019-es választási eredményt (lásd táblázatom első sorát) az összes a választás hónapjában megjelent közvélemény-kutatási eredménnyel, illetve azok egyszerű átlagával is (az adatok forrásait itt, egy Excel file-ban találja meg, ott feltüntettem a táblázatomból kihagyott szakértői becsléseket is). A táblázatban az előrejelzések hibáját az utolsó két oszlop mutatja. Az utolsó oszlop egyszerűen az összegét mutatja az eredmény és a kutatási számok közötti pártonkénti abszolút eltéréseknek. Tehát ha egy kutató kettő kivételével minden számot pontosan eltalált, és csak egy pártot becsült túl mondjuk három százalékkal, egyet meg felül ugyanannyival, akkor az ő abszolút hibáinak összege hat. Eggyel beljebb ugyanezen különbségek négyzetösszegét látjuk, ami a talán leginkább bevett szakmai mutatója a választási előrejelzések pontosságának annak ellenére, hogy laikusoknak nehéz interpretálniuk a számszerű értékét (ami az iménti fiktív példában (-3)2+32=18 lenne). Nagyjából mindegy, a két eszköz közül melyiket használjuk, mind a kettő hasonló sorrendet mutat (táblázatom a négyzetösszegek szerint számított sorrendben sorolja fel az egyes kutatásokat).
Amint látható, 2019-ben is jó nagy különbségek voltak az egyes közvélemény-kutatások adatai között, de a közvélemény-kutatások átlaga – 51,5% – szinte telibe találta a Fidesz tényleges belföldi (tehát a levélszavazatok nélkül számított) szavazatarányát a választáson, ami 51,8% volt. A Kutyapártot is egész jól eltalálta a kutatások átlaga, de azokat a pártokat, amelyek támogatottsága radikálisan változott ebben az időszakban, rendre rosszul, a tényleges változások mögött messze elmaradva lőtték be a kutatók. A feljövőben levő DK-t, Momentumot és Mi Hazánkot valódi választási eredményük legfeljebb hat-tizedére várták. A 2018-as választások óta óriási lejtmenetben levő Jobbikot, LMP-t és MSZP-Párbeszédet viszont majdnem kétszeresen túlbecsülték – függetlenül attól, hogy melyik intézetet melyik politikai párt háttérintézményeként szokás emlegetni jólinformált (?) körökben. (A Publicus összehozta ugyan a legmagasabb MSZP-P becsléseket, de a Jobbikot is többre taksálta, mint az Iránytű Intézet – na erre kössön masnit Móricka nagy tudománya a szalvétákról.)
Ezen a választáson a Századvég és a Nézőpont számai bizonyultak a legjobb előrejelzéseknek, igaz, az utóbbi legjobb adatsora már a választás után jelent meg. Előbbi annak ellenére lett bajnok, hogy a Kutyapártot az „egyéb pártok” közé sorolta, és ezért a kutyapárti oszlopban látható nulla félrevezető módon megnöveli az általam becsült hibáját. A nem kormánypárti intézetek közül itt a Medián és a Závecz bizonyult a legkevésbé pontatlannak, míg a Publicus egyik becslése azért került az utolsó helyre, mert (valszeg tévedésből) egy „most vasárnapi” országgyűlési választásra vonatkozó becslésüket mutatták be egy a Nézőpont Intézet által szervezett választás előtti konferencián az európai szavazatok várható megoszlásáról tartott előadásukban.
Egy szó, mint száz, Molnár Csaba millió-forintos posztja kevés igazságot mond, de sok hamisságot sejtet. Az igazán érdekes kérdés pedig az, hogy miért egy önkényesen kiválasztott közvélemény-kutatót akar legyőzni egy politikus egy választási kampány közepén: a politikusokkal szemben már nincs puskapora? Lenne ennél kézenfekvőbb teendője is, ha nem rágalmazásban akar utazni.
Legközelebb a 2018-as és 2022-es előrejelzésekről lesz szó (ld. itt: 2018 és 2022), aztán jön majd az általános tanulság, hogy miként is olvassuk most a választási közvélemény-kutatásokat, és miért. Addig is ajánlom szíves figyelmébe az összes nyilvános közvélemény-kutatások jelenlegi állásáról szóló részletes és abszolút független-objektív összegzésem. (Jobboldali olvasók kedvéért: a független-objektív nem értéksemlegességet jelent, hanem hogy a blogommal szemben roppant kritikus Mráz Ágostonnal ellentétben nem vagyok magamon kívül senki másnak szócsöve, és tárgyszerűen, pontosan, hiánytalanul mutatom be az adatokat, érvekre érvekkel válaszolva. Erre persze nem jár százmilliós osztalék évente, de higgyék el, a szabadság boldogít, nem a pénz!)
Vox Populi 