FRISSÜLT 2020. december 5-én
Most hétvégén (külföldön már szombaton is) kerül sor egy távolról talán csendesnek tűnő, de potenciálisan nagy politikai változásoknak megágyazó, és talán mindenképpen trendfordító parlamenti választásra Romániában. A hazai sajtóban kimagaslóan tartalmasan foglalkozott vele az azonnali.hu és a merce.hu, a kormánypárti orgánumokban azonban inkább csak az RMDSZ melletti agitáció kapcsán került szóba, a független sajtó egy részében meg még annak kapcsán sem, a közvélemény-kutatásokról pedig kicsit pontatlanok voltak a beszámolók, itt az ideje tehát összefoglalónknak.
Mint ábránk mutatja, összességében nincs meggyőző nyoma a választási esélyek bármilyen változásának az elmúlt két hónapban (az év korábbi szakaszában viszont jócskán visszaesett a tavaly decemberi elnökválasztási siker kapcsán egy időre megizmosodott kormánypárt). A kormányzó liberálisok minden közvélemény-kutatás szerint vezetnek a szociáldemokraták (PSD) előtt – legalábbis cikkünk eredeti megjelenéséig, azóta azonban két újonnan megjelent adatsor is PSD előnyt mutat. Ezek egyike a Romániában ebben a műfajban eléggé bevett komolytalan szivárogtatás (ezúttal a PMP nevű kisebb jobboldali párt állítólagos “belső felmérését” szellőztette meg egy újságíró minden módszertani részlet mellőzésével, a többi ilyen adatsorhoz hasonlóan ezt is feltüntetjük adatbázisunkban, de kihagyjuk az ábrakészítésnél). A másik viszont egy ismert közvélemény-kutató cégtől származik, és ennek nyomán frissítettük is ábránkat (ld. a korábbi verziót alább, a frisset pedig posztunk tetején – NB a román közvélemény-kutatási piacon egyeduralkodóak a bevallva vagy bevallatlanul a politikai szereplők által szponzorált poll-ok, és az adatokról szóló beszámolók megbizhatósága elég kérdéses annak ellenére, hogy a választási eredményeket nem szokták nagyon-nagyon eltéveszteni.)
A PSD (és elődjei) eddig 1990 óta mindig a legnagyobb pártot adta a parlamentben, ám a 2016-os választás óta nagyon megtépázták a belső, illetve az időnként az igazságszolgáltatás ilyen-olyan képviselőivel vívott harcok és az őket más román pártokhoz képest is többször elérő, gyakran megalapozott korrupciós vádak. Magyarországról nézvést a félreértések kizárása miatt különösen érdekes, hogy a PNL valójában már csak nevében liberális, az évszázados történelmi múlt iránti tiszteletből. Politikájában – azon belül is járványkezelési gyakorlatában és az osztatlan kormányhatalomhoz való szembeszökő vonzalmában – viszont inkább a Fidesz-KDNP-re hasonlít, csak egy erősen EU-barát, a szuverenista hangokat mellőző változatban. Utóbbi hang eddig inkább az MSZP-től mindenekelőtt nacionalista és még klientalistább jellegével eltérő PSD-re jellemző, igaz, inkább a korábbi, de most börtönben ülő vezetője idején. Ez érdekesen tükröződik egyébként abban is, ahogy az orosz Szputnyik román munkatársát is szívesen idézgető jobboldali magyar sajtó nem mindig tudja eldönteni, melyik pártnak drukkoljon a román belpolitikában, a nyugati főáramú sajtóban pedig jó pár (akár még a meglehetősen egyértelmű közvélemény-kutatások tekintetében is) tényferdítő elemzés visszhangozza a PNL és/vagy az USR kampányszlogenjeit.
Az utolsó pillantban megjelent IRES adatsorral kiegészült ábránkat ld. a lap tetején.
Tavaly ősz óta (már megint) ellenzékben van a PSD, és ezalatt valamelyest rendezték a sorokat meg picit vissza is jött a korábban elvesztett népszerűség egy része. Ezért most sem lehet teljesen kizárni annak lehetőségét, hogy ismét az élen végeznek. Ehhez azonban fel kellene sülnie a közvélemény-kutatásoknak, hiszem azok eredményének átlagától szignifikánsan eltérő eredményt jelentene ez. Ám még ha meg is történne ez, kormányt valószínűleg akkor sem tudna alakítani a PSD, mert most szinte minden parlamenti párt egy jobboldali kormánykoalícióra készül, és senki nem látszik lelkesnek a PSD-vel való szövetkezéssel kapcsolatban. A PNL pedig nagyon szeretné újraszabni az alkotmányt és a választási rendszer, és az ehhez szükséges minősített többség keresése még a kormányalakitás szempontjából amúgy valószinűleg irreleváns kisebb pártokban, mint pl. az RMDSZ, is némi reményt tart ébren a kormányzati pozicióba kerüléssel kapcsolatban. Ráadásul a román félelnöki rendszerben a nép által közvetlenül választott köztársasági elnökök (vitatható, egyesek szerint nem is létező alkotmányos jogköröket vindikálva) előszeretettel játszanak igencsak aktív szerepet a kormányalakításban. A mostani PNL-tag elnök pedig jó előre elzárkózott attól, hogy valamely más párt tagjának adjon miniszterelnöki megbízást, és hónapok óta arra buzdítja a szavazókat, hogy semmisítsék meg a szociáldemokratákat a most hétvégi parlamenti választáson. Érdekes választás következik tehát a demokratikus rendszer konszolidációja szempontjából.
A harmadik hely elvehetetlennek látszik a nagyjából a Momentumra hajazó, csak annál ideológiailag heterogénebb és inkább jobbra tartó, meg kicsit régebbi keletű USR párttól. Ők most a pár éve brüsszeli EU-s hivatalnokból egy évre ügyvezető miniszterelnökké avanzsált Dacian Cioloș vezette Plus-szal együtt indulnak a választásokon, és a szeptemberi polgármester-választásokon nagy benyomást tettek néhány nagyvárosban, nyertek Temesváron, Brassóban és az azóta inkább a PNL-be tartó egykori vezéregyéniségük révén Bukarestben is. Biztos jobb esélyük lenne, ha ezúttal is közel egymillióan szavaznának a külföldi román követségeken, miként a tavaly decemberi elnökválasztásokon. Ez azonban teljesen kizárt, a járványhelyzet közepette a nyugat-európai kormányok sem engedélyezték olyan elképesztően sok román szavazóhelyiség létrehozását és több napos nyitva tartását, mint akkor, meg a hivatalban lévő PNL-s elnök és ügyvivő kormány sem szorgalmazta annyira a dolgot. A járványügyi korlátozások közepette pedig aligha fognak sokan utazgatni meg nagykövetségek előtt sorakozni a decemberi hidegben, hogy leadják szavazatukat. De az USR-nek talán azért sem ível most tovább felfele a szekere, mert számokra elég kényelmetlenül alakultak a koalíciós alternatívák: a PNL nélkül csak a PSD oldalán kerülhetnének kormányba, és sem egyik, sem másik lehetőség nem ad lehetőséget a nagy pártok valamelyikével szembeni hathatós kampányolásra.
Bejut, vagy legalábbis fifty-fifty eséllyel bejuthat még a parlamentbe három másik párt, amelyek közül többen is kormányzak már a PSD oldalán, de most inkább elkerülnék azt. Ezek közt biztos befutónak csak a Pro Romania tűnik, ami két korábbi fősodrú liberális illetve szociáldemokrata miniszterelnök pártjainak most szeptember végén gründolt szövetsége. A korábbi populista-jobboldali-EU-barát elnök Basescu PMP nevű pártja, illetve a most az összes lényeges magyar pártot maga mögött tudó UDMR (magyarul: RMDSZ) lista hívei viszont izgulhatnak, mert náluk nagyon rezeg az öt százalékos bejutási küszöb felett a léc. Nemzetiségi szervezetként az RMDSZ mentesül ugyan az utóbbi alól, de korábban soha nem látott kudarc lenne, ha nem érné el az 5%-ot – nem csoda, hogy ezúttal az egyházi vezetőket is bevetették a kampánya.
A közvélemény-kutatásokról szóló elemzésünk román és angol nyelvű változatait itt találja meg:
https://www.libertatea.ro/stiri/sondaje-alegeri-parlamentare-6-decembrie-3306768
https://endre-borbath.eu/projects/RO_polls/
A teljesen megtisztított és a fenti ábrában megjelenő adatok (a három ignorált adatsorral együtt) itt érhetők el. A megelőző évek adatait kisebb hibákkal több weboldalon is követheti, ezek közül Borbáth Endre szerzőtársunk fenti oldalát ajánljuk.
Vox Populi 