Miként lehetne igazságosan mérlegre tenni a Demokratikus Koalíció árnyékkormány-kísérletének sikerét? Az egyik mérce nyilván az, hogy a Dobrev Klára vezette tanácskozó testület 2022. szeptember 18-i megalakulása után egy évvel látszik-e az aktuálisan várható DK szavazatarány növekedése a közvélemény-kutatásokban. Hiszen a kormányképesség és programalkotás felmutatásával – aminek megítélése ízlés kérdése – nyilván ezt az elvben mérhető dolgot is megcélozták a DK politikusai.
Nos, a minden hónapban adatokat közlő IDEA-nál az árnyékkormány megalakulása előtti hónapokban gyorsan és nagyot nőtt, azóta viszont stagnál (ezzel az egykori közös listás ellenzék egészén belül csökkent) a DK támogatottsága. A tavaly májusa és október eleje közti időszak hiányzik a Republikon adataiból, de egyébként az ő havi adataikban is pontosan ugyanez látható, csak nagyobb (statisztikai értelemben a valóság változatlansága mellett is realisztikusabb) össze-vissza havi ingadozásokkal. Ugyanez a helyzet a Medián még foghíjasabb idősorában is. A Nézőpont tavalyi adatait nem lehet egybevetni az idei posztjaikkal, de január-februárhoz képest szeptemberben jóval kisebb DK-t találtak. A szintén ritkábban publikáló Závecznél és Publicusnál viszont valamelyest nőtt a DK tábora az árnyékkormány megalakulása óta. (Az összes adatok megtalálhatók Excelben a kozvelemeny.org menüjének tetejére kattintva, csak nincs már kedvem szép ábrákat és áttekintéseket csinálni belőlük, mint a legutóbb ezt, amíg nem mondják el az intézetek, hogy vajon mit tettek tavaly tavasz óta azért, hogy ne mérjék annyira félre a dolgokat, mint akkor.)
A közvélemény-kutatásokból tehát inkább csak azt lehet kiolvasni az árnyékkormány bíztatásaként, hogy tevékenysége (vagy valami más) konszolidálta a DK által a választást követő hónapokban a többi közös listások rovására elért támogatás-növekedést. Lerágott csont az ellenvetés, hogy ha ebben az áldatlan periódusban, parlamenti félidőhöz és európai választásokhoz közeledve nem tudott nőni egy ellenzéki párt a hanyatló népszerűségű kormánypárt rovására, akkor vajon mikor fog? Nézzünk tehát valami közvetlenebb és egyértelműbb teljesítményértékelés után.
Az biztos az árnyékkormány elsődleges célkitűzései között volt, hogy a DK vezetőire és elgondolásaira irányítsa a közfigyelmet, legalább a független hírmédiában, de lehetőleg a bulvársajtóban is. Letöltöttem hát pár tucat jelentősebb magyar média (az Origótól a 444-en át a vezető női és bulvárlapokon át az üzleti lapokig és hirado.hu-ig) fészbúk oldalairól az összes posztot 2022 januárjától az árnyékkormány megalakulásának egyéves évfordulójáig (ebben a Meta CrowdTangle nevű alkalmazása volt segítségemre). Az alább megvizsgált közel 900 ezer poszt közlő 25 forrást három csoportra osztottam, úgymint (kormánypárti) propaganda, női- és bulvár, illetve (kormányfüggetlen) hírmédia. Aztán megszámoltam, hogy melyik médiatípus FB-oldalain hetente hányszor esett szó egyik és másik politikusról meg a pártjáról, illetve hányszor használták az „árnyékkormány” szót.
A rengeteg statisztikából és ábrából, ami így keletkezett, hadd mutassak be ma csak hármat (úgyis kiegészítem még az adatbázist további oldalak és napok adataival, mielőtt egy új állandó rovatot csinálok ebből itt, részletes módszertani magyarázattal stb.). Az elsőn azt látjuk, hogy az „árnyékkormány” szó milyen gyakran fordult elő a posztok szövegében vagy a posztok által belinkelt újságcikkek és videók szöveges felvezetőjében.
A fenti ábra felső fele a posztok számát mutatja hetente: az aranyló narancsok a propagandamédiáét, a zöld pöttyök a független hírportálokét, a nagyrészt a zéró vonalon takarásban felfekvő hot magenta pöttyök meg az olvasmányosabb médiáét. Az ábra alsó felén a trendvonalak annyival informatívabbak a pöttyöknél, hogy azt a posztok abszolút száma helyett az adott médiatípus heti összes posztján belüli heti százalékos arányából számoltam ki. Az ábra alján bejelöltem azt, hogy mikor történt valami olyasmi az ellenzék életében, ami befolyásol(hat)ta volna a megfigyelt trendeket.
A tanulság az, hogy az árnyékkormány iránti figyelem szépen felpörgött annak megalakulásakor, de főleg a kormánypárti propagandamédiák Facebook oldalain. Ott azon a héten az 50-et, a független portálok profiljain a tízet, a bulvár-plusz-női lapok szegmesben pedig a hármat is elérte az árnyékkormányt említő posztok száma. Utána viszont fokozatosan elapadt a figyelem, az olvasmányos lapokban teljesen.
A második ábrán azt láthatjuk, hogy hasonló volt a helyzet Dobrev Klárával is. A legutóbbi hetekben picit mintha megújult volna iránta az érdeklődés, de csak az Origo-Magyar Nemzet-Hirado.hu-stb. alternatív valóságában, és nem nőtt akkorára sem, mint a 2022-es választási kampány idején volt, amikor az ellenzéki lista második helyezettjeként viszonylag kis médiafigyelem mellett járta az országot.
Fontos végül az a kérdés, hogy a DK-ra, mint pártra irányuló figyelem miként alakult. Ehhez igyekeztem úgy összeszámolni a “Demokratikus Koalíció”-t vagy szimplán a “DK”-t említő posztokat, hogy legfeljebb elvétve, a statisztikát érdemben nem befolyásoló módon maradjanak az elemzésben olyan posztok, amikben valami egész mást jelentett a “DK”. Így is az a helyzet, hogy nagyrészt olyan posztokról van itt szó, amelyik valamilyen személy kapcsán jegyzik csak meg, esetleg mellékesen, hogy a DK tagja. De azért az a körülmény, hogy mondjuk Vágó Istvánról szólva ezt fontosnak tartották megemlíteni, nyilván így is mutatja azt, hogy a párt nevét jelentős dolognak tekintik, és amit esetleg az illetőről írnak (jót vagy rosszat), az visszaszál a pártra is.
Alább az ábra az eredményekkel: Nem lehet azt mondani, hogy az árnyékkormány tevékenysége növelte volna a DK iránti figyelmet akár a független sajtóban, akár a női- és bulvárlapokban. A kormánypropaganda szócsöveiben (engedelmükkel én a tulajdonviszonyok és a Városháza-ügyben kidomborodott szerkesztői filozófia alapján az Indexet is ideszámoltam már az Origo, a Magyar Nemzet, a Pesti Srácok, a Mandiner, a HírTV és a Hirado.hu mellett) viszont 2022 és 2023 nyara között drasztikusan csökkent a késztetés a DK emlegetésére. Ezt akár úgy is értelmezhetjük, hogy a pártot már kevésbé érzik alkalmasnak a madárijesztő-szerep betöltésére. Ha ez így van, akkor persze örülhetnek a pártban. Más kérdés, hogy Dobrev Klára és az árnyékkormány adataiban nem látom nyomát annak, hogy ezt nekik, illetve a “próbálkozzunk egyedül” stratégiának köszönhetné a DK.
Nyilván érdemes felvetni azt a kérdést is, hogy vajon más ellenzéki politikusok kommunikációs stratégiája jobban működött-e, nagyobb figyelmet tudott-e generálni Dobrev Kláránál a független és a bulvár- illetve nőlapokban? Vagy őket is inkább csak madárijesztőként mutogatta a propagandamédia? Na erre majd legközelebb térek ki, addig is várom a Tisztelt Olvasók ötleteit arra a vox.populi.hu at gmail.com drótposta címen, hogy milyen összehasonlítások érdekelnék őket, és miként tennék izgalmasabbá ábráimat. Nem biztos, hogy mindenkinek tudok majd egyenként válaszolni, de a megvalósuló ötletek gazdáit feltétlen feltüntetem majd ötletgazdaként.
Segítségként az ötleteléshez annyit, hogy bármilyen személynevet vagy egyéb kifejezést, és ezek bármilyen csoportját be lehet venni az elemzésbe, és persze az időpontok és egyes médiák közti összehasonlítások is sokatmondóak tudnak lenni, csak jól kell kitalálni, hogy mi és miről. A Meta aláíratott velem egy kutatói felhasználói szerződést, miszerint nem oszthatom meg a széles közönséggel az általuk rendelkezésemre bocsátott nyers adatokat, de a laptopomon máris ott van egymillió poszt teljes szövege dátummal, linkekkel, engagement statisztikákkal (tudják, ez az, amit a Telex lájkbajnokság sorozata elemez hétről hétre) stb., és lesz még ez több is. Egyelőre csak pártucat politikusra vonatkozólag készítettem el ugyanazokat az ábrákat, mint amit itt láthattak, de percek alatt lehet többet gyártani, csak az értelmes kérdések és adat-értelmezések megfogalmazása igényel némi gondolkodást: erre bíztatom Önöket is. Ezidáig a pártok közti összehasonlíthatóság érdekében mindenhonnan a legprominensebb, rangidős politikusokat vettem figyelembe (a parlamenti pártok esetén két-két személyt), mindenütt ragaszkodva a pártelnökökhöz. A DK-nál kézenfekvő volt a pártelnök mellett Dobrev Klára, a Mi Hazánknál Dúró Dóra, a Momentumnál Donáth Anna, a kutyáknál pedig Dada Suzi beválasztása. Némi fejtörés után a Jobbikban Brenner Koloman, a Fideszben pedig Kocsis Máté frakcióvezető lett a második választásom. Az LMP, MSZP és Párbeszéd esetén a társelnöki rendszer megkönnyítette a két-két pártvezető kiválasztását. Négy, párton kívüli és/vagy akként viselkedő ellenzéki politikust – Botka László, Hadházy Ákos, Jámbor András, Karácsony Gergely – saját jogán vettem fel a listámra politikai jelentőségük és markánsan egyedi politikai kommunikációs stratégiájuk miatt. A parlamenten kívüli pártok esetén mindig kézenfekvő volt egy-egy vezető kiválasztása, hiszen több látható arca most egyiknek sincs. Mai végszónak már csak annyit, hogy Semjén Zsolt adatai szabad szemmel is látható krimit tárnak fel: karaktergyilkosság a köbön, ami ott megy!
Vox Populi 