2024. október 15.
Szerző: Tóka Gábor (nem szoktam kiírni, ha a blog szerkesztője a szerző, de ebben a posztban annyi a kritikai megjegyzés konkrét aktorokkal kapcsolatban, hogy nem szeretném azt a látszatot hagyni bárkiben, hogy névtelen a szerző)
Tartalom:
Európai Parlament választás: nem sokat tévedett a közvélemény-kutatások átlaga
Az Európai Parlament összetétele: na ezt tényleg láthattuk előre
Fővárosi közgyűlési választás: keveset kötöttek a sajtó orrára
Az állatorvosi ló: polgármester-választás Zuglóban
A fővárosi nagycirkusz: egy váratlan befutó is lehet megjósolható
Miként érdemes értelmezni a megjelenő közvéleménykutatásokat?
Bónusz ráadás: egy különleges ábra a részvételről a 2024-es európai választáson
A hazai közvélemény-kutató intézetek remek sikerjelentésekben értékelték a 2024-es választási kutatásokat, és tényleg volt miért örülniük a 2022-es nagy fiaskó után. A Magyar Nemzet cikkét bevallottan a Reál-PR 93 írta: “Ezúttal jól vizsgáztak a közvélemény-kutatók”, de a Népszava is a Publicus posztjából kölcsönözte – a sajtótermékekre általában jellemző rutinszerű értesülés-ellenőrzés bármilyen látható kísérlete nélkül, inkább amolyan termékmegjelenítésként – a nevezett intézet sikerét legalábbis vitathatóan ecsetelő megállapításokat. Míg az EP-választás kapcsán valóban PR-kockázatot vállaló 21Kutató illő szerénységgel idézte a sikerét méltató posztokat, a TISZA Párt szavazarányát közel hat százalékkal elvétő Nézőpont Intézet gyorsan átvette az általuk fenntartott partprefencia.hu oldal megállapítását, miszerint “szinte minden” kutató “pontosan jelezte előre a legnagyobb támogatottságú pártok támogatottságát”. Hát ez van, ne a Coca-Colától várjuk az üdítőitalok tárgyilagos elemzését, hiszen a Nézőpont vezetője még azt is levezette a Fidesz 2006 óta leggyengébb országos választási eredményéből, hogy “a milliós nagyságrendű dolgozó középrétegek mára a Fidesz támogatói lettek”. Kezdjük a kicsit árnyaltabb számvetést az EP-választással, amire a legtöbb poszt fókuszált.
Európai Parlament választás: nem sokat tévedett a közvélemény-kutatások átlaga
Ugyanúgy, mint a 2018-as, 2019-es és 2022-es választások kapcsán, úgy az Európai Parlament magyar tagjainak 2024. június 9-i választása kapcsán is összegyűjtöttem az összes, a választási eredmények nyilvánosságra kerülése előtt publikált választási közvélemény-kutatási becslést, és egyetlen táblába tettem az összes intézetek választás előtti utolsó becslését. Két-két számsort teszek ki azoktól az intézetektől, akik külön-külön becslést adott meg az összes megkérdezettek és a “biztos” szavazók mintája alapján (utóbbiak azok a megkérdezettek, akik egy előzetes kérdésnél valami olyasmit mondtak, hogy biztosan elmennek majd szavazni a közelgő EP-választáson). Függetlenül attól, hogy az intézetek publikációi ezt tették-e, én minden számsort a pártot választani tudók százalékában adok meg – azok a számsorok jelennek meg tizedesjegy pontossággal, amelyikben ehhez újra kellett számolnom az eredeti közleményben olvasható számokat. Követve blogom általános gyakorlatát, az adott kutatás dátumaként a középső napját adom meg annak az időszaknak, amikor az adatokat gyűjtötték (a kutatóintézet közlése szerint). Az adatok forrásait itt, egy Excel file-ban találja meg. A kutatások hibájának két itt alkalmazott mutatóját (ld. az alábbi táblázat utolsó két oszlopát) itt magyaráztam el részletesebben. A könnyebb böngészés érdekében ide klikkelve is megnyithatja a táblázatot, és ott a forrásra klikkelve is visszatérhet ide elolvasni az elemzésemet.
Az egyes intézetek becslései a hibák nagysága szerinti sorrendben vannak felsorolva, tehát a legpontosabb ezúttal a 21Kutatónak az utolsó pillanatban készült és csak a választás estéjén a Partizán csatorna élő músorában bemutatott becslése bizonyult, ami a táblában közvetlenül az összes előzetes becslések átlagát mutató második sor alatt látható. Mint más választási években, úgy 2024-ben is volt még pár kutatás a sok közül, amelyik az összes becslés átlagánál pontosabbnak bizonyult, de hogy 2024-ben ezek pont a Závecz, a Reál-PR 93, az Alapjogokért Intézet és az IDEA lesznek, azt ezúttal sem lehetett megsaccolni sem az intézetek korábbi eredményei, sem módszertana, sem kutatásuk dátuma alapján. Az a szolíd matematikai törvényszerűségeket követő várakozás viszont beigazolódott, hogy a különböző becslések átlaga a kutatások zöménél, sőt az átlagos hibanagyságú kutatásnál is pontosabb előrejelzéssel fog szolgálni.
Érdekes, mert a közelmúlt többi választási évei magyar tapasztalatainak ellentmond, hogy 2024-ben a kétféle becslést is közlő intézetek becslései közül a “biztos szavazókra” vonatkozóak általában pontosabbnak bizonyultak. A kis esetszám és a korábbi évek tapasztalatai miatt azonban nem érdemes túl nagy jelentőséget tulajdonítani: általában véve azt mondhatjuk, hogy többnyire kicsi a különbség a két számsor között, és lutri, hogy melyik ad jobb előrejelzést.
A kutatások átlaga igen pontos becslést adott a Fidesz várható szavazatarányára, amelyik a kutatások trendje szerint egy hosszabb ideig tartó visszaesés után stagnált vagy talán picit növekedett is a választás előtti utolsó hetekben. A folyamatosan és gyorsan növekvő TISZA pártot azonban öt százalékponttal alulbecsülte a legtöbb kutatás, általában azzal arányosan, hogy milyen hosszú idővel a választás előtt készült. A gyors lejtmenetben levő DK-MSZP-P , Kutyapárt és “egyéb pártok” szavazatarányát viszont méretükhoz képest jócskán – durván negyven százalékkal – túlbecsülték. A Momentum és a Mi Hazánk szintén lejtmenetben volt a választás előtt, de őket kisebb mértékben ugyan, de túlbecsülte a kutatások átlaga.
A legutóbbi két párt szerény kivételével tehát a közvélemény-kutatások 2024-es tévedései összhangban vannak azzal az elmélettel, hogy a kampányidőszak gyors változásainak lekövetésével van problémája a magyar kutatóknak. Észreveszik a változások irányát, de nagyon alábecsülik a mértéküket. Aki lefelé megy, az sokkal lejjebb végzi a valóságban, mint a kutatásokban, aki felfelé megy, az magasabbra ér, mint ahogy a közvélemény-kutatások látták. Ha pedig nincs mozgás, akkor kisebbet tévednek a közvélemény-kutatók. Ugyanez a minta mutatkozott meg egyébként a 2022-es, 2019-es és 2018-as választási kutatásokban is.
Az Európai Parlament összetétele: na ezt tényleg láthattuk előre
És Strasbourgban, mert időnként ott is ülésezik a 720 tagú testület, teljesen értelmetlen és bicskanyitogató módon megnövelve a működési költségeket. A parlament június 9 után várható összetételével kapcsolatban a magyar sajtó többnyire külföldi előrejelzéseket ismertett, nagyon esetlegesen válogatva ki a sok becslés közül egyet-egyet, többször is csak klikvadászatként értelmezhető módon túldimenzionálva havi ingadozásokat. A nemzetközi sajtóban megjelent előrejelzésekről legjobban a Wikipedia segítségével lehetett tájékozódni, én meg magyarul mutattam be és átlagoltam ezen a blogon az aktuális számokat. Magyar szerzőktől emellett még egy mandátum-előrejelzést találtam, azt a Nézőpont tette közzé egy héttel a választás előtt, és közelebbről nem részletezett módszerrel készült, de talán azt feltételezhetjük, hogy ők is a nemzetközi sajtót bejáró becslésekből indultak ki.
Általában jó előre és igen pontosan megjósolható, hogy melyik európai pártcsoport hány mandátumot fog szerezni a következő választáson. Hiszen bármi meglepő dolog történjék is egy-egy tagállamban, az csak csepp a tengerben, aminek még a pici hatását is könnyen kiolthatja valami ellentétes fejlemény egy másik tagállamban. 2024-ben is jó előre lehetet tudni az, hogy csökkeni fog a középbal és liberálisok, és nőni az EU-szkeptikus és szélsőjobboldali pártok parlamenti képviselete. Az is látszott, hogy korántsem lesz olyan mértékű változás, hogy felmerülhetne egy a korábbitól különböző pártösszetételű EU Bizottság felállása, viszont megnő majd a középjobb EPP politikai súlya és manőverezési lehetősége a parlamentben, főleg, ha a tőle jobbra elhelyezkedő pártcsoportokkal együtt esetleg számszerű többséget alkotna a 2024-29-es parlamenti ciklusban. Tíz különböző csapat becslései járták be a nemzetközi sajtót a választási előtti hónapokban, és ezek érdemben alig változtak a kampány során. Különbségeik is inkább csak az eltérő feltevésekből adódtak, hogy mely európai pártcsoportokhoz fognak csatlakozni a különböző országok addig még elkötelezetlen pártjai a választások után.
A fenti (de itt jobban böngészhető) tábla mutatja, hogy a 2019-24-es ciklus utolsó, illetve az új parlament első ülésén hány képviselője volt az egyes pártcsoportoknak, és az utóbbihoz képest milyen picit tévedett a választás előtt megjelenő előrejelzések, illetve ezek átlaga. Egyrészt a nemzetközi sajtóban legalább egyszer publikáló, az egyes országok közvélemény-kutatásainak és korábbi választási eredményei többé-kevésbé felületes összegzését adó tíz csapat a választások előtt két héttel bezárólag megjelent utolsó előrejelzéseit – pontosabban, az egyszerűség kedvéért, ezek átlagát – hasonlítom össze az alakuló ülésen megmutatkozott százalékos arányokkal. Másrészt odatettem az egyetlen hazai becslést.
Mint a táblázatból is látható, az előrejelzések hibái a változatlan formában fennmaradó pártcsoportok esetében minimálisak voltak (a hibáik kiszámításánál a 2024 választások előtt létező ID csoportot ekvivalensnek tekintem a PfE csoporttal, ami a választások után az ID tagjaiból, egy korábbi ECR tagból és néhány korábban semmilyen pártcsoporthoz nem tartozó pártból, köztük a Fideszből, alakult meg). A legnagyobb hibák abból fakadtak, hogy senki nem látta előre azt, hogy az ID helyett két új frakció jön majd létre a választás után (a PfE és az ESN), ezekhez viszont igen sokan csatlakoznak majd az addig frakción kívüliek közül. Egyebekben meglepetésmentes volt a választás eredménye, és jóval kisebbek az előrejelzési hibák, mint amihez magyar nemzeti választások esetén van dolgunk. Ahogy várható volt, az Európai Bizottság parlamenti bázisát adó EPP-S&D-G/EFA-Renew koalíció többsége vékonyodott – 69-ről 63%-ra -, míg a markánsan nacionalista frakciók mérete összességében kilenc százalékkal nőtt, ami alapvetően a pártcsoporthoz korábban nem tartozó pártok mandátumarányának váratlan csökkenése miatt haladta meg az előzetes várakozásokat.
A magyar kormánypárt nemzetközi tájékozódását segítő Nézőpont Intézetben rendkívül hasonló várakozásokat alakítottak ki, mint a nemzetközi előrejelzések – az csak a látható kommunikációs célok különbözőségéből eredt, hogy a Nézőpont nem adott külön-külön becslést a két szélsőjobboldali pártcsoport méretére, mert a legreálisabb forgatókönyv helyett inkább azt az utólag is fantasztikusnak tűnő kérdést tette fel, hogy miként néznének ki a parlamenti erőviszonyok, ha az Ukrajna támogatását elutasító platformon egyesülne az ECR és az ID csoport. Ebből tehát az derül ki, hogy bár van realitásérzék és pontosságra törekvéss a kormányzat számára készülő nemzetközi elemzésekben, de a tábor és a megrendelő lelkesítésére alkalmasnak vélt propaganda szolgálatában kitérőket tesznek egy alternatív univerzumba is.
Fővárosi közgyűlési választás: keveset kötöttek a sajtó orrára
De mi volt a helyzet a települési szintű előrejelzésekkel, amelyekről jó sokszor leírtam és elmondtam a választási kampány során, hogy jobb lenne felhagyni velük, mert megbízhatatlanok (ld. az előválasztások kapcsán itt)? Nos, a fővárosi közgyűlési választásról csak a Medián és a 21 Kutatóközpont posztolt egy közös adatsort röviddel a választások előtt, meg utána a Medián még egyet, de a tanulságok érdekében érdemes melléjük tenni a Pulzus.eu oldalról ismert telefonos alkalmazás használatával gyűjtött, és a sajtóban megjelent/kiszivárgott adatokat is. A Pulzus nyilvánosságra került vizsgálatai mind azelőtt készültek, hogy a TISZA párt indulása bizonyossá vált volna, de az utolsó már felsorolta ezt a választási lehetőséget is. A márciusi (és egy itt fel nem tüntetett, mert csak hiányosan megjelent januári) adatok a Telex-en jelentek meg, a május elejiről pedig Závecz Tibor a sajátjaként számolt be az Infórádió egy adásában, és ennek nyomán közölte a számokat a Magyar Nemzet. Érdemes kiemelni, hogy e kutatások célja a kampánydinamika követése lehetett, és Závecz Tibor a tőle megszokottnál is erősebben hangsúlyozta, hogy adatai csak pillanatfelvételek, nem pedig a várható eredményre vonatkozó előrejelzések.
Különösebb magyarázat nélkül is látható, hogy volt információ-értéke ezeknek az adatsoroknak. Hiszen hiába eleve alkalmatlan megbízható politikai előrejelzésre a Pulzus önként feliratkozó válaszadókból összeálló, és még országosan sem túl nagy (egy-egy vidéki városon belül pedig értelmezhetetlenül kicsi) mintája. Olyan alapvető dolgokat azért ez is alighanem helyesen tudott hónapokkal a választás előtt megmutatni, mint hogy mely pártoknak lehet komoly vagy szerény esélye az öt százalékos mandátumszerzési küszöb átlépésére. Azt is a komolyan vehető országos mintákkal nagyjából megegyezően mutatta, hogy a TISZA párt megjelenése közvetlenül nem a Fidesztől, hanem az ellenzéki pártoktól vesz el szavazatokat (de az már egész más kérdés, hogy hány “volt fideszes” van a TISZA támogatói között: nagyon sok, ld. itt).
Az LMP feltehetőleg azért rendelte meg ezeket a vizsgálatokat, mert olcsó adatforrást jelentettek, és a kampány során bekövetkező jelentősebb változások irányát alighanem helyesen lehet megragadni egy nem reprezentatív mintával is, ha azt mindig ugyanazzal a módszerrel végzik el (és ezért mindig ugyanabba az irányba torzít a minta). Az is megerősítést nyer azonban az adatokból, hogy rendre és igen durván alábecsülik a Fidesz támogatottságát az ilyen önkéntes feliratkozókra alapozó online mintákkal ma Magyarországon.
Ezzel szemben a Medián és a 21Kutató telefonos vizsgálata még fölé is becsülte a Fidesz listát két százalékkal. Ezt akár annak is betudhatnánk, hogy a kutatás még Szentkirályi Alexandra utolsó pénteki visszalépése előtt készült (bár én kétlem, hogy ez befolyásolta volna a Fidesz lista szavazatarányát, hiszen korábban se nagyon feltételezte senki, hogy Szentkirályi személye megdobná a lista vonzerejét). Az is ellentmond a fenti feltevésnek, hogy a Medián pár nappal későbbi önálló kutatásában tökéletesen eltalálta a Fidesz június 9-i szavazatarányát, és a többi számok is hibahatáron belülre kerültek a telitalálathoz képest, pedig ez a kutatás is még bőven Szentkirályi visszalépése előtt készült el. (A hibahatár, nem árt erre állandóan emlékezni, legalább kétszer akkora, mint a szokásos pluszmínuszháromszázalékos mantra állítja.) Érdemes megjegyezni, hogy az LMP bölcsen járt el, mint adatfogyasztó, hiszen a dinamikát olcsón feltérképező Pulzus kutatások mellett a Medián drágább, de a valós arányok megjelenítésére képes kutatását is ők rendelték meg.
Az ellenzéki pártok mérésével kapcsolatban megnyugtató, hogy a budapesti, jellemzően inkább balliberális közegben láthatólag hibátlanul lehet már mérni a Mi Hazánk támogatottságát telefonon és online is. A többi ellenzéki pártok támogatottsága tekintetében, amint láthatjuk itt is, csak durva nagyságrendi becslésekkel tud szolgálni még egy telefonos kutatás is, ha helyi. Mint látni fogjuk később, mindkét intézet akkortájt készült országos kutatásai sokkal pontosabban jelezték előre a várható szavazatarányokat, mint az egyetlen településre koncentráló vizsgálat. Ennek okairól itt írtam és itt beszéltem bővebben az idei kampány során, öt éve pedig a 2019-es előrejelzési fiaskókkal indokoltam ugyanezeket a megjegyzéseket a települési szintű kutatások megbízhatatlanságáról a választási előrejelzések tekintetében.
Az állatorvosi ló: polgármester-választás Zuglóban
A kormányzati megrendelésre dolgozó kutatóintézetek a Századvég 2019-es óbudai és újpesti kapitális hibái óta ódzkodnak helyi vizsgálatokból származó adatokat posztolni. Pedig ők aztán tényleg sok ilyen felmérést csinálnak, meg olyan nagy mintás vidékkutatást is, aminek értékét csak a körőshegyi völgyhíddal lehet összehasonlítani, ld. itt meg itt meg itt. Ennek ellenére idén csak a Reál-PR93 posztolt ki egy debreceni kutatási eredményt a sokból: nevezetesen egy 1998-as, annak idején nem publikált adatsort, ami remekül mutatja, hogy ennyi év alatt bizony (optimista olvasatban) ki lehet tanulni a halálpontos helyi mérések minden fortélyát, vagy (pesszimista olvasatban) szinte bárkinek lehet egy jó találata.
Hogy a kutatások megrendelői miért gondolják azt, hogy megbízhatóan mérnek egy-egy intézet helyi vizsgálatai, vagy egyáltalán érdekli-e őket ez, azt sajnos csak találgatni lehet, hiszen a kutatások túlnyomó többsége sose kerül ki a nyilvánosságba, viszont prominens szerepet játszik a párton belüli lelkesítésben (ha rosszak a számok, mint a DK-s polgármesterjelöltté 2024-ben Győrben, akkor inkább eltitkolják előle a pártban, ha hihetek a szóbeszédnek) és a pártok közötti tárgyalásokon. De gondolom a kegyeiket kereső közvélemény-kutatók se rosszabbak bármely mesterembernél a konkurrencia besározásában és a saját portéka feldicsérésében. Tény, hogy az ellenzéki szereplők és önkormányzatok sokkal-sokkal több helyi kutatást rendelnek meg, mint amennyit közfeladataik indokolnának. Még olyan viszonylag költségeset is, mint ez, ami tavaly decemberben elég valószínűtlenül alacsony, 22 százalékos támogatottságot mért a fideszes polgármester-jelöltnek Kispesten, Gajda Pétert viszont jócskán hatvan százalék fölé taksálta (a június 9-i eredmény Gajda 57%, Fidesz és Mi Hazánk jelöltje 35 illetve 8 százalék). Lehet is értelme az ilyen kutatásoknak, hiszen nem csak pártközi tárgyalásokon lehet őket perdöntő érvként felhozni arról, hogy kinek jár több jelölt egy helyi szövetségen belül, hanem valóban fontos dolgokat lehet a segítségükkel felfedezni a helyi közvéleményt foglalkoztató problémákról, egyes politikusok ismertségéről, és a legfontosabb helyi hírforrásokról, illetve, hogy melyik választói csoportot hol lehet költséghatékonyan elérni hirdetésekkel. De az ilyen információkat meg a politikai tanácsokat a pártok saját pénzforrásaiból, nem pedig az önkormányzat zsebéből kéne beszerezni, és így innen nézve is érthető a nagy titkolódzás, ami jellemzi az ilyen kutatásokat. Annak meg már Horváth Csaba zuglói polgármester a megmondhatója, hogy a titkos bőkezűség többet árthat a választási esélyeknek, mint ha nem is rendelnek meg kutatásokat. Főleg, ha eleve nem is hiszi el az általa megrendelt kutatások eredményeit.
Az amúgy tényleg megbízhatatlan helyi előrejelzéseknek nagy tehát a kelete, de ezekből inkább csak a zuglóiak egynémelyike került nyilvánosságra idén. Feltehetőleg azért, mert itt szuper-izgalmas, az ellenzék között feltehetőleg élénk taktikai fejtörést kiváltó verseny alakult ki a szocialista polgármester Horváth Csaba, a Fidesz jelöltje és a Szikra által is támogatott momentumos alpolgármester között. Ez a verseny pedig felkeltette olyan donorok érdeklődését is, akik különben nem szoktak közvélemény-kutatásokat megrendelni, itt viszont fontosnak érezték a köz tájékoztatását (erről részletesebbben ld. a kommentekben itt).
A megjelent eredmények már márciusban is vadul ellentmondtak egymásnak, és én azt javasoltam az olvasóknak ennek láttán, hogy talán az átlagolásukkal próbálják meg belőni, hogy merre lehet az igazság, mert sokkal nehezebb előrejelezni, hogy kinek lesz a végén igaza, mint első ránézésre gondolhatnánk (ld. itt a kommentekben a részletes kifejtést). Ezért most utólag biztos sokan kinevetnek majd, de védelmemben számítsák majd be azt is, hogy hozzátettem: ennyire széttartó kutatási eredmények mellett a megszokottnál többféle eredmény lehetőségét érdemes megfontolni, és itt tényleg egy előválasztás lenne indokolt, aminek Horváth Csaba elzárkózása miatti elmaradása viszont komoly előnyt adhat a Momentum jelöltjének.
Hogy végül számított-e bármit is az előválasztás elmaradása, vagy eleve rossz ötlet volt itt az átlagolásra buzdítanom a tájékozódni igyekvő polgárokat, azt talán sose tudjuk már meg. Mindenesetre a zuglói közvélemény-kutatók versenyét lóverseny-pálya hosszal nyerte meg a Medián, pedig ezúttal egyáltalán nem ők szolgáltatták a medián előrejelzést (a cég nevét adó medián azt a középértéket jelenti a statisztikában, aminél kisebb vagy nagyobb becslés is azonos számban áll rendelkezésünkre). A drámai eltérések okát csak találgatni lehet, de remélhetőleg a három intézet képviselői majd kitárgyalják, hogy mit csináltak másképpen. Mi meg addig is megőrizhetjük a tanulságot: helyi közvélemény-kutatások predikcióinak fele sem igaz! (Tehát alighanem tévedtem, mert az adatok hitelessége ma Magyarországon sokkal jobban függ az adott kutatócég szakmai integritásától, mint a helyi kutatások tömegében szerzett tapasztalatoktól.) A zuglói önkormányzat által a Publicustól és a Republikontól elég jelentős tételben megrendelt szolgáltatásokról megjelent közérdekű adatok egyébként a választási kampányban is témává váltak. A Republikon Intézet határozottan tagadta, hogy ők végeztek volna közvélemény-kutatást Zuglóban (de elég nehezen érthető, hogy milyen tanácsadás szolgáltatás kerülhetett olyan sokba, hogy a Publicushoz hasonlóan nekik is tucatnyi vizsgálat árának megfelelő összeget utalt át az önkormányzat az utóbbi években).
A táblázatban az összes megjelent kutatás számsora látható időrendben a választási eredménnyel. Az összes megkérdezettre vonakozóan megjelent százalékokat az összehasonlíthatóság érdekében átszámítottam a választani tudók bázisára. Az így kapott számsorok megkülönböztetésképpen tizedesjegyre pontosan jelennek meg itt. A forrásokra lásd a választási közvélemény-kutatásokat gyűjtő Excel táblázatomat (klikk a kozvelemeny.org oldalon a menü erre mutató pontjára).
A fővárosi nagycirkusz: egy váratlan befutó is lehet megjósolható
Szentkirályi Alexandra fideszes jelölt visszalépése a választásról két nappal a voksolás előtt csak három jelöltet hagyott a szavazólapon, és ezek közül az addig Karácsony Gergely mögött a második-harmadik helyen álló és meglehetősen lemaradó – de az élő televíziós vitákban hatásosan szereplő és ezzel hátrányát valószínűleg csökkentő – Vitézy Dávid a Fidesz-KDNP támogatásának köszönhetően komoly esélyessé lépett elő. Egyedül a Nézőpont intézet publikált a visszalépés után készült kutatást. De mivel a visszalépést hónapokkal korábban is egy reális lehetőségként kezelte az összes kutató, ezért a Medián, a Századvég, és a Publicus is publikáltak olyan kérdésekre kapott válasz-megoszlásokat is, amelyek feltételes módban azt kérdezték, Karácsony és Vitézy, vagy Grundtner (Mi Hazánk) és Karácsony és Vitézy közül kit választana, ha Szentkirályi visszalépne. Azt, feltételezem, nem tették hozzá a kérdezők, hogy “és a Fidesz Vitézy Dávid támogatására szólította fel a híveit”, ezért nem voltak kifejezetten könnyű helyzetben a végül is ténylegesen előállt választási szituáció modellezésében. Ennek ellenére elég közel kerültek a végeredmény eltalálásához, érdemes ezért összehasonlítani őket az elvileg nagy versenyelőnnyel induló Nézőpont kutatás eredményével. Az alábbi táblázat a teljességre törekvően próbálja bemutatni az ebben a témában adatot posztoló intézetek legutolsó becsléseit a választás előtt – a Republikon februári adatait azért hagytam ki, mert ők még egy olyan helyzetet mértek fel, amikor saját jelölttel szerepelt a Jobbik. és a Fidesz még nem nevezte meg jelöltjét. A Medián adatai hiányosan jelentek meg a választás előtt (az összes megkérdezett között mutatta csak, hogy Karácsonyra 41, Vitézyre 40% szavazna, de azt nem részletezte, hogy a többi 20% közül mennyi voksolna Grundtnerre Szentkirályi visszalépése esetén), ezt most a teljesség kedvéért az intézettől utólag megkapott százalékokkal váltottam ki (Karácsony 40,5, Vitézy 39,9, Grundtner 3,4%) és azt számítottam át az összes választani tudók bázisára.
Szembeszökő, hogy az utolsó pillanatban történt visszalépés ellenére minden intézet előrejelzésre vállalkozó intézet 2024-es tippje pontosabb volt, mint a 2019-es, pedig akkor valamennyien pár nappal a választás előtt, a szavazólapon szereplő jelöltek pontos listájának ismeretében készült friss adatokkal tudtak előállni. Kivételképpen a 2024-ben Grundtner Andrásra vonatkozó becslések egy hajszállal rosszabbak voltak, mint a 2019-es előrejelzések Puzsér Róbert és Berki Krisztián szavazatarányáról). De ha a két vezető jelölt közti különbségre vonatkozó becsléseket nézzük, akkor itt egy nagyon nehéz becslési feladatot igen jól oldottak meg a magyar közvélemény-kutatók.
Miként érdemes értelmezni a megjelenő közvéleménykutatásokat?
A kampány során többször is azon erősködtem, hogy
(1) bár a megjelenő kutatások zöme propaganda-céllal jelenik meg, mégis hasznos információval szolgálnak (ld. mindenekelőtt itt);
(2) az összes megjelenő közvélemény-kutatások átlagolása és állítólagos hibahatáraik radikális újraértelmezése a legcélravezetőbb módja a nyilvános adatok összegzésének; ám
(3) ennek a módszernek is vannak előre látható és az előrejelzésekben bizonyos mértékig korrigálható problémái.
Vajon bejött-e ez az előrejelzésem? Az (1) pontra főleg az Európai Parlament várható összetételére vonatkozó Nézőpont becslés szolgál jó példával a fentiekben, viszont a hajmeresztő zuglói eredmények mintha cáfolnák, hogy a propagandisztikus prezentáció is tartalmazhat komoly információt. És sajnos az előválasztások várható eredményét vizslató kutatásokról is csak kiábrándító következtetéseket lehetett levonni 2024-ben.
A (2) és (3) pont tekintetében viszont ugyanúgy megnyugtatóak a fenti 2024-es, mint a korábban bemutatott 2018-as, 2019-es és 2022-es eredmények. Mindig lesz egy-egy becslés, sőt néha több is, amelyik pontosabb előrejelzést ad a kutatások átlagánál. De választásról választásra változik, hogy melyik intézet vagy módszertani megoldás bizonyul a legszerencsésebbnek. Ami biztosan tudható előre, az az, hogy a becslések átlaga a legtöbb becslésnél megbízhatóbb lesz. De van egy előre látható hibája, ami az utóbbi évek magyar választásain is kiütközött: ha egy párt támogatottsága gyorsan változik egy választás előtt, akkor a kutatások átlaga a valóság mögött kullog majd (feltéve, hogy számos kutató mulaszt el kifejezetten friss adatokat közölni a választás előtt).
Bónusz ráadás: egy különleges ábra a részvételről a 2024-es európai választáson
A fenti blogposzt a korábbi ígéretemhez képest nagy késéssel jelenik meg egyéb elfoglaltságok miatt. Mintegy bocsánatkérésként ezért, amolyanráadásként ideteszem az egyik egyéb irányú tevékenységem egy termékét is, ti. egy ábrát a Társadalmi Riport 2024 c. kötetbe (Tárki, Budapest) szánt tanulmányomból, egy hosszabb magyarázattal, ami reményeim szerint megvilágítja, hogy mi történt a 2024 június 9-i választáson amiatt, hogy egy napon került sor a helyi és az európai választásra.
(folyt. köv.)
Vox Populi 