Tóka Gábor, 2020. október 3.
2020 szeptemberében az augusztusban bejelentett ellenzéki választási szövetség hat pártjának együttes támogatottsága a belföldi pártválasztó szavazók körében kb. 6%-kal marad el a kormánypártétól az összes publikus közvélemény-kutatások alapján számolt trend szerint. Tudjuk, hogy a legmininimálisabb parlamenti többséget is csak akkor tudják megszerezni, ha 3-4%-kal megelőzik a Fideszt a belföldi szavazatokban. Ezek szerint legalább 9-10%-ot kell ledolgozniuk a következő másfél évben a Fidesszel szemben ahhoz, hogy győzelmi esélyük nyíljon, a kétharmados győzelemhez pedig legalább 20%-ot. A „legalább” szó itt főleg a közös lista miatt esetleg lemorzsolódó hívek miatt szükséges. Azaz, minél többen lesznek az egyes ellenzéki pártok hívei között, akik a közös jelöltek és listák helyett inkább valaki másra szavaznak, annál többet kell hozzáadni a fenti számokhoz.
Bár 2018 óta még nem szenvedett el 10%-nál nagyobb veszteséget a Fidesz a közvélemény-kutatásokban, a 2010-es és 2018-as választások között, alábbi ábrám szerint, ez háromszor is megesett. Legutoljára 2016 elején, amikor a menekültválság lecsengése hirtelen semmivé tette a megelőző hónapok komoly népszerűség-növekedését, és a 2015 márciusi szintre esett vissza a párt támogatottsága a közvélemény-kutatások átlagában. Akkor két év erős gazdasági expanziója kellett a Fidesznek ahhoz, hogy a 2018-as választásokig ledolgozza ezt a veszteséget. Mi okozhatna most hasonló elmozdulást a népszerűségi adatokban?
Két nagy családja van az elképzeléseknek arról, hogy miként záródhatna be a szükséges és a meglevő ellenzéki szavazatarány közt tátongó olló. Az első különféle népszerűségi ciklusoknak a hazai szereplők cselekedeteitől független hatásában látja a kulcsot. Talán arra is, hogy eddig miért volt a Fidesz olyannyira népszerű, amennyire, de arra mindenképpen, hogy mikor kerülhet választást eldöntő fölénybe az ellenzék. A család tagjai a nemzetközi folyamatok, a politikai termosztát ciklusok, a makrogazdaság fázis-váltakozása, vagy a politikai rendszer-összeomlások menetrendszerű eljövetele körül keresik a szebb ellenzéki jövő titkát.
Elméletek a sült galambról
Tölgyessy Péter a nemzetközi környezet változását a magyar rendszerváltozás(ok) szükséges előfeltételének tartja. A fő ellenfelet a kapitalista világrendszerben látó elemzők és környezetvédők számára szintén természetes az a gondolat, hogy nemzeti keretek között korlátozott a politikai mozgáslehetőség, és a nemzetközi színtér nagyobb változása nélkül az Orbán-rendszer egy tartós politikai egyensúlyt jelent Magyarország számára. Az Európai Unióról pedig azt hiszik a leglelkesebb hívei, hogy előbb-utóbb méretre vágja a NER-t, és majd ez nyitja meg az utat egy eredményesebb ellenzéki szereplés előtt a magyar választásokon.
A probléma ezekkel a gondolatmenetekkel az, hogy a nemzetközi tényezők hatása bőven hagy mozgáslehetőséget a helyi politikai szereplőknek. Például, bár az utóbbi években valóban volt egy egyenetlen és összességében véve gyenge trend az autokratikus berendezkedések terjedése irányába, ellentétes mozgások is történtek. Csak a legutóbbi két évben és a mi földrészünkön is, autoriter kormányok buktak meg választások nyomán Moldovában, Montenegróban, és Örményországban is. Ugyanígy a kilencvenes évek demokratizálása sem érvényesült a posztszovjet Európában mindenütt: Belaruszban már 1994-96-ban autoriter fordulat zajlott le a világtendenciák ellenében. Ezért a nemzetközi trendek léte vagy iránya önmagában nem dönti el, hogy mi lehetséges egy-egy országban.
A termosztát-elmélet ezért a belföldi dinamikából indul ki. Amerikai és brit tapasztalatok alapján azt várja, hogy minél tovább kormányoztak egy politikai ideológia hívei egy demokratikus váltógazdaságban, annál népszerűbbé válik az érem másik oldala, és idővel a másik irányba lendül ki a politikai inga.
Az Orbán-rendszer gyengülését azonban hiábavaló az idő múlásától várni, hiszen a rendszer pont arra szerveződött meg, hogy az inga természetes mozgását tartósan megakadályozza. Meglehet, fakul a kormányzat népszerűsége a kormányon töltött idő növekedésével, de közben az állam, a párt, és a magángazdaság vezető pozícióinak összeolvadásával fogy a levegő az ellenzék körül: egyre haloványabbak kommunikációs csatornái, szegényesebb emberanyaga, jelentéktelenebbek a rendszer kegyétől független pénzforrásai. Globális igazság, hogy az első három újraválasztási siker után jelentősen javulnak az autoriter rendszerek túlélési esélyei.
A Momentum kutatói az idő múlása helyett a gazdasági dekonjunktúrától várják az ellenzéki sikerek lehetőségét. Ez jó gondolat, hiszen a gazdasági helyzet politikai hatása az Orbán-rendszerben is fontos. Ám hiába volt 2020 nyarán a magyar közvélemény az egész EU-ban az egyik legkevésbé megelégedett azzal, ahogy a nemzet kormánya a COVID19 járvány gazdasági következményeit kezelte. Hiába volt itt a messze legmagasabbak között a személyes gazdasági megpróbáltatásokról beszámolók aránya, a Fidesz-KDNP még valamelyest növelni is tudta választói támogatottságát 2020 tavaszán.
A választói magatartás irodalma jól ismeri ezt a látszólagos rejtélyt. A tény az, hogy önmagukban a gazdasági körülmények alig számítanak a választások kimenetelében. Az a meghatározó, hogy melyik versenyző mit kezd velük a maga üzeneteiben. Egy válságot persze nehezebb külső tényezőkre fogni, mint a kormány tökéletlenségére. Viszont ahol az egyik fél alig hallható vagy üzenetei szétesők, ott csak a másik oldal üzeneteinek marad esélye. Ahol pedig senki nem beszél a gazdaságról, ott hatása sincs.
Ugyanez vonatkozik más válságok, így a járvány második hullámának kezelésére is. Hiába vitathatók a kormányintézkedések, ha az ellenzék – talán mert attól tart, hogy úgyse tud nagy többséget maga mögé állítani – meg se kísérel határozottan kiállni egy alternatív platform mellett, amiről támadhatná a kormánypolitikát. A kormánnyal való különböző motivációjú elégedetlenségek halmozódása önmagában még nem mozdítja el a népszerűségi versenyt az ellenzék irányába.
A korszellem változása, a rendszerkorhadás előrehaladása, vagy egy mély gazdasági válság önmagában tehát nem elég a kormányváltáshoz. Még azt is csak utólag tudhatjuk majd meg, hogy szükséges feltételek voltak-e, és azt is csak akkor, ha az ellenzék a maga részéről mindent megtett a sikerért, amit önerőből megtehetett. Nem mellesleg ugyanerre van szükség ahhoz is, hogy a szükséges feltételek előállása esetén tényleg győzni is tudjon, meg ahhoz, hogy ne összeomlás-szerű válság kelljen egy szimpla kormányváltáshoz. Ezzel pedig meg is érkeztünk a „hogyan lesz itt kormányváltás” elméletek második nagy családjához, amelyik az ellenzék cselekvési lehetőségeiről és mulasztásairól szól.
Mi hozhat be elegendő számú új szavazót?
Természetesen az Orbán-rendszerben is fontos mindaz, ami egy szokvány választáson elősegítheti egy párt sikerét: vonzó vezetők, népszerű programok, kiválóan felkészített képviselő-jelöltek, remek plakátok stb. Ám azt, hogy ebből mennyire futja a mai ellenzék pártjainak, már eddig is láthattuk. Pusztán már az Orbán-rendszer körülményei miatt is összességében véve inkább sorvadnak, mintsem gyarapodnak szervezeteik, egyre szűkül jelölt-merítési bázisuk, leépül holdudvaruk, csökken média-nyilvánosságuk. A közös jelöltállítás drasztikusan csökkenteni fogja állami eredetű kampánybüdzséjüket is. Az időben előre haladva egyre kevésbé hiheti bárki, hogy olyan tartalékokat talál majd valaki a rutin kampány-lehetőségekben, ami a mindenben a Fidesz felé lejtő választási terepen hegymenetre állítja át a választóközönség döntő többségét.
Pontosan ezt a reménytelenséget mutatja a közvélemény-kutatási eredmények rendkívüli egyhangúsága az utóbbi években. Ha a mintavételi hibák és az intézetek közötti eltérések okozta zaj hatását kiszűrjük, akkor évről-évre alig változik a Fidesz és az ellenzék versenyfutásának állása. Az utóbbi évek egyetlen földindulása a 2018-as választás után zajlott le, és az ellenzéket sújtotta (ld. ábránkat). Ekkor egyrészt elpárolgott a megelőző egy évben hellyel-közel még Török Gábort is elragadó hit, hogy az önállóan induló Jobbik érdemi kormánytényezővé válhat. Az ellenzéki együttműködést felvállalni nem tudó vezetők és szervezetek távoztak a Jobbikból, az ellenzék jobbszárnyának népszerűsége megroppant, korábbi támogatói egy része a Mi Hazánkhoz és a Fideszhez pártolt át. A baloldali és liberális közönség figyelmét persze inkább a 2019 őszi önkormányzati választásokon elért ellenzéki félsiker keltette fel, meg hogy a DK és a Momentum Mozgalom előrébb lépett az MSZP, az LMP és a Jobbik rovására. De az alapkérdésben az a döntő, hogy az ellenzék hat pártjának együttes támogatottsága a pártot választani tudó magyarországi lakcímmel rendelkező szavazópolgárok között 8-9 százalékkal visszaesett a 2018-as választások után, és ezt azóta sem sikerült ledolgozniuk (sőt, a két 2019-es választáson az alacsonyabb részvétel meg a független stb. önkormányzati jelöltek miatt még a közvélemény-kutatások által mutatott szavazatarányt sem érték el).
A parlamenti választásokon a belföldi szavazatokban még megelőzte a hat ellenzéki párt (+Együtt) a Fideszt. De 2018 novemberére – tehát mielőtt együtt léptek fel a rabszolga-tüntetéseken – már 14%-os hátrányban voltak a közvélemény-kutatásokan. Ez valódi földindulás volt, ami egy új „normált” eredményezett. Az azóta eltelt időben már csak kisebb, rövidebb ideig tartó, hullámzó irányú változások történtek. Nem látszik az, hogy az események, botrányok, beszédek, a járványhelyzet okozta gazdasági folyamatok, vagy az új politikai kezdeményezések rutin libikókája közel hozhatná az ellenzéket ahhoz a 3-4%-os belföldi vezetéshez a Fidesz előtt, ami a fentebb idézett számítások szerint a kormányváltás minimális előfeltétele lenne, és amitől most, 2020. szeptemberében, kb. 9-10%-kal elmarad.
Azt is világosan megmutatja a fenti ábra, hogy az új normálban mi hoz előrelépést az ellenzék egészének. Csak a rabszolgatüntetések (2018 december-2019 január) idején és a 2019-as önkormányzati választásokat követő hetekben (tehát 2019 október 13 után) ment fel támogatottsága. Amikor meg nem tudta egy potens politikai alternatíva ígéretét felmutatni, akkor viszont stagnált vagy, mint a gyengeségére és megosztottságára rámutató 2018 április 8-i országgyűlési és a 2019 május 26-i Európai Parlamenti választások után, visszaesett.
Mi a tanulság? Az ellenzéknek erősnek kell látszania ahhoz, hogy kellőképpen népszerűvé váljék. Ez nem tautológia (magyarán: saját farkába harapó kígyó, önmegtermékenyítő spermium), mert az erő látszata az valami más, mint a népszerűség, és a népszerűség maga nem teremt erőt. Hogy mitől válhat az ellenzék erőssé, arról majd a legközelebb, addig is Fészbúk oldalunkon elmondhatja, hogy Ön szerint mi a megfejtés. Inspirációként addig is ajánlom Kozák Márton és Magyar Bálint tanulmányát a témában. Nem fogok ellent mondani nekik, de valami mást teszek hozzá.
Ha az ellenzék választási esélyeinek más részletei is érdeklik, akkor az alábbi linkekre klikkelve jut el azokkal kapcsolatos elemzéseimhez:
Vitaindítóm a HVG-ben arról, hogy miként válhatna az ellenzék győzelemre esélyessé a 2022-es választáson, ami amellett érvel, hogy ehhez szervezeti változások is szükségesek az ellenzéki táborban: https://hvg.hu/360/20201019_Ellenzek_2022_Toka_Gabor, rádióinterjú a cikkről itt: https://www.klubradio.hu/adasok/mi-lenne-az-ellenzek-csodafegyvere-114318
Jelenleg milyen parlamenti mandátum-megoszlásra számíthatunk a közvélemény-kutatások alapján? https://tinyurl.com/y6l66gop
Hány listával szerezhet több listás szavazatot az ellenzék? https://tinyurl.com/y3ndnaze E poszt mellékleteként a 2019-es megyei listás eredmények tanulságai itt: https://tinyurl.com/y4hrdgah matematikai szimulációk a d’Hondt formula hatásáról itt: https://tinyurl.com/y2d6mrdl gondolatok és jogforrások az állami párt- és kampánytámogatás szabályairól pedig itt: https://tinyurl.com/yymwngoz
Hány ellenzéki lista legyen, és mi legyen Gyurcsány Ferenc sorsa: https://tinyurl.com/yya9u6fy
Kiszámíthatók-e előre az egyéni választókerületek várható eredményei és a parlamenti mandátumok megoszlása: https://tinyurl.com/y5sjryyn
A Fidesznek kedvez-e a választókerületi térkép, és ha igen, akkor miért: https://tinyurl.com/y5bfg7rn
Lehet-e még változtatni valamit a mandátumelosztási szabályokon, hogy még jobban kedvezzenek a Fidesznek: https://tinyurl.com/yy3bhzge
Mit mutatnak jelenleg a közvélemény-kutatások: https://tinyurl.com/qtu9snt
Mire jó az előválasztás az egyéni választókerületekben, és miként kell/lehet megszervezni, hogy maximális legyen a hatása: https://tinyurl.com/y67kqx67
Miért nem elég a közös indulás és a várakozás a jobb időkre? https://tinyurl.com/yyqybhe2
Miért fontos a közös ellenzéki kormányprogram, és miért kell az ötszáznapos rendszerváltás helyett négy év közpolitikai változásairól szólnia az ellenzéki programnak: https://tinyurl.com/y4jlq9px
Mitől lehet egy össz-ellenzéki kampánygépezet több, mint az alkotórészek összege: https://tinyurl.com/y28a7lae
Miért fontos a szavazatszámlálásban való részvétel újragondolása: https://tinyurl.com/y2998mf7
A Vox Populi aktuális parlamenti mandátumbecslése: https://tinyurl.com/y6l66gop
Miért nem mond ellent egymásnak a Vox Populi és a Szociális Demokráciáért Intézet mandátumbecslése, miközben az utóbbi (látszólag) optimistábban látja az ellenzék helyzetét: https://tinyurl.com/y3t3b4j3 Mi a különbség a Vox Populi és a 21 Kutatóközpont mandátumbecslései között: https://tinyurl.com/y3l75qll
Vox Populi 