Tóka Gábor, 2020. november 3.
FRISS A VÁLASZTÁS UTÁNI NAPON: https://www.facebook.com/valasztasi.kalauz/posts/374566040643094
Valaki már megint tévedni fog. Megjelentek és az előző hetekhez képest nemigen tartalmaznak újdonságot az utolsó választási előrejelzések Amerikában. Itt találhat egy listát a fontosabbakról, aki rászánta magát a részletekkel való megismerkedésre, itt meg egy különösen körültekintően megírt, számait tekintve viszont nagyjából a főáramot követő posztot, ami onnan kimaradt. Szélső pontként van olyan vezető hírforrás, ami tekintélyes adatgyűjtő- és elemzőmunka nyomán 97%-ra teszi egy Biden győzelem valószínűségét, és van olyan – amúgy korrekt és tapasztalt, még ha nem is csúcskategóriás – politológus, aki szintén érdemi munkát tett a dologba és Trump győzelmet jósol. Az utóbbi modellje mögött álló elmélet – hogy ti. az a legfontosabb egy amerikai elnökválasztás kimenetele tekintetében, hogy melyik párt jelöltjének volt nehezebb megnyerni saját pártja előválasztásait – ugyan pehelykönnyű lábakon áll, de nagyon jó illeszkedést mutat a múltbeli adatokhoz (a tesztelésére alkalmas esetek száma ugyanis olyan pici, hogy több száz más többé-kevésbé plauzibilis elmélet is hibahatáron belül éppen ennyire jól teljesítene).
Emiatt itt inkább a közvélemény-kutatás alapú előrejelzésekbe vettem a hitet, mert azok a fogadási piacoknál is jobban jelzik előre az eredményeket, és bár nem tökéletesek, de egész jól teljesítenek, és legalább rengeteg dolgot tudunk arról, hogy mekkora hibarátával is milyen gyakran tévednek. Ám akinek az jön be jobban, emitt olvashatja el a lehető legjobb érvekkel, hogy miért nem szabad adni a közvélemény-kutatásokra. Aki komolyan akarja venni ezt a véleményt, az persze olvassa el utána azt is, amit a másféle adatokkal dolgozó komoly tudósok mondanak a választási esélyekről, és ha még több matematikára vágyik, akkor olvassa el kedvenc statisztikusom munkáját.
A közvélemény-kutatási alapú előrejelzések közül szerintem a fivethirtyeight.com terméke áll elméletileg, empirikusan, történelmi hibarátája és a felhasznált adatok köre tekintetében legjobb alapokon, ezért szerintem elég azt elolvasni. Ők tíz százalék esélyt adnak Donald Trump, és 89-et Joe Biden elnökválasztási győzelmének. A képviselőházról szólva szinte biztosnak tartják, hogy megmarad a Demokrata többség, a mértékén azonban még sok minden múlhat, például a klímapolitikai célkitűzések részletei is. A szenátusi választás eredményén pedig talán minden másnál több múlik. Nate Silverék 75%-osnak tartják a Demokrata többség létrejöttének az esélyét, de például a Legfelsőbb Bíróság esetleges kibővítése, vagy hogy Puerto Rico meg Washington DC állami rangot kap-e majd a választások után (ami nagyjából felszámolná a Szenátus összetételében most a Republikánusokat túlreprezentáló földrajzi torzítást), azon múlhat majd, hogy mekkora a többség nagysága. A fivethirtyeight végső elnökválasztási előrejelzésében pedig az alábbi ábra lehet az ínyencek kedvence, mert ez egészen bizarr lehetőségek valószínűségét is derekasan számszerűsíti, amennyire csak a tudomány mai állása megengedi.
Figyelembe véve azt, amit a szavazatszámlálás rejtelmeiről tanulhattunk az elmúlt hetekben, na meg az időkülönbséget, ma éjszaka Magyarországon nem nagyon érdemes virrasztani azért, ha valaki kifejezetten az eredményekre kíváncsi. De ha fennmarad reggel 3-4 óráig, akkor a Partizán egész éjszakás músora mellett majd az arizonai, floridai, texasi és észak-karolinai eredményekre figyeljen, mert ezek elég közel lesznek a végeredményhez ahhoz, hogy már érdemes legyen őket egybevetni az adott államra vonatkozó előrejelzésekkel, és abból már lehet, hogy sok minden kiderül arról, hogy a közvélemény-kutatásokhoz képest jobban vagy rosszabbul teljesít a két jelölt valamelyike. Ha ezeket mind elveszti Biden, akkor még nyerhet ugyan, de biztos jóval szorosabb lett a verseny, mint ahogy a közvélemény-kutatások mutatták. Az alábbi tábla sokat segíthet majd az eredmények jobb értelmezésében. A Pennsylvania-i eredmények ígérkeznek ugyan a legfontosabbnak a Fehér Ház tekintetében, de azokra még pár napig nem érdemes ránézni, mert azok teljesen értelmezhetetlenek lesznek, az állam megyéi politikailag és a szavazatszámlálási szabályok tekintetében is borzasztó különbözőek, ezért akármit is mutathatnak a részeredmények addig, amíg nem teljes körű az összesítés.
Ami talán fontosabb, és többet mond az események menete alapján tájékozódó olvasóknak, az az, hogy két lényeges bírósági ítélet is született az elmúlt egy napban szavazatszámlálási ügyekben. Az erősen konzervatív felállású szövetségi Legfelsőbb Bíróság (a frissen kinevezett Amy Coney Barrettel) és a kizárólag republikánus bírákból álló texasi Legfelsőbb Bíróság is olyan döntést hozott, aminek Joe Biden örülhet. Igaz, ahhoz nagyon szembe kellett volna menniük saját korábbi döntéseikkel, egy hogy Donald Trump szívét megmelengető döntést hozzanak most. Magyarul is olvashatja, mennyire kiborult a döntésüktől az ésszerű önkontrollt láthatólag nélkülöző elnök, ami nyilván nem fogja növelni népszerűségét a bírói karban pont akkor, amikor talán a legnagyobb szüksége lenne erre.
A kontextus kedvéért érdemes felidézni a 2016-os előrejelzéseket, amiket akkor klassz táblázatokban foglalt össze a New York Times (ld. fentebb). A közhiedelemmel ellentétben a komoly elemzők korántsem mondták biztosra Clinton győzelmét, a Times pedig egy remek grafikával mutatta meg még azt is, hogy Trumpnak 315 legalábbis nem teljesen elképzelhetetlen útja mutatkozott a választási győzelemhez, szemben Clinton 693 útjával (ld. alább).
Egy szó, mint száz, néhány dilettáns előrejelzőn – mint a kiváló egyetem nevét csupán abúzáló Princeton Election Consortium – kívül elsősorban talán akkor is főleg az olvasók rossz szemüvege volt az oka, ha nagyon lebecsülték Trump győzelmi esélyeit (ami nem volt szükségszerű, én aludni sem tudtam a választás napján, hiába akartam, annyira nyugtalanított egész évben az, hogy milyen sok esélyt adtak az előrejelzők egy a demokratikus értékeket annyira nyilvánvalóan tagadó jelöltnek, mint Donald Trump)
Semmi szokatlan nincs abban, ha most a 2016-os emlékek miatt pont a fordított hiba jellemző arra, ahogy a tájékozottabb olvasók is érzékelik az esélyeket. A torzítás korrekciója érdekében nem árt felidézni ezért, hogy a 2016-os előrejelzési hiba oka nem valami rejtélyes és mind máig feltáratlan dolog volt, hanem az, hogy a közép-nyugati államokban több, részben javítható hiba miatt a kevésbé iskolázott Trump-szimpatizánsok szavazási hajlandóságukhoz képest alulreprezentáltak voltak a kutatásokban, amik tévesen jeleztek előre 5-6%-os Clinton vezetést 4-5 olyan államban, ahol végül szoros küzdelemben nyert vagy vesztett az utolsó napok FBI-botrányát követő kis mértékű Trump erősödés nyomán.
A 2016-os hibának pedig számos haszna volt, mindenekelőtt az, hogy most nem veszik annyira félvállról az emberek azt, hogy az előrejelzések szerint sokféle eredmény elképzelhető még, másrészt meg az, hogy idén alighanem elővigyázatosabbak voltak a közvélemény-kutatók. Tegnap már posztoltam itt arról, hogy miért nagyon valószínűtlen egy a 2016-os hiba megismétlődése idén. Akit azonban az érdekel, hogy most milyen eredmény születne abban a rendkívül valószínűtlen esetben, ha egy ilyen hiba megismétlődne, az ebben a rövid videóban nagyon kerek és szakszerű választ kap erre is.
Igen érdekes kérdés persze, hogy miért állnak elő egészen komoly kutatók is Trump 2020-as győzelmét ígérő jóslatokkal, ha egyszer annyira valószínűtlen egy ilyen kimenetel. Azon túl, hogy a kutatók is foglyai a laikusokra jellemző percepciós torzulásoknak, nyilván őket is elfogja a politikailag motivált félelem, illetve (ellentétes politikai ízlés esetén) remény azzal kapcsolatban, hogy talán mégis nyerhet még Trump. Márpedig ez a lehetőség a fontossága miatt tényleg több figyelmet érdemel, mint amennyit pusztán valószínűsége alapján érdemelne. Emellett azonban talán az is Trump esélyei túlbecsülésének kedvez, hogy kontrárius színekben most sokkal nagy olvasottságot lehet elérni, mint az unalmas Biden tényleges esélyeinek unalmas ismertetésével. Ráadásul, és ez az igazán izgalmas, a tévedés kockázatától sem kell félni: ha Trump esetleg győz, akkor nyilván megdicsőül mindenki, aki ezt jósolta, függetlenül attól, hogy mennyire rossz elmélet vagy téves megfigyelések alapján jutott erre az eredményre. Ha viszont Trump nem nyer, akkor most nem kell nagyon félni attól, hogy akár Trump hívei, akár a másik oldal szimpatizánsai azzal foglalkoznának majd utólag, hogy mekkora csacsiság volt a kontrárius vélemény. Az előbbiek most még akár ünnepelni is fogják a Trump javára tévedőket, ám talán még az utóbbiak is hálásak lesznek azoknak, akik nem hagyták, hogy ellanyhuljon a figyelem egy inkább sorsdöntőnek, mint különösen szorosnak ígérkező választás előtt. A népszerűséget kereső posztolóknak ezért feltétlenül azt ajánlom. hogy most még gyorsan posztolják ki azt, hogy szerintük Donald Trump lesz a győztes!
Én viszont tartózkodok most a jóslástól, egyszerűen azért, mert semmilyen saját munkát nem végeztem még amerikai választások előrejelzése érdekében. Megosztásra érdemes és kellően pallérozott tudásom ezért most csak arról van, hogy miként érdemes válogatni a változatos komolyságú előrejelzések között. A várható eredményekre és erre a posztra vonatkozó kommentárjait viszont várom e poszt fészbúk oldalán, és amint tudom, meg is válaszolom (addig, amíg el nem megyek aludni, de az ritkán jön el 2 óra előtt, úgyhogy az arizonai és floridai eredményt alighanem kivárom, más eredményekre azok előtt viszont nem fogok vadászni egy percig sem, mert úgyse lesz információértékük, a Partizán YouTube csatorna magyar nyelvű választási műsora viszont annál érdekesebb lesz)!
Vox Populi 