Várható-e hatalmas voksturizmus 2022 tavaszán Magyarországon? A kiváló demográfus Kapitány Balázs egy nagyon alapos statisztikai vizsgálódásnak igérkező sorozatot indított el a héten a témáról. (A Momentum is indított a témában egy oldalt, ami a 2021. novembere óta a Nemzeti Választási Iroda által hetente kiadott választókerületi adatokat követi nyomon a választásra jogosultak számáról.) Kapitány Balázs eredményeit nem ismerem, mert még csak az elemzés tervét posztolta tegnap. [FRISS, 2022. feb. 9: Ma este megjelent az eredmény, összesen 32, túlnyomórészt az ukrán határ illetve Nagyvárad közelében fekvő településen konstatálta voksturizmus veszélyét. Az eredmény szerénynek tűnhet, de nem annyira az, ha figyelembe vesszük, hogy az elhatároláshoz használt meghatározás milyen szigorú feltételeket fogalmazott meg: legalább 15%-kal legyen nagyobb a választásra jogosultak aktuális száma, mint amit a korábbi népességstatisztikai adatok igen alapos átnézése alapján feltételezhetnénk, legalább 10% legyen a magyar állampolgár népességen belül a mai határokon kívül születettek aránya, legalább 7 illetve 10%-kal csökkent a víz- és áramfogyasztás 2010 óta – miközben országosan 6 illetve 5%-kal nőtt ugyanez.] Szerény hozzájárulásként viszont egy lábjegyzetet szeretnék hozzáfűzni az ő várhatólag sokkal alaposabb vizsgálódásához. A fő mondandóm az, hogy aligha a voksturizmus az elsődleges célja annak, hogy bizonyára sok-sok magyar állampolgársággal rendelkező ukrajnai lakos létesített lakóhelyet a határ magyar oldalán az elmúlt évtizedben (meglehet, korábban is, de azzal nem foglalkoztam még), és sokszor bizonyára fiktív lakóhelyet, bizarr körülmények között és csak rövid időre. (A felmerülő egyéb motivációkról például itt olvashat első kézből származó beszámolót.) Valamint: még ha fel is tűntek ők időnként a szavazók között, nem feltétlen a parlamenti választásokon tették ezt a legnagyobb számban (ennek lehetséges magyarázatára pedig itt és itt talál egy-két ötletet, de érdemes elolvasni az NVI cáfolatát is a 2018-as ukrajnai eredetű voksturisták ezreiről – igazából persze csak azt vitatják, hogy közvetlenül a választások előtt tömegesen regisztráltak lakó- illetve tartózkodási helyet Magyarországon, de azért ez is fontos, és megkérdőjelezi például az említett Momentumos oldal hasznosságát is).
A posztom szövege és az ábrák 2019 nyarán keletkeztek, egy olyan vizsgálódás háttéranyagaként, ami megpróbált kicsit szisztematikusabban utánajárni „a tízezernyi ukrajnai polgár szavazott a 2018-as magyar választásokon” témában keletkezett sajtóértesüléseknek. Utóbbiakat szépen összeszedte ez a cikk, amihez azért hozzá kell tennem, hogy összességében túldramatizálta a 2018-as problémákat (pl. a cikk vége felé a választásra jogosultak számának a Nemzeti Választási Iroda oldalain látható furcsa változásairól szóló rész ugyan szinte teljesen pontos, de az említett anomáliák csak látszólagosak voltak, és logikusan következtek az NVI közleményeinek tartalmára vonatkozó érvényes rendelkezések előírásaiból, amelyek miatt az NVI közléseinek akkor is hajmeresztő bakugrásokat kell mutatnia, amikor semmi rendkívüli nem történt, viszont nem kell elmagyaráznia az oldalain azt, hogy a nagyérdemű közönség miért láthat megdöbbentő (ám csak látszólagos) változásokat a választások előtti napokban-hetekben). Azért is mondom ezt, mert lehet, hogy az idén ugyanilyen PR öngólokat figyelhetünk majd meg a Nemzeti Választási Iroda adatszolgáltatásban, és még sokkal nagyobb figyelmet fognak kiváltani (amit a kommunikációs gyakorlat indokol, az adatok maguk viszont 2018-ban egyáltalán nem indokoltak).
Mint alább többféle módon is látni fogjuk, különösen a 2016 októberi népszavazás előtti években nőtt kivételesen nagyot Szabolcs-Szatmár-Bereg megye némelyik településén a választásra jogosultak száma. (Azóta is vannak ilyen jelenségek, lásd a 2019-es önkormányzati választás kapcsán a Partizán riportját – a szerk..) Néhány településen 2010-hez képest több, mint 150%-os növekedés jelentkezett.
Országosan is kivételes az, ahogyan némelyik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei település népessége növekedett 2010 és 2016 között.
Az ország egészében 100,579-cel csökkent a (levélszavazók néllül kalkulált) választásra jogosultak száma a 2010-es és 2018-as országgyűlési választás között. Szabolcsban viszont 15,399-cel nőt. Másutt csak kifejezetten dinamikusan fejlődő megyékben láthatunk pozitív mérleget (Győr-Sopron-Mosony 1,704 fő, Hajdű-Bihar 1,511 fő, Pest megye 56,704 fő). Szabolcs népességnövekedése mögött állhatnak valós helyi demográfiai trendek, hiszen a 2011-es népszámlálás szerint a megye különösen sok 10-19 éves lakossal rendelkezett. Míg a szomszédos Borsod-Abaúj-Zemplénben ezer 20+ évesre 86 ezer (16.3%) 10-19 éves jutott a 2011-es népszámlálás szerint, addig Szabolcsban 15.1% volt a 10-19 évesek aránya.
A következő ábrák csak Sz-Sz-B megye településeire koncentrálnak, és – településmérettől függetlenül – a 2010-es abszolút szám százalékában mutatja a választásra jogosultak, a ténylegesen szavazók, és a Fidesz listára (illetve a kvótanépszavazáson a „nem”-re) szavazók számának alakulását három országgyűlési (2010, 2014, 2018 ápilis), két helyi (2010 és 2014 október) és két EP választáson (2014, 2019 május), valamint a 2016. októberi kvóta-referendumon (mint emlékezetes, ezen az EU-s menekült kvóták ellen igyekezett a magyar közvéleményt mozgósitani a Fidesz-KDNP a 2015-ös “migráns-riadó” dallamára).
A választásra jogosultak számánál érdekes módon 2016-ban látjuk a legextrémebb növekedést mutató számokat, mindig határközeli településeken: Kispalád, Szamosangyalos, Beregsurány, Lónya, és Uszka községekben. Érdekes módon a két legnagyobb csökkenést mutató település közül az egyik (Kishódos) szintén az ukrán határon van, míg a második Fülpösdaróc egy picit már odébb van a határtól.
A fenti ábrából a 2016-ban a 2010-es érték 120-160%-át elérő településekre koncentrálva (és a helyi választásokat ezúttal mellőzve) az alábbi képet kapjuk. Egy sor határközeli település hozta a 2016-os csúcsértékeket: Uszka, Tiszabecs, Barabás, Márokpapi, Györöcske, Nemesborzova, Besenyőd, Magosliget, Beregdaróc, Csaholc, Sonkád, Tarpa, Gulács, Mánd az ukrán határhoz közel (az ábrán szintén bejelölt Gemzse már 50 perc autóval Ukrajnához, de még ott is 20% a jogosultak számának növekménye 2010 és 2016 között), Csengerújfalu, Vállaj, Csengersima, Komlódtótfalu a román határ Szatmárhoz (Satu Mare) közeli, és Ukrajnától se túl távoli részén. Az is világosnak látszik, hogy jellemzően a határátkelő helyekhez vezető utakon fordulnak elő ilyen extrém növekmények, míg az ukrán határhoz szintén közeli, de a határátkelőkhöz talán kevésbé jól bekötött más települések (Zsurk, Tiszaszentmárton, Eperjeske, Tiszamogyorós, Mátyus, Tiszakerecsény, Tiszaadony, Tiszavid, Tiszaszalka, Vámosatya, Gelénes, Szatmárcseke, Tiszakórod, Tiszecsécse, Milota) mintha inkább kimaradnának a listáról (bár Záhony és melette Zsurk is lemarad, szóval nem szuper-egyértelmű ez az összefüggés).
A következő ábra a ténylegesen szavazók számának alakulását mutatja a fenti módszert követve, és egyelőre csak az országos választásokat vizsgálva. Itt kevésbé láthatók extrém kilengések, mint a választásra jogosultak esetén, és a csúcs sem 2016-ban hanem 2018-ban állt elő, tehát az a sok extra jogosult aki 2016-ban feltűnt Kispaládon, Szamosangyaloson meg Beregsurányban,t nem dobta meg hasonlóan nagy mértékben a ténylegesen szavazók arányát az országos választásokon, bár azért egyik-másikuk feltűnik a 2018-ban (2010-hez képest) legnagyobb növekményt mutató települések között.
Tegyük most hozzá a fenti képhez a két helyi választást, és kiderül, hogy a megye településeinek egy tekintélyes részén a helyi választásokon többen szavaznak, mint az országos választásokon – legalábbis 2010-ben és 2014-ben ez volt a helyzet. A jogosultak számának növekedésében bajnok Kispalád itt már ismét rekorder, és a jogosultak számának növekedésében szintén élenjáró és határmenti Besenyőd, illetve a jogosultak számának n9vekedésében szintén túlteljesítő, bár nem határmenti Gemzse is meghökkentő részvételemelkédést mutatott a 2014-es polgármester-választáson a 2010-es országgyűlési választáshoz képest.
A legpompásabb Fideszes választási sikerek ugyan ismét a 2016-os kvótareferendumhoz (a „nem” szavazatoknak a korábbi Fidesz listás szavazatokhoz képest látványosan megnőtt számához) kapcsolódnak, de csak egy-két esetben (Besenyőd, Györöcske) mutatkoztak ugyanazokon a településeken, ahol a jogosultak számának legnagyobb növekményeit láttuk 2016-ban. A helyi választásokon elért Fidesz eredmények interpretálását megnehezíti persze az, hogy sok helyütt nem is indult Fidesz színekben polgármester-jelölt a választásokon.
Egy szó, mint száz, fura dolgok történtek az ukrán határnál, de lehet, hogy a szervezett voksturizmus helyett inkább a határ mindkét oldalán megtalálható szegénység és gyakorta törvénytelen jövedelem-kiegészítési lehetőségek magyaráznak belőlük a legtöbbet. Ezért érdemes óvatosan és gyanakodva interpretálni a számokat. Az persze aligha kétséges, hogy sok törvénytelenség történt a kormányhivatalokban fiktív lakóhelyek létesítése kapcsán, ami talán annak a megmagyarázását is elősegíti, hogy miért szüntették meg 2021-ben nagy sietve a fiktív lakóhelyet létesítő polgárok büntethetőségét. Ettől még a választási célú közikarathamisítás bűncselekmény maradt, és kétlem, hogy a kormányhivatalok elszámoltathatósága az ilyesmiben való esetleges közreműködésért megszűnt volna.
Akinek felkeltette a téma az érdeklődését és maga is szeretne számolgatni, az itt találja meg a posztomhoz használt szabolcsi adatbázist.
Vox Populi 