Orbán Viktor az ehhez a bloghoz illő közvélemény-kutatási és „választástechnikai” vizsgálódások tárgykörébe sorolta múlt szombati beszédét, amikor beszéde tartalmának további magyarázata nélkül tagadta, hogy hinne az abban megjelenő fajelméletben. Nézzük tehát, hogy mit tanultunk új bevándorlás-politikai programjáról Tusványoson.
Ha tényleg elolvassuk a szöveget, kiderül, Orbán arról beszélt, hogy arra kell nevelni most a magyar gyerekeket, hogy ők majd az odaérkezők származása és vallása alapján döntsenek arról, hogy ki jöhet át a magyar határon Nyugat-Európából érkezve valamikor a távoli jövőben, amikor már nem Orbán vezeti az országot, mivel a más „fajokkal” való keveredés fenyegetést jelent „az európaiak” túlélésére. A program tehát nem a bevándorlási politika azonnali változása (az most is támogatja az ázsiai vendégmunkások tömeges érkezését), hanem a vallási és faji alapú diszkriminációra nevelés a mai magyar oktatásban és közbeszédben.
Nézzük most a dolgot a Hírtévés sztenderdek szerinti objektív politikai elemzők egyetlen értékmérője felől (és tegyük félre az egyébként sokkal fontosabb kérdést, hogy emberként, meg a talán Nyugat-Szibéria és Közép-Ázsia határvidékéről idevándorolt magyarok kései leszármazottjaiként mit gondolunk erről): megtalálta-e Orbán a pillanat uralásának legolcsóbb eszközét?
Hazai használatra, pár napra, nyilván sikerült egy számára kedves témát előtérbe állítania az áremelkedések helyett, és megvetette egy új magyarázat alapját arra, hogy miért nem ad pénzt neki az EU. De ezt máshogy is megoldhatta volna, anélkül, hogy az EU-s alapokhoz való magyar hozzáférésről szóló tárgyalásokat megnehezítette volna. Ez pedig azért lett volna nagyon fontos, mert most a tévés objetkívelemzők “csak a költség-haszon számít” nézőpontjából nem a hazai hatalmi helyzet megerősítése, hanem az EU-s színtér a lényeg, tehát hogy:
Miként pozícionálta magát az EU-n belül a bevándorlás tematika fajelméleti keretezésével nem egész két évvel a következő Európa Parlamenti választás előtt?
A megfejtés az, hogy nem úgy, mint a 2019-es választás előtt, amikor a hozzá hasonló mentalitású, élesen bevándorlás-ellenes és EU-kritikus pártok rangidős vezetőjeként bizakodott abban, hogy egy átütő választási eredménnyel az EP egyik legnagyobb frakcióját hozhatják létre, ami meghatározó szerepbe kerülhet majd az EU döntéshozó intézményeiben. Beszéde is csak valami homályos célú erőgyűjtésről és felkészülésről beszél egy viszonylag távoli jövőre, és a politikai önmeghatározás is ennek megfelelő.
Ha ugyanis csak azért irányította a turistavízumok és munkavállalási engedélykérelmek vizsgálatát a fejkoponya-méretek és vallási identitások méricskélése irányába, hogy népszerűségi pontokat szerezzen Európa-szerte, akkor rosszul mérte fel a közvéleményt. Nincs olyan kicsit is jelentős bevándorlás-ellenes párt a nyugati világban, aki ilyesmit javasolna, és aligha segítené az ilyen pártok népszerűségét az efféle szimplán rasszista beszéd. Nézzük a legkézenfekvőbb példát.
Amikor 2017 január 28-án éppen csak beiktatott friss elnökként, népszerűsége tetőfokán Donald Trump bevezetett egy rendeletet, amelyik akadályozta az Egyesült Államokba való beutazást pár muszlim országból, akkor korántsem élt Orbánéhoz hasonló fordulatokkal, sőt még azt is tagadta (vitatható igazsággal), hogy vallási alapon diszkriminálna a törvény. Nem is az amerikai „faj” puszta megmaradásának igényével, hanem a terrorizmus elleni küzdelemmel indokolta rendeletét.
Annyi igaz, hogy változatosak voltak a közvélemény-kutatási eredmények, és volt olyan, amelyikben a többség támogatta az eredeti rendeletet, aminek többször finomított változata hosszas jogi csaták után egy ideig érvényben is maradt.
Trump népszerűsége mégis jelentősen esett a rendelet január 28-i megjelenése utáni napokban, nagyon erős és hatékony, a hazafias érzelmeket is az elnök ellen fordító tiltakozási hullám indult be ellene, és utóbbi hatására nagyon sok támogató végül is szembefordult a rendelettel.
A HírTV-kompatibilis elemzések nyelvén azt mondhatjuk tehát, hogy Orbán Viktor nem igyekszik már a faji feszültségeket kétségkívül meglovagoló Donald Trumphoz hasonlóan helyezkedni a politikai palettán. A visegrádi négyek vezetését is elengedte szombati beszéde, hiszen részletesen elmagyarázta, hogy azok másfelé tartanak, ez van. Inkább azon országok közvéleményének (Orbán kimondott feltételezése szerint szombati beszédével egyetértő) többségéhez igazítja most nyelvezetét, ahol a mai napig is szoktak banánt dobálni a futball-stadionokban. Hogy az ezekhez az országokhoz való közeledés miként tartja majd kívül az ázsiai és afrikai bevándorlókat, az első ránézésre persze nem világos, hiszen az elmúlt évtizedekben Oroszország bevándorlási szabályai a legliberálisabbak közé tartoztak a világon, és számos naptári évben világelső is volt az ország a muszlim gazdasági bevándorlók száma tekintetében. De amikor éppen tíz százalékkal esik idén az orosz GDP a szankciók miatt, és a kínai infrastruktúra-beruházások is leálltak Oroszországban, akkor ennek megismétlődésétől nem kell tartani, miközben a pillanat uralása láthatólag jól megy Szerbiában és Oroszországban is.
Mivel fejezheti be hát a mondandóját az ATV-n egy objektív elemző, ha átgondolja a Tusványoson elhangzottakat? Hát azzal, hogy az Oroszországból hozzánk is begyűrűző gyors hanyatlás perspektívájával kiegészítve egy koherens, távlatos elképzelést adott elő a miniszterelnök, ami ráadásul nagyon ambiciózus is, hiszen az EU-n belül vizionál egy teljesen újfajta schengeni megállapodást: mi európai magyarok úgy utazhassunk kedvünkre az EU-n belül, hogy a francia, német stb. állampolgárok egy jelentős része ne jöhessen ide. Van ismert módszer az ázsiai és afrikai vendégmunkások megállítására, éljünk hát vele (és vesszen Parragh, Szijjártó és Varga Mihály, akik éppen be akarják hozni őket)! Merjünk végre szegények lenni!
Vox Populi 