2020. június 21. (FRISSÍTÉSEK az eredményekkel június 23-án, 28-án, és július 1-én)
Ha van választás, amelyik rácáfolhat az orbáni átok elméletére, miszerint az Orbán Viktor által egy választás előtt barátilag meglátogatott külföldi vezetők gyors bukásra számíthatnak, akkor az talán a mai szerbiai parlamenti választás. Vučić elnök Szerb Haladó Pártja (SNS) egymagában is közel 60%-nyi szavazatra számíthat, és még ezen felül jön koalíciós partnere SPS-JS listájának valamivel 10% felettire várt eredménye. A szerbiai arányos választási rendszernek (annak érdekében, hogy a szerb választások érvényét az azoktól távol maradó koszovóiakra is lehessen vonatkoztatni Belgrádban, kénytelenek voltak az egész országot egyetlen választókerületnek tekinteni a közelmúlt választásain) köszönhetően még néhány ellenzékiként kampányoló – többnyire szélsőséges nacionalista – párt is be fog jutni a parlamentbe, igaz, inkább csak azért, mert egy néhány hónappal ezelőtt, az ellenzéki bojkott megakadályozására bevezetett reform nyomán 5-ről 3 százalékra szállították le a parlamentbe jutáshoz szükséges törvényi küszöböt. Magyarul a legtöbb se hús-se hal infót és linket még ezen az oldalon találhat a választásokról induló pártokról és a közvélemény-kutatásokról (FRISS: angolul itt, németül meg ezt érdemes böngészni).
A nyugati forrásokban persze nem igazán vitatott, hogy a szerb választások korántsem demokratikusak. A főbb elemzőműhelyek között kicsi különbségek vannak csak a 2010-es Szerbia „még éppen hogy demokrácia, de már majdnem autoriter” megítélésében. Ám az amerikai Freedom House szerint azóta csak kicsit változott a szerb rendszer, és most kb. ott tart, mint a magyar, tehát éppen csak alulmúlja az instabil demokrácia küszöbértékét (ld. az alábbi ábrát).
A sokkal nagyobb és akkurátusabb elemzőmunkát végző, svéd és amerikai egyetemek kooperációjából Göteborgban felnőtt V-Dem Intézet viszont éppen a 2009 óta bekövetkezett változások rendhagyó nagyságában lát hasonlóságot a két ország között. De az ő osztályzataik szerint Szerbia tíz évvel ezelőtt és most is jóval közelebb volt a tájföldi vagy kameruni jellegű autokráciákhoz, mint Magyarország (ld. alábbi ábránkat). Az EBESZ választási megfigyelő missziójának előzetes jelentése és a Szabad Magyar Szó beszámolója alapján nem túl valószínű, hogy a 2020-as választás pozitív irányban változtatna ezen. De azért érdemes lesz figyelni, hogy mire jut a Donald Tusk pártjához tartozó nagykövet-asszony vezette mostani misszió jelentése, különösen Donald Tusknak a szerb elnök melletti kampányfellépése után (ld. alább).
Az biztosan igaz, hogy Vučić rend- és rendszerteremtő meg külpolitikai sikereivel szemben az ellenzék keveset tudott felmutatni az elmúlt másfél év nagyon kitartó, igen nagy és szinte hetente rendszeresen megtartott tüntetésein kívül – itt látható egy videó arról, hogy ezek miként folytatódtak még a COVID19 járványhelyzet idején is. (FRISSÍTÉS 2020. június 28: A Mérce közölt egy figyelemreméltó kritikai elemzést a tüntetésekről azok csúcspontja táján, itt pedig az idei választás után egy olyan interjút, amiből azt mindenképpen jól láthatjuk, hogy milyen nehéz még a koherens politikai gondolkodás és összeszedett beszéd is a mai Szerbiában.) A mai magyar sajtóban megjelent „az ellenzéki összefogásból semmi nem lett” megjegyzés mégis erős túlzás. A választásokat bojkottáló ellenzéki pártok támogatottsága meg a „nem tudom még kire, de az ellenzékre” szavazók aránya jóval meghaladja annak a nagyszámú kisebb pártnak az összesített erejét, akik nem kormánypártiként indulnak a mai választáson, még akkor is, ha a parlamenti formalitásoknak megfelelően ide soroljuk a Vajdasági Magyar Szövetséget és a Szerb Radikális Pártot. Előbbi a Vučić-Orbán kapcsolatok jellege, utóbbi pedig múltja okán nem képzelhető el egy SNS-ellenes politikai szövetség tagjaként, hiszen ez a háborús bűnösként is ismert Seselj vajda szélsőségesen nyugat-ellenes nacionalista pártja, amiből Vučićék 2008-ban kiváltak, hogy megalakítsák az Orbán Viktor által is a Fidesz-KDNP testvérpártjának tartott SNS-t.
A választási bojkott előzménye az, hogy az ellenzéki pártok számos követelést fogalmaztak meg tavaly azzal kapcsolatban, hogy milyen feltételek teljesüljenek a sajtó pluralizmusával és szabadságával, valamint a kampány-, pártpénz- és választási szabályokkal kapcsolatban (az 5%-os bejutási küszöb csökkentése nem szerepelt ezek között). Az előbb a belgrádi egyetem egy karának, majd az Európai Parlament közvetítésével tavaly zajló tárgyalások a kormánypárt és az ellenzék között elvezettek néhány, bár vitatott jelentőségű eredményhez (az utóbb egyoldalúan bevezetett és fentebb már említett választási reform azonban csak a 100%-ban kormánypárti parlament látszatának elkerülését célozta meg). Volt olyan ellenzéki szereplő, aki ezt elégnek látta ahhoz, hogy most versenybe szálljon, a többség azonban nem. Mindenesetre a ma déli részvételi adatok szerint a bojkott-felhívás nem lesz túl sikeres, mert a négy évvel ezelőttinél magasabb, talán 50% közeli részvétel várható.
A szerb választás eredménye azért is roppant fontos lesz az elkövetkező években, mert nem csak Orbán Viktor, de Angela Merkel és az egész Európai Néppárt (EPP) is rendkívül támogató Szerbia EU tagságával kapcsolatban. Donald Tusk EPP elnök pár napja még egyértelmű választási üzenetben is kiállt Vučić mellett a Twitteren: „Kedves Elnök Úr, Ön teljes joggal büszke és elégedett azzal, amit Szerbiáért tett az elmúlt években. Gazdasági siker és határozott vezetés volt az Ön kormányzatának a megkülönböztető jegye. Sok szerencsét vasárnap!” Érdekes kérdés lesz, hogy ezt miként fogják összhangba hozni azzal, hogy elvben még érvényben vannak az EU csatlakozásra a koppenhágai kritériumok, aminek alapján csak jogállami demokráciákat engedhetnek be a klubba. A lengyel és magyar kormányok, akik ellen erre az elvre is hivatkozva folyik most 7-es cikkely szerinti eljárás, nyilván örömmel vennék, ha ez megváltozna. Utána már csak arra lenne szükségük, hogy bennük is a regionális stabilitás olyan egyedül lehetséges biztosítékát lássák az EU vezetői, mint a szerb elnökben, akinek csoda sok nemzetközi tárgyalása lesz a választások utáni napokban.
FRISS (2020. június 22/28.): Összességében kiválóan teljesítettek a közvélemény-kutatások, főleg ha tekintetbe vesszük kis számukat meg a járványhelyzet és az ellenzéki bojkott adta nehézségeket. Egy hét elteltével, 96%-os feldolgozottság mellett az elnök pártja 60.7%-nyi szavazatot szerzett, ami persze sok kellemetlen kérdést vet majd fel. A koalíciós partner (Milosevic-utód) szocialisták 10.35%-on állnak.
Ugyanakkor a korlátozott lehetőségekhez és egy bojkott mindenkori kockázataihoz képest az ellenzék sem nevezhető sikertelennek. (1) A bojkottfenyegetésnek köszönhetően tavaly sikerült bevonniuk az Európai Parlamentet a válaszási szabályokkal kapcsolatos tárgyalásokba, és az EP szerb ügyekkel kapcsolatos jelentéstevője meg a belgrádi delegációvezető is elfogadhatatlannak mondta a szerbiai választási környezetet (a fő panaszok a médiával, az állami erőforrások kormányzati kampányokra való mértéktelen felhasználásával, illetve az állami és magánszektorbeli munkahelyeken is tömeges politikia nyomásgyakorlást illeték). (2) A részvétel most 8.4 százalékkal elmaradt a négy évvel korábbitól (most kevesebb lett, mint 48%, a koszovói szerbek magas részvételi aránya ellenére is – azok, akik eleve nem is regisztrálnak a szerbiai szavazásokra Koszovóban, tehát az ottani lakosság több, mint 90%-a, azok nem számítanak bele a hivatalos részvételi arányba). (3) A bojkottból az utolsó hetekben kiugró ellenzéki párt nem jutott be a parlamentbe, tehát nem volt érdemes kiugrani, az adott pártnak ezzel alighanem vége. (4) Bármennnyire támogatja a szerb tagságot az EU (magyar) bővítési biztosa és az Európai Néppárt, az Európai Parlament részéről jelentős nyomás is van a demokratizálás érdekében. Egy ellenzék nélküli parlament rosszul veszi majd ki magát, pláne most, amikor az EU tagság volt a nagy, bár persze implicit választási igéret. Most gyakorlatilag nem lesz ellenzék a parlamentben, mert a kormánypártokon kívül csak a 3%-os bejutási küszöbből felmentett, és szilárdan rendszerhű nemzetiségi szervezetek jutottak be, meg egy legendásan szélsőjobbos belgrádi kerület politikailag független polgármesterének – a csodálatos vizipólós karriert maga mögött tudó Aleksandr Spasic – új pártja. FRISSÍTÉS 2020. június 28: Több érdekes kritikai elemzés is olvasható a vajdasági magyar sajtóban az ellenzéki bojkottról. Tóth Szilárd János a választások előtt itt fejtette ki érveit, utána pedig itt írta meg észrevételeit. Ezen az oldalon pedig egy nagyon informatív beszélgetés hallgatható meg a bojkottról, a VMSZ állítólagos sikeréről az országos választáson és nagyon reális kudarcáról a szabadkai polgármester-választáson (utóbbiról keresetlen magyar szavakkal itt olvashat még további részleteket). Mindhármat melegen ajánlom mindenki figyelmébe.
A Vajdasági Magyar Szövetség az ellenzéki bojkott körülményei között (a Magyar Polgári Szövetség is a bojkotthoz csatlakozott), a vajdasági magyar politikába és sajtóba érkezett jelentős magyar kormányzati támogatásnak köszönhetően is mandátumok számában valóban nagyon sikeres volt. Erről az MTI beszámolójában és az azt visszhangzó magyar nyelvű sajtóban, mint pl. a HVG, bőségesen tájékozódhat az olvasó. Az inkább kliensrendszerekként működő nemzetiségi szervezetek persze most érthetően nagy várakozásokkal nézhetnek a következő évek elébe Szerbiában, hiszen az EU-tagságra hajtó szerb kormány minden bizonnyal látványos gesztusokra lesz hajlandó a létszámukban immár – az elmúlt harminc év politikai és gazdasági tragédiái nyomán – politikaileg jelentéktelenné vált szerbiai kisebbségek irányába. Az már a politikai bölcsességükön múlik majd, hogy miként befolyásolja majd egy majdani szerb demokráciába való beilleszkedésüket az elkövetkező néhány év.
Hogy mikor lesznek végleges eredmények, az nem teljesen világos, a szerb választási bizottság weboldalát biztos nem az informativitása miatt fogjuk megjegyezni: éppen csak a választási eredményeket nem közli, igaz, egy héttel a választás után még mindig távoli célnak tűnik a 100%-os feldolgozottásg. Elrendelték ugyanis, hogy június 30-án ismételjék meg a szavazást 117 helyen. Hogy ki megy el szavazni, hogy ennyire egyenlőtlen választás részleges megismétlésében részt vegyen? A Haladó Párt tagjai (és Szerbiában minden tizedik felnőtt hordja a zsebében a kormánypárt tagsági igazolványát) bizonyára aktívan lesznek, és az ellenzéki panaszok amúgy is azzal kapcsolatosak, hogy a munkahelyeken szó szerint milliókat noszogatnak a szerb választásokon arra, hogy tegye le voksát a kormánypárt mellett. De persze az is lehet, hogy pont most sikerül majd mégis a 3%-os küszöb felé kerülnie valamelyik álellenzékinek tartott nacionalista pártnak.
Vox Populi 