Hány listával szerezhet több listás szavazatot az ellenzék?

Tóka Gábor, 2020. szeptember 20.

FRISSÍTVE 2020. október 20-án.

Mielőtt belevágnék a vonatkozó bizonyítékok leltározásába, elmondom előre, hogy nem fogok itt se az egy, se a két vagy három lista mellett lándzsát törni. Fő következtetésem ugyanis az, hogy nem a fenti, valószínűleg eleve megválaszolhatatlan kérdésre adott válasszal kapcsolatos hiedelmek alapján kell eldönteni, hogy az ellenzéki pártoknak hány és milyen listával érdemes nekifutnia a következő parlamenti választásnak. Hogy mi a helyes választás, és egyáltalán van-e legjobb megoldás, azzal másutt foglalkozom majd, rövidebb véleményemet itt hallgathatja meg erről.

A címben feltett kérdést azért érdemes külön megvizsgálni, mert erre a részkérdésre nézve szokás a vita mindkét oldalán állítólag mindent eldöntő érvként számszerű bizonyítékokra hivatkozni. Alább azt fejtem ki részletesebben, hogy a közvélemény-kutatásokból valóban levonható néhány lényeges következtetés, csak pont nem arról, hogy hány lista lenne hasznos. Külön mellékletben mutatom be azt, hogy a 2019-es megyei listás választási eredmények csak annyiban igazítanak útba ezzel a kérdéssel kapcsolatban, hogy megmutatják, nem fenékig tejfel a közös lista, de az se biztos, hogy több listával több szavazat szerezhető. Az interneten évek óta sokak által használt és más célokra nagyon hasznos mandátumkalkulátor e sorok írásakor pedig még nem tudja kiszámolni, hogy mi történik, ha több külön pártlista közös jelölteket állít az egyéni választókerületekben (FRISS: időközben azonban megjelent egy erre alkalmas kalkulátor is).

Kalkulátorral egyébként is csak az vizsgálható, hogy ugyanannyi szavazatból egy, kettő vagy több ellenzéki lista hozza-e ki a legtöbb listás mandátumot. Az gondolom magától értetődő, hogy csak olyan listát szabad indítani, ami átviszi a százalékos bejutási küszöböt, tehát pl. egy LMP-MSZP-Párbeszéd összefogás legfeljebb egy választási pártot kockáztathatna meg (mert arra csak egy 5%-os küszöb vonatkozna, nem 15%-os). Az izgalmasabb kérdés az, hogy a listás mandátumelosztás ezen felül is kedvez-e a nagy pártoknak. Én úgy találtam tízezer szimuláció alapján, hogy az egyetlen közös lista az elképzelhető választások kb. egy-negyedében eggyel több listás mandátumot hozna, mint két közös lista, a választások egy másik egy-negyedében pedig a két lista hozna eggyel többet, mint a három lista (ezek a nyereségek azonban soha nem kumulálódnak, tehát az egy lista nem hozhat kettővel több mandátumot, mint a három lista). Ha azonban a több lista valamivel több szavazatot húz be, mint a kevesebb, akkor ez is irreleváns.

Azaz anélkül vált szenvedélyes hittételek meg-megismétlődő ütközetévé egy ténykérdésnek beállított problémával kapcsolatos vita, hogy igazán komoly erőfeszítés történt volna a tényállás körbejárására.

Pedig látszólag milyen egyszerű a kérdés, ugye? Nosza tegyük fel egy közvélemény-kutatásban, és megvan az eredmény. Igen ám, de mi is a kérdés, hogy is kell feltenni? Ahány közvélemény-kutató, annyi válasz, pedig azt még nem is tudjuk, hogy a Jobbiknak és a Momentumnak dolgozó kutatók milyen kérdéseket tettek fel.

A baloldali véleményformálók közé sorolható IDEA és Publicus többször is illusztrálták, hogy az ellenzéki szavazók túlnyomó többsége, és még a kicsit szkeptikusabb Jobbik és a Momentum szavazók nagy része is „támogatja” a közös lista gondolatát. Ez fontos eredmény a maga módján, de olvassuk el figyelmesen, hogy mivel is értett egyet az ellenzéki szavazók nagy része. Az IDEA júniusi és augusztusi közvélemény-kutatásában három lehetőség közül azt választotta, hogy „a 2019. évi önkormányzati választásokat követően az ellenzéknek inkább … közös listán, közös egyéni jelöltekkel kellene indulnia a 2022-ben esedékes parlamenti választáson” azzal szemben, hogy inkább „koordinált egyéni jelöltekkel és külön listán kellene indulnia” vagy „külön listán, külön jelöltekkel kellene indulnia”. A Publicus kora nyári felmérésében pedig egyetértést fejezte ki azzal az alternatíva nélkül szereplő állítással, hogy „az ellenzék sikeresebb lehet, ha a szorosabb együttműködéssel, közös listával, közös miniszterelnök-jelölttel indul neki a választásnak”. (FRISS, SZEPT 24: további adatokat tett közzé a Publicus, amiben egy sokkal pontosabb kérdés feltétele esetén is az ellenzéki szavazók kétharmada “egy közös lista” párti:”Ön szerint az ellenzéknek hogy van nagyobb esélye a győzelemre, ha 1 – egy, vagy ha inkább 2 – kettő listával indul neki a következő választásnak, vagy ha 3 – minden párt külön indul?” A Fidesz szavazók viszont még az egyéni kerületi közös jelöltekkel való indulást is inkább az ellenzék választási esélyeit rontó ötletnek mondják, ami szerintem csak azt mutatja, hogy inkább érzelmi reakciókat, mint valós véleményeket mutatnak a válaszok.)

Tegyük most fel – miként az IDEA –, hogy senkit nem bizonytalanított el a „közös egyéni jelöltek, de külön listák” lehetőség leírásában a „koordinált jelölt” kifejezés használata (ami meglehetősen szokatlan, nehezen értelmezhető, és inkább a 2018 tavaszi jelölt-visszaléptetési tárgyalásokat idézi fel, mint közös jelöltállítást). Tegyük fel azt is, hogy a Publicus vizsgálatában a fent idézett kijelentésnél sokkal népszerűtlenebbnek bizonyult volna az az alternatív állítás, hogy „az ellenzék sikeresebb lehet, ha a szorosabb együttműködéssel, minden választókerületben egyetlen közös egyéni jelölttel, közös miniszterelnök-jelölttel, és két közös listával indul neki a választásnak” (egy kapcsolódó technikai kitérő ráérős olvasóknak a poszt végén lábjegyzetben*).

Az IDEA augusztus végi vizsgálata végül feltett egy kérdést a két külön listás együttműködésről is, de az se sikerült egészen kiegyensúlyozottra, hiszen a külön listák lehetséges hátrányait élénk színekkel latolgató két válaszlehetőség mellé támogató variánsként csak egy, meglehetősen vérszegényre sikerült válaszlehetőség került (ld. alábbi ábránkat). Ezért a kérdés szövege szépen felsorolja a két lista ellen leggyakrabban elhangzó érveket, ám meg sem említi az egyetlen lista ellen legtöbbször elhangzó érveket, ti. az ellenzéki szavazatok maximalizálásának igényét, illetve a kénköves Gyurcsányördög meg a báránybőrbe bújt nácik elidegenítő hatását. De jó, tegyük fel, hogy egy korrekten megfogalmazott kérdésre adott válaszok is azt mutatnák, hogy az egy közös listát támogatja a többség a két listával szemben, végül is nem tűnik ez olyan hihetetlennek.

A külön lista mellett és ellen szóló egyes érvek támogatottságát vizsgáló kérdés az IDEA Intézet 2020 augusztus végi kutatásában. Forrás: http://www.ideaintezet.hu/hu/hirek-aktualis/42/a-momentum–es-jobbik-szavazok-tobbsege-szerint-is-a-kulon-lista-csokkenti-a-kormanyvaltas-eselyet

Ám még ha igazak is lennének mindezek a teszteletlen feltevések, az eddig felidézett eredményekből akkor is csak az következne, hogy az egy listán indulás gondolata jelenleg népszerűbb, mint a két vagy három listán (de közös miniszterelnök-jelölttel és programmal) indulás. A nagyobb népszerúség oka lehet pl. az, hogy a balliberális oldal és a Mindenki Magyarországa Mozgalom egyhangúan az egy listát ajánlották, míg a két lista mellett Jakab Péter szinte magányosan sorolta az érveket (Török Gábor egy olyan kétfejű sárkány mellett érvelt, külön miniszterelnök-jelöltekkel és programokkal, amit minden ellenzéki párt elvetett, László Róbert érvelése pedig csak fizetős tartalomként jelent meg a Jelenben). Az még nem következik mindezekből, hogy az egy lista több szavazatot hoz, mint a kettő, vagy hogy ne lehetne meggyőzni az ellenzéki szavazókat a „két lista a tuti” gondolat helyességéről, ha amellett dönt az ellenzék. Az egy közös lista jelszó népszerűségének a kimutatása arra alkalmas, hogy a pártok megegyezését előmozdítsa (pár napja már az Iránytű Intézet elemzője is ezt vetítette előre a Jobbikot támogató hírportálon), és a balliberális kommentelőket addig is hergelje a Jobbikkal, illetve a lista-vitában tartózkodóan viselkedő Momentummal és LMP-vel szemben. De azt azért még jó lenne megérteni, hogy vajon mi mozdítaná elő az ellenzék választási sikerét.

A Publicus ezért június elején arra is rákérdezett, hogy szavaznánk-e válaszadóik egy ilyen együttműködésre (tehát egy „szorosabb együttműködéssel, közös listával, közös miniszterelnök-jelölttel” induló ellenzékre)? A válaszokat az alábbi ábra mutatta be. Az ellenzéki szavazók kb. 90% tartotta valószínűnek, hogy szavazna egy ilyen együttműködésre, 10% meg nem tudta megmondani, vagy valószínűtlennek tartotta ez. Viszont még a Fidesz-KDNP hívek 15%-a is azt mondta, hogy szavazna egy (valamilyen) közös ellenzéki listára. Ez pedig vagy azt jelenti, hogy a közös lista vagy listák a külön ellenzéki pártlistáknál több szavazatot kaphat, vagy pedig súlyos kételyeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy a válaszadók tényleg beleélték-e magukat egy ilyen hipotetikus helyzetbe és hiteles választ adtak a kérdésre. Előzetes hiteinktől függően elfogadhatjuk egyik vagy másik lehetőséget, vagy (mint én) mind a kettőt egyszerre. Tényszerű vitára azonban nem marad sok lehetőség.

A Publicus Intézet 2020 június eleji vizsgálatában szereplő kérdésre adott válaszok az ellenzéki együttműködés várható választói támogatottságáról a “ma vasárnap kire szavazna” jellegű kérdésre adott válaszok szerinti bontásban. Forrás: https://publicus.hu/blog/ellenzeki-varosvezetok-es-az-egyuttmukodes-megitelese/

Ráadásul, mint egy további kérdésnél kiderült, arról is rendkívül változatos elképzelések éltek a Publicus válaszadói fejében, hogy pontosan milyen pártoknak is kellene részt vennie egy ilyen ellenzéki együttműködésben, hiszen sokan a Kutyapártot vagy éppen a Mi Hazánkat is belevették volna. Tehát amikor azt mondták a válaszolók, hogy szavaznának (vagy nem szavaznának) az ilyen listára, akkor ki-ki tetszés szerinti vágyálmot (vagy rémálmot) láthatott a kérdésben szereplő ellenzéki együttműködés mögé. Az az igazság, ilyen körülmények között még elképzelni is nehéz, hogy miként lehetett volna a fentinél konkrétabb, ám ugyanakkor politikailag is korrekt a feltett kérdés. Mert hogy is írja le a közvélemény-kutató a hipotetikus lehetőségeket, ha nem akarja magára vonni az egész nyilvánosság haragját azért, hogy ezt vagy azt sugalmazta, amazt a lehetőséget meg nem vizsgálta? Aligha van itt jó megoldás.

Egy következő kísérletet az egy vagy több lista kérdés megválaszolására a weboldalán inkább kormányzati propagandát, mint alaposan dokumentált kutatási eredményeket terjesztő Nézőpont Intézet tette közzé „Kockázatos a közös lista” címmel. Ők arról számoltak be, hogy 2020 június-július fordulóján egy „Melyik pártra szavazna, ha most vasárnap lennének a választások” kérdésre adott válaszokban a Fidesz-KDNP 51, a DK, Jobbik, LMP, Momentum, MSZP és Párbeszéd pedig összesen 43%-on áll a pártot választók között. Ezzel szemben „egy olyan elképzelt szituációban … amikor csak a Fidesz-KDNP és az ellenzéki „közös lista” közül lehetne választani, a mostani kormánypártra az aktív szavazók 56 százaléka voksolna, míg az ellenzékre bevallottan 30, beazonosíthatóan további 11 százaléka. A fennmaradó három százalékos tábor ebben az esetben otthon maradna.”

Mielőtt elhinnénk a Nézőpont Intézet intelmét, hogy a közös ellenzéki lista állítása csak a Fidesznek jönne jól, vegyük észre a teljes szakmai komolytalanságot. A Nézőpont weboldalát belengő propaganda-hangulat sem segít persze, de én azon még túltenném magam. Arra viszont sehol se találok magyarázatot, hogy miként is hangzott a kérdés, és hogy mit is jelent itt a „bevallott” és „beazonosítható” ellenzéki szavazók közötti megkülönböztetés. Ez a szóhasználat leginkább egy rendőrségi nyomozati anyagba illene. Ezek szerint olyan szerzőkkel van dolgunk, akik bűncselekményre asszociálnak, ha ellenzéki szavazót látnak, és annyi önkontrolljuk sincs, hogy ezt a nyilvánosság előtt eltitkolják. Hogy a kérdőíveket is ebben a szellemben írják-e, azt nem tudhatom, mert azok tartalmát nem kötik orrunkra, lévén az érdemi információkat kereső olvasókkal meg se próbálják komolyan vetetni magukat. Így meg ki tudja, miként kell értelmezni azt, hogy a 43%-nyi („bevallottan”) ellenzéki szavazóból 30% maradt meg, amikor a Nézőpont operátora egy közös lista lehetőségéről kérdezte őket.

Az egyetlen dolog, ami kitűnik a Nézőpont cikkéből, hogy a szerző nem szeretné, ha közös lista lenne, és ezt a kormánypárti sajtó lépten-nyomon meg is erősítette, ti. hogy ők se szeretnék ezt, mert ugye Soros és Brüsszel és Mohács. Azt hihetnénk hát, hogy ezek szerint jól teszi az ellenzék, ha közös listára megy, mert lám-lám, a Fidesz-propagandista, akinek milliárdjai vannak a kutakodásra, valójában ettől fél. De magára vessen az, aki ilyen elemzők szakértelmére bízza sorsát. Ki mondta azt, hogy a kutatásra kiutalt kormányzati pénzekért cserébe tényleg érdemi kutatásokat kell végezni, akadémiai intézetekben meg piaci viszonyok közt elvárt minőségben? Na ugye.

Így érkezünk el a Závecz ZRI augusztus eleji vizsgálatához. Sajnos itt sem tudjuk meg, hogy pontosan mi volt a kérdés szövege (azt viszont utóbb bejelentették, hogy a listaszámra vonatkozó kérdéseket az MSZP kutatóintézete rendelte meg, ami érthető és rendjén való, de alaposabb dokumentációt indokolna a hitelesség érdekében). Először itt is egy a „most vasárnapi” választáson valószínű pártválasztásra vonatkozó kérdés hangzott el. Erre, ha helyesen értelmezem a leírtakat a korábbi Závecz vizsgálatok gyakorlata fényében, akkor az egyes pártok neveit felsoroló kártyáról kellett kiválasztani egy nevet. Összesen 30% azt válaszolta, hogy valami „egyéb pártra” szavazna, vagy nem szavazna, vagy nem akarja, netán nem tudja megmondani, kire szavazna most vasárnap. A többiek közül 36% nevezte meg a Fideszt, 31% a szövetkezni készülő hat ellenzéki párt valamelyikét, 3% pedig a Mi Hazánkat vagy a Kutyapártot (a KDNP-t szinte senki nem választja az ilyen vizsgálatokban). Viszont: „Ha csak a Fidesz-KDNP listája és az ellenzéki pártok közös listája közül lehetne választani, akkor nagyon szoros verseny lenne: a kormánypárt támogatóinak aránya 39, az ellenzéké 37 százalék.”

A Publicus eredményeihez hasonlóan a Závecz vizsgálat részletei is azt sejtetik, hogy összességében azért a közös lista jobban teljesítene a Fidesszel való ki-ki versenyben, mint a teljesen önállóan induló ellenzéki pártok. Annak ellenére ez a helyzet, hogy az önálló Jobbik és Momentum szavazóinak kb. egytizede nem szavazna ilyen közös listára (a Publicus az MSZP szavazók között ennél is nagyobb lemorzsolódási potenciált talált, de ezen ne ragadjunk le, ilyen kicsi mintaszegmens esetén egy plusz-mínusz 10%-os eltérés bőven hibahatáron belül van). Igen ám, de a közös lista szavazatnyeresége részben az egyéb pártok hipotetikusan feltételezett eltűnéséből származik a ZRI-nél, a Kutyapártról stb. pedig tudjuk, hogy a valóságban ott lesznek a listás szavazólapon. De a legnagyobb probléma, hogy itt sem tudjuk meg azt, hogy vajon két-három közös lista teljesítene-e jobban, vagy az egy, mert tényleg lehetetlen olyan kérdőívet írni, ami ilyen messze előre korrekten és hitelesen fel tudná térképezni a 2022-es szavazólap összes lehetséges permutációjának a fogadtatását. Egy a Závecz vizsgálat adatait használó későbbi elemzés ugyan utalt arra, hogy két vagy három ellenzéki lista nem feltétlenül lenne jobb az egy listánál abban, hogy az egyes pártok hány szavazója szavazna le rá, de ott sem derült ki, hogy vajon volt-e valamilyen kérdés a kutatásban, amivel kifejezetten ezt vizsgálták volna.

Sorolhatnám még a közvélemény-kutatásokat, amelyek 2018-19-ben, vagy 2020 elején foglalkoztak a közös lista kérdésével, ám azok sem jutottak a fentieknél tovább a kérdés megvitatásában, adataik pedig mostanra már talán elavulttá is váltak. Mit mondhatunk tanulságként?

Szerintem egyáltalán nem voltak haszontalanok a felidézett vizsgálatok, és három megalapozott következtetésre adnak lehetőséget.

1. az ellenzéki összefogás gondolata nagyon népszerű, és ez esetleg új szavazatokat is hozhat az ellenzéknek, ha közös listás indulás mellett dönt. Persze, az csak mosolyt fakasztó erőlködésnek tűnt, amikor az MSZP-Párbeszéd közös lista próbálta a közös lista jelszó népszerűségét a saját javára fordítani. De ha ugyanezzel egy olyan közös lista próbálkozik, amelyik tényleg jelentősebb szavazóbázisú pártokat fog össze, akkor meglehet, hogy annak több sikere lehet az “egységben az erő” gondolat plusz szavazatokra váltásában. Az egy közös lista jelszó népszerűsége, illetve ennek közvélemény-kutatásokkal való többé-kevésbé meggyőző kimutatása pedig alkalmas lehet arra, hogy a pártok megegyezését előmozdítsa, hiszen senki nem akar szembe menni saját szavazóival.

2. egy vagy több közös lista esetén is alaposan el kell gondolkodnia az ellenzéknek azon, hogy miként csökkentheti a szavazatveszteségeket a listás összebútorozástól berzenkedő szavazói körében. A várható lemorzsolódás nem túl nagy, és egyáltalán nem biztos, hogy két-három közös lista esetén sokkal kisebb lenne. Ám még ha jól is menne a közös listának (mert a bizonytalanok közül többet húz be, mint amennyit elveszít a vámon), akkor se mondhat le ezekről a szavazókról. Alighanem több közös fellépésre kell rávenni a pártvezéreket, és többet kellene beszélniük arról a programról, amire közös vállalkoznak. A „ki a keményebb ellenzéki, ki ígér még nagyobb egységet, és kinek mit bocsátunk meg a múltjából” vitáknál ez alighanem több szavazatot hozna egy közös listának.

3. nehéz, sőt talán lehetetlen is valóban korrekt, a szavazói szándékokat helyesen felmérő kérdéseket kitalálni arról, hogy különböző hipotetikusan elképzelhető listás szavazólapokról kit választanának a szavazók. Addig, amíg konkrétan nem tisztázzák a pártok, hogy milyen szövetségek és miként jelennének meg a szavazólapon, erre csak igen durva becslésekkel lehet szolgálni. Ezek hibalehetőségei pedig alighanem nagyobbak annál a tényleges különbségnél, ami két alternatív valóság között mutatkozna, amelyik közül az egyikben egy, a másikban meg több listával kampányoltak az ellenzéki pártok. Nem érdemes vitatható eredményekkel táplálni a pártos kommentelők átkozódásait a más véleményen levő ellenzéki szereplőkkel szemben.

A nyitókép forrása: Index.hu

FRISS: A fenti poszt megjelenése óta is megjelent még több publikáció, amelyik egyrészt azt a közös listás indulás népszerűségét támasztja alá az ellenzéki szavazók körében (ám semmit nem árul el arról, hogy egy vagy két vagy három közös lista tudna-e több szavazatot szerezni), illetve azt bizonygatják, hogy az ellenzék közös jelöltekkel kevesebb szavazatot szerez, mint külön-külön indulva (ám ezt olyan irreleváns összehasonlitásokkal próbálják meg illusztrálni, mint hogy Tarlós István személyes népszerűsége folytán Karácsony Gergely mint főpolgármester-jelölt kevesebb szavazatot kapott, mint az ellenzék egyéni választókerületi jelöltjei a budapesti kerületekben).

Ha az ellenzék választási esélyeinek más részletei is érdeklik, akkor az alábbi linkekre klikkelve jut el azokkal kapcsolatos elemzéseimhez:

Jelen poszt mellékleteként a 2019-es megyei listás eredmények tanulságai itt: https://tinyurl.com/y4hrdgah matematikai szimulációk a d’Hondt formula hatásáról itt: https://tinyurl.com/y2d6mrdl gondolatok és jogforrások az állami párt- és kampánytámogatás szabályairól pedig itt: https://tinyurl.com/yymwngoz

Hány ellenzéki lista legyen, és mi legyen Gyurcsány Ferenc sorsa: https://tinyurl.com/yya9u6fy

A Vox Populi vitaindítója a HVG-ben arról, hogy miként válhatna az ellenzék győzelemre esélyessé a 2022-es választáson, ami amellett érvel, hogy ehhez szervezeti változások is szükségesek az ellenzéki táborban: https://hvg.hu/360/20201019_Ellenzek_2022_Toka_Gabor, rádióinterjú a cikkről itt: https://www.klubradio.hu/adasok/mi-lenne-az-ellenzek-csodafegyvere-114318

Jelenleg milyen parlamenti mandátum-megoszlásra számíthatunk a közvélemény-kutatások alapján? https://tinyurl.com/y6l66gop

Kiszámíthatók-e előre az egyéni választókerületek várható eredményei és a parlamenti mandátumok megoszlása: https://tinyurl.com/y5sjryyn

A Fidesznek kedvez-e a választókerületi térkép, és ha igen, akkor miért: https://tinyurl.com/y5bfg7rn

Lehet-e még változtatni valamit a mandátumelosztási szabályokon, hogy még jobban kedvezzenek a Fidesznek: https://tinyurl.com/yy3bhzge

Mit mutatnak jelenleg a közvélemény-kutatások: https://tinyurl.com/qtu9snt

Mire jó az előválasztás az egyéni választókerületekben, és miként kell/lehet megszervezni, hogy maximális legyen a hatása: https://tinyurl.com/y67kqx67

Miért nem elég a közös indulás és a várakozás a jobb időkre? https://tinyurl.com/yyqybhe2

Miért fontos a közös ellenzéki kormányprogram, és miért kell az ötszáznapos rendszerváltás helyett négy év közpolitikai változásairól szólnia az ellenzéki programnak: https://tinyurl.com/y4jlq9px

Mitől lehet egy össz-ellenzéki kampánygépezet több, mint az alkotórészek összege: https://tinyurl.com/y28a7lae

Miért fontos a szavazatszámlálásban való részvétel újragondolása: https://tinyurl.com/y2998mf7

A Vox Populi aktuális parlamenti mandátumbecslése: https://tinyurl.com/y6l66gop

Miért nem mond ellent egymásnak a Vox Populi és a Szociális Demokráciáért Intézet mandátumbecslése, miközben az utóbbi (látszólag) optimistábban látja az ellenzék helyzetét: https://tinyurl.com/y3t3b4j3

Mi a különbség a Vox Populi és a 21 Kutatóközpont mandátumbecslései között: https://tinyurl.com/y3l75qll

LÁBJEGYZET (*):
A főszöveg említi, hogy a Publicus kora nyári felmérésében azt kérdezték, egyetért-e a megkérdezett azzal, hogy „az ellenzék sikeresebb lehet, ha a szorosabb együttműködéssel, közös listával, közös miniszterelnök-jelölttel indul neki a választásnak”. Az egy vs. két lista igazán kiegyensúlyozott összehasonlításához persze ezt azzal kellett volna összehasonlítani, hogy hányan értenek egyet azzal, hogy „az ellenzék sikeresebb lehet, ha a szorosabb együttműködéssel, minden választókerületben egyetlen közös egyéni jelölttel, közös miniszterelnök-jelölttel, és egy közös listával indul neki a választásnak”. Egy ilyen kijelentés-párban viszont túlzottan el lenne dugva az „egy” és „két” lista közti különbség. Szóval az a helyzet, hogy „az ellenzék sikeresebb lehet, ha a szorosabb együttműködéssel, közös listával, közös miniszterelnök-jelölttel indul neki a választásnak” állításból kiindulva nehéz is igazán jó kérdést írni, ha azt szeretnénk megtudni, hány listát akar a magyar. A probléma gyökere persze az, hogy „a közös jelöltek és egy lista” vagy a „közös jelöltek és két lista” olyan technikai különbségtétel, ami a legtöbb választónak így absztraktan nem sokat mond, lehet, csak azon az alapon tud hozzá viszonyulni, hogy legutóbb mit hallott valami rokonszenves forrásból.

7 Comments

  1. Elég világosan “körvonalazódott” (pontosabban kereteződött!) már a “6pártok” mindenki mást IS kizáró “együttműködése” (paktuma!) amelyből még a korábban “bevett” Liberálisok is ki lettek rekesztve… :O
    (nyilván gondos “mérlegelés” után, hogy a “szitokszóvá” tett nevük többet taszítana, mint vonzana)
    Innentől pedig BÁTRAN lehetne mérni, hogy KONKRÉTAN ezen 6pártok közös listájára mennyien lennének hajlandók szavazni – ahelyett, hogy teljesen szakmaiatlanul csupán csak “összeadnák” a külön-külön mért támogatottságukat! :/

    Kedvelés

    1. Azon nyilván helyes vitatkozni, hogy milyen kritériumok alapján kell bevenni valakit egy választási szövetségbe. De aki benne van, az része döntéseknek, igy teljesen nyitott nem lehet a tagság, mert akkor minden falubolondja meg homályos hátterű kamupárt és álellenzéki szervezet jelentkezne, hogy ő is szeretne ott lenni a döntéseknél. Az szerintem jogos elvárás, hogy valami minimum támogatottságot vagy választáson, vagy közvélemény-kutatásban mutasson fel egy párt. Az MLP jelöltje pedig csak a 2014-es fővárosi előválasztáson mutatott fel ilyet, ha jól tudom, azóta sehol sem, közvélemény-kutatásokban se érte el soha az 1 százalékot.

      Kedvelés

  2. Konkrétan úgy lehet lemérni, hogy
    a) 5-6 különböző “szavazólapot” tesznek a kitöltő elé, és megkérdezik, hogy adott szavazólapon belül hogyan szavazna. Nyilván nem kell a cikkben említett összes permutációt megnézni, csak a reális változatokat. Itt például az összellenzékin kívül a dk és az mszp csak egymással képzelhető el, és csak az a kérdés, hogy a pm ott van-e harmadikként, vagy nincs, egy másik listán pedig szerintem az lmp-Momentum mindig rajta van, és a pm-jobbik-MKKP a variálandó.

    b) az első kérdés az, hogy melyik pártra szavazna-e egy most vasárnapi választáson. Majd a FIDESZ, KDNP és Mi Hazánk szavazóinak itt véget érne a kérdőív, a többieknek pedig azt az egy kérdést tennék fel, hogy annak feltételezésével, hogy az ellenzék mindenhol megállapodik 1 közös jelöltről, milyen összetételű listára szavazna (többet is meg lehet jelöli), illetve szavazna legszívesebben (csak 1-et lehet megjelölni). Itt a kérdőív rövidsége miatt nagyon sok variációt ki lehet próbálni.

    Fentiekkel szerintem elég jól becsülhető lenne az egyes variációk során szerezhető szavazat és mandátumszám.

    Kedvelés

    1. Persze, kérdezni bármit lehet, és nyilván kutatgatták is ezt a pártok, de nem biztos, hogy informativ a válasz. Ha túl sok kérdés van, amit a politikával kevesebbet foglalkozó ember fárasztónak tart, akkor rögtön torzak lesznek a megoszlások. A fő gond pedig az, hogy nem feltétlenül úgy válaszolunk, ahogy egy az adott felállás mellett lezajlott kampány végén szavaznánk. Nem ismerős a helyzet, nem mindenki tudja/akarja előre elképzelni, hogy mi lenne, ha.

      Kedvelés

    2. Bocsánat, csak most vettem észre. Ez valóban kézenfekvő elgondolás, és telefonos vagy online megvalósitásban véletlenszerűvé lehetne tenni a kérdések sorrendjét is. Nem tudom, milyen kutatásokat rendeltek meg a pártok, de meglepne, ha valami ehhez hasonlót ne csináltak volna. Más kérdés, hogy most már a választási törvény változása eldöntötte a kérdést, ezért ez most már elméleti kérdés.

      Kedvelés

Hozzászólás a(z) Zoltán Kilián bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.