Az előválasztás első fordulójának eredményei

Az előválasztási szavazatszámlálás elhúzódott, mert a rendelkezésre álló táblagépek és a hálózat sebessége miatt váratlanul sok időt igényelt az egyes szavazólapok érvényességének megállapítása. További egy héttel pedig Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter visszalépési tárgyalásai hosszabították meg az izgalmakat, mielőtt a második forduló indulóinak köre kialakult volna. A részeredmények közlése során ebben a posztban frissítgetten a linkeket az előválasztást szervező és felügyelő Országos Elóválasztási Bizottság Facebook oldalán megjelenő eredmények legjobb összegzéseihez. Most átváltok a végleges számok elemzésére.

Adatforrások

Az első forduló eredményeinek hiteles forrása az eseményt szervező Országos Előválasztási Bizottság által a választás után pár nappal letisztázott Excel file, amely választókerületek, jelöltek, és a szavazat fajtája (személyes vagy online) szerinti bontásban adja meg az összes eredményeket, még az esetleges óvások és újraszámlálások előtti állapotukban. Ezt az időbeni dinamika tekintetében kiegészíti egy olyan korlátozott hozzáférésű adatbázis, amelyik a részvételi adatokat választókerületek, nap, és a szavazat fajtája szerinti bontásban adta meg. Ezt a szavazás minden estéjén megkapták az OEVB tagjai és rajtuk keresztül a pártok, de nem tartalmazott semmilyen adatot a szavazatok jelöltek közötti megoszlásáról, hiszen az a szavazás közben az OEVB tagjai számára sem volt hozzáférhető. Hozzám az állomány utolsó, tehát szeptember 28-a esti változata jutott el utólag, és az alapján osztok meg itt információkat a történelmi tények iránt érdeklődőkkel. Végül az OEVB weboldala mutatja a jelölteket állító, támogató, illetve majdani parlamenti frakciójába feltételesen befogadó pártokról hozzáférhető információkat.

Az e három forrásból származó információkat a Vox Populi részére egyetlen adatbázisba gyűjtöttem össze. A jelöltet támogató pártok kiléte tekintetében az Átlátszó által az előválasztás oldaláról még az előválasztások utáni két napon letöltött adatokat használom (ez pl. Tóth Csaba esetében nem veszi figyelembe a szavazás utolsó két napján bekövetkezett változást), de az Új Világ Néppárt frakcióját megcélzó jelöltek esetén – mivel ez a párt végül is nem alakíthat majd önálló frakciót az előválasztási eredmények alakulása miatt – az őket feltételesen befogadó másik parlamenti frakciót tüntetem fel. A napi részvételi adatokról beszámoló forrásom elhanyagoltható jelentőségű elírásokat tartalmazott egyes számok tekintetében. Hogy elkerüljem a félrevezető ellentmondásokat az itt most közzétett nyilvános adatbázisban, ezért abban a napi részvétel alakulását csak azt mutatja, hogy egy-egy OEVK-ban az ott leadott személyes, online illetve összes szavazatok hány százaléka került leadásra egy-egy szavazási napon.

Nincs arról tudomásom, hogy az országgyűlési egyéni választókerületeknél kisebb egységek (pl. egyes sátrak) választási eredményeire vonatkozó adatok is keletkeztek volna, de maguknak a sátraknak a címét meg lehet találni ezen az oldalon, ha valaki a részvételre gyakorolt hatásukat akarja elemezni. Az egyes választókerületekben 2019 eleje és az előválasztás első fordulójának vége előtt politikai hirdetésekre Facebook-on elköltött összegek szintén hozzáférhetők erre a célra az Átlátszó gyűjtésének hála. Az egyes települések szavazásra jogosult állampolgárainak számát pedig – a 2021. január 1-i állapot szerint – itt találhatja meg. Hogy az OEVB milyen adatok alapján becsülte meg a választókerületenkénti részvételi arányt, azt eddig nem tudtam meg, de nem lehet kizárni, hogy a Nemzeti Választási Irodától külön adatigénylés alapján naprakész adatokat kaptak a választásra jogosultak aktuális számáról az egyes OEVK-kban, és ezen alapulnak a nyilvános adatbázisban e tekintetben látható százalékos értékek.

A választási eredményekről az Átlátszó és a 444.hu készítette a talán legvilágosabb térképes megjelenítéseket. Dicséretes módon hozzáférést engednek a nyers, választókerületi adatokhoz is, amik a térképeik mögött vannak, ld. itt meg itt meg itt. Az ő térképre vitt adataik az OEVB weboldalán, a szavazatszámlálás befejeződésekor tett bejelentésekből származnak, amik még sok elírást tartalmaztak a kisbetűs részletek tekintetében. Ezért adatok tekintetében inkább a Vox Populi adatbázisára érdemes hagyatkozni, ami már a hivatalos eredményeken alapul. Gyimesi László oldalán pedig egy közel teljes kollekció látható a jelöltek fényképeivel és linkekkel az életrajzaikhoz, ha van. Az előválasztási győzteseket arcképük sárga keretezése jelzi.

Eredmények az egyéni választókerületekben

Az első fordulóban 106 egyéni választókerületben dőlt el, hogy ki lesz (várhatólag, ha addig nem jön közbe pl. egy sikeres óvás) az ellenzék közös jelöltje. Az eredményeket többféleképpen lehet összegezni pártok szerint. Minden jelöltnek volt egy jelölő szervezete, és ez lehetett egy civil egyesület vagy pl. a Mindenki Magyarország Mozgalom is. Szinte minden jelölt mögé beállt a hat párt közül egy vagy több, amiknek a nevét aztán feltüntették a szavazólapon és a kampányeszközökön, mint támogatókét. Ezért volt olyan jelölt, akinek az eredményét akár mind a hat párt sikeréhez is hozzáadhatnánk. Az ilyen csacsiságok elkerülése és a kerek kép érdekében itt inkább aszerint csoportosítom a jelölteket, hogy az eddigi bejelentések szerint melyik parlamenti képviselő-csoporthoz (frakcióhoz) csatlakoznak majd, ha 2022 tavaszán egyéni választókerületi mandátumot szerezve bejutnak a következő országgyűlésbe (ld. még 1. lábjegyzet).

Az egyéni kerületi eredmények tekintetében az a legrelevánsabb összegzés, amit a 21 Kutatóközpont tett közzé. Ez nem csak leendő képviselő-csoport, hanem a korábbi választási eredmények meg némi szubjektív ítelkezés alapján megsaccolt 2022-es győzelmi esélyeik szerint is csoportosította az előválasztások nyerteseit. Nyilván vitatható, hogy hány és melyik választókerületet tekintették “fideszes” (tehát az ellenzék számára szinte reménytelen), “ellenzéki”, illetve “billegő”(tehát kisebb-nagyobb szerencsével a két fő versenytárs bármelyike által nyerhető) választókerületnek (egy kicsit eltérő számításra ld. itt). De az biztos, hogy egy “ellenzéki” kerületben szerzett előválasztási győzelem jelenti a biztosabb utat a következő parlamentbe, és a “fideszes” kerületekben elért sikerek inkább csak az ellenzéki közös lista összeállításánál fognak megtérülni az adott párt számára.

Tehát a jelen állás szerint mindenekelőtt a Jobbik és az LMP számíthat még arra, hogy a koalíción belüli méltányosság jegyében a közös lista befutó helyein kissé felülreprezentáltak lesznek majd politikusai. Ezen a képen persze változtathat még a második forduló eredménye, hiszen annak nyomán a győztes miniszterelnök-jelöltet támogató pártok talán kisebb előnyökhöz, a második forduló vesztesének támogatói pedig talán ennek ellenkezőjéhez juthatnak még a végelszámolásnál. Persze egy szoros eredményt hozó második forduló után könnyen lehet, hogy inkább a második fordulóban vesztes pártok kapnak majd a vereség ízét megédesítő kompenzációt a közös lista befutó helyein, és az elkötelezetlenségüket deklaráló pártok fizethetnek képviselői helyekkel azért, hogy nem vállaltak be egy pártjukat esetleg megosztó elköteleződést a második fordulóban induló egyik vagy másik miniszerelnök-jelölt mellett. Szóval van még minek drukkolni a második fordulóban a miniszterelnök-jelölt személyétől függetlenül is.

Az előválasztási győzelmek megoszlása a képviselőjelölt reménybeli parlamenti képviselőcsoportja és a választókerület jelenleg várható 2022-es választási esélyei szerint

Forrás: https://www.facebook.com/21kutatokozpont alapján

Mint látható, a DK és a Jobbik frakciójába tartó jelöltek lesznek az összes egyéni kerületi ellenzéki jelölt 58 százaléka a 2022-es választáson. Ez a minisztériumok és egyéb döntési lehetőségek esetleges jövőbeni felosztása tekintetében kétségkívül (és méltán) erős pozicíóba hozza a két legnépszerűbb ellenzéki pártot. A két párt közötti jelentékeny ideológiai különbségek miatt azonban a közpolitikai irány megszabásában inkább a koalíció ideológiai centrumához közelebb álló – tehát talán inkább Momentumos, szocialista vagy LMP-s képviselők – kaphatnak majd nagyobb súlyt.

A két legerősebb párt számszerű fölénye korántsem garantál túlreprezentáltságot a leendő parlamentben. Ráadásul a Jobbik és az LMP most győztes jelöltjei a kifejezetten nehezen, míg a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd győztes jelöltjei a jövő tavasszal a Fidesszel szemben könnyen nyerhető kerületekben koncentrálódnak, ahogy azt már az előválasztás előtt meg is jósolták elemzők. E két tényező együtt roppant érdekes, a közvélemény számára talán némileg váratlan, ám politikailag fontos eredményhez vezetett. Aligha véletlenről van szó azonban. Hiszen nem kerülhette el a pártok figyelmét az előválasztások előtt, hogy a visszaléptetési megegyezések egyik mellékhatásaként a többségi jellegű választási rendszer ellenére meglepően szavazatarányos lesz az egyéni kerületi mandátumok megoszlása a hat párt között.

Annak megállapításához azonban, hogy mennyire is lett arányos a megoszlás, hiányzik még egy jó viszonyítási alap ahhoz, hogy lássuk, ki szerzett tényleges népszerűségét meghaladó mértékben viszonylag könnyebben nyerhető startpoziciókat a tavaszi választásra. Ez a viszonyítási alap lehet az utolsó országos szavazás eredménye, ahol az ellenzéki pártok külön indultak, ahogy ez a cikk javasolta. Vagy lehet a jelenlegi országos közvélemény-kutatások átlaga, ahogy az alábbi tábla szürke oszlopa mutatja a Vox Populinak az összes a sajtóban megjelent választási közvélemény-kutatásokat összegző pártonként trendvonalai alapján, egyszerűen csak azt nézve, hogy egy-egy párt trendvonalának legfrissebb értéke az összes pártválasztók között az összes várható ellenzéki szavazó mekkora hányadát teszi ki jelenleg. (Mivel néhány közvélemény-kutatás csak az MSZP és a Párbeszéd együttes százalékarányát mondja meg, ezért ebben a táblában ezt a két pártot együtt kezelem.) Ezt mutatja az alábbi táblázat szürke háttérrel kiemelt oszlopa. Jól látható, hogy az átlagos közvélemény-kutatásban nagyjából fej-fej mellett áll a DK és a Jobbik, míg az MSZP, a Párbeszéd és a Momentum együtt rendelkezik annyi támogatóval, mint a két előbb említett párt külön-külön.

Az ellenzéki előválasztási győzelmek százalékos megoszlása a reménybeli képviselőcsoportok között összehasonlítva (a) az egyes pártok tényleges szavazatarányával az ellenzéki koalició összes támogatója között, és (b) a párt jelöltejeinek előválasztási szavazatarányával

Forrás: A Vox Populi választási kalauz számítása

A szürke oszlop tartalmát az első három oszlopéval érdemes egybevetni. Azt ugyanis, hogy melyik párt járt jobban az előválasztásokon, három forgatókönyv mellett számítottam ki. Az 1-es szcenárió szerint csak az “ellenzéki”, a 2-es szerint az “ellenzéki” és a “billegő”, a 3-as szerint az összes egyéni választókerületben győzedelmeskednek az ellenzékiek jelöltek a fideszesek fölött. Bármelyiket nézzük is azonban, a DK és a Jobbik várható mandátumaránya az ellenzék által 2022 tavaszán elnyerhető egyéni kerületi mandátumok között elmarad a közvélemény-kutatások által “indokolt” aránytól. A DK esetében az elmaradás szerény, és az ellenzéki győzelmek tényleges számától nagyjából független. A Jobbik esetében az elmaradás értelemszerűen akkor nagyobb, ha csak a könnyebben nyerhető (nagyvárosi, balra tartó) választókerületekben lesz sikeres az ellenzéki összefogás, mivel nekik inkább a vidékiesebb, és ezért az ellenzék által nehezebben nyerhető választókerületekben jutottak közös jelölti pozíciók. A jobbikosok erőteljesebb koncentrációja az ellenzéki listán ezért alighanem a középmezőny tetején várható, amelyik a töredékszavazatok arányától függően (tehát az ellenzéki egyéni kerületi győzelmek számával fordított arányban) juthat majd parlamenti mandátumokhoz, hiszen ez tudna viszonylag több listás helyet adni a pártnak gyengébb, és viszonlyag kevesebbet egy izmosabb ellenzéki választási szereplés esetén.

Mielőtt arra következtetnénk, hogy pusztán a jelöltállítási alkuk miatt lesz a közvélemény-kutatási eredményekben látottnál erősebb az LMP, a Momentum, és az MSZP-P parlamenti képviselete, érdemes megfontolni a tábla utolsó oszlopát is. Ez azt mutatja meg, hogy valójában a DK és az MSZP-P, illetve a 2-3. forgatókönyv esetén a Jobbik az a párt, amelyik tényleges előválasztási szavazatarányánál valamivel nagyobb szeletet szerzett az ellenzék által megszerezhető egyéni választókerületi helyekből. Az LMP, a Momentum (és a táblán külön nem látható Párbeszéd) jelöltjei lényegesen magasabb szavazatarányt értek el az előválasztáson, mint ahogy azt az országos közvélemény-kutatások alapján esetleg várhattuk volna. Ezért jelöltjeik szavazatarányához képest egyáltalán nem túlzott mandátumarányuk.

Na de miért lett ilyen meglepően magas a Karácsony Gergelyt miniszterelnök-jelöltségét támogató pártok előválasztási szavazataránya? Lehet persze, hogy a miniszterelnök-jelölt húzta magával az egyéni kerületi szavazatokat. De legalább részben másról van szó. A három pártnak elsősorban ott indultak jelöltjei, főleg az ismertebbek, ahol erős helyi aktivista hálózatra tudtak támaszkodni, tehát erősen ellenzéki, nagyvárosi és alvóvárosi övezetekben. Az LMP-t és egy picit a Párbeszédet emellett az is segítette, hogy kedvező arányban részesedtek a versenytárs nélkül induló ellenzéki jelöltekből, kiváltképpen a DK-val összehasonlítva, talán éppen azért, mert kisebb pártokat a nagyok jelöltjeinél kevésbé megosztónak tűntek. Az aktivisták intenzív mozgósítása néhány látványos egyéni győzelmet hozott az előválasztáson ezen amúgyis jellemzően nagyvárosi pártok számára. Mivel pedig ezek a győzelmek igen magas részvételt hozó kerületekben születtek, ezért jócskán a közvélemény-kutatások által mutatott szint fölé emelkedett e pártok előválasztási szavazataránya. Végül az MSZP-t nagyvárosi bázisa mellett a korábbról megörökölt ellenzéki egyéni képviselői posztokban való erősebb részesedése segítette, ami néhány érzékeny veszteség ellenére is bebiztosította, hogy egy gyengébb ellenzéki szereplés mellett szembeszökően nagy szeletet kapnak majd a szocialisták az ellenzék egyéni kerületi mandátumaiból, még jelöltjeik összességében tekintélyes, a közvélemény-kutatásokban látottnál jóval nagyobb szavazatarányához képest is.

A miniszterelnök-jelöltek versenye

… folyt köv.

  1. lábjegyzet: az előzetes megállapodások szerint elvileg lehetett volna egy hetedik frakció is, de ezzel nem kell foglalkoznunk, mert az Új Világ Néppárt jelöltjei közül most már biztosan nem fog elég képviselő kikerülni ahhoz, hogy ők saját frakciót alakíthassanak a parlamentben. Elvileg az sem teljesen lehetetlen persze, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom még valamiképpen eléri azt a jelen sorok leírása után, hogy ők is külön frakciót alakíthatnak majd, de ezt a lehetőséget szintén nem tudja figyelembe venni jelen összegzésem.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.