(A szerkesztő 2021. szept. 1) Kellőképpen tudományos tanulmánykötetben jelent meg a Vox Populi korábbi posztjai közül Bánovics Attila bizonyítása arról, hogy senki nem számíthat kétharmados többségre egy főszabályaiban demokratikus választási rendszerben akkor, ha két fő versenytárs mérkőzik meg, valamint a saját tavalyi cikksorozatom (ezúttal egy tanulmányba sűrített változata) arról, hogy miként is nyerhetné meg az ellenzék a következő országgyűlési választást. Akit érdekel, most még bevezető áron veheti meg az értékes könyvritkaságot ezen az oldalon: https://www.kossuth.hu/adatlap/konyv/5689/?noran, ezen a linken pedig a Zsoldos István segítségével még akkor közérthetőbbre javított, de ebben a formában eddig nem publikált tavaly októberi összefoglalómat olvashatja az ellenzék gyakorlati teendőiről – közel egy év elteltével csak minimális változást igényelt. Az itt javasoltak megvalósulását figyelve szerintem az ellenzéki esélyek alakulását is folyamatosan nyomon lehet követni a választási szezon során. Az összefoglaló végén a cikksorozat eredeti darabjaihoz vezető linkeket is megadom.
Tóka Gábor, 2020. október 21.
Az utóbbi bő 10 évben nem sikerült az ellenzéknek megtörni a Fidesz dominanciáját országos szinten. Az országos választásokon az ellenzék által eddig alkalmazott módszerekkel ez a jelenlegi (közeljövőbeli) körülmények között nem is fog sikerülni, ezért egy új hozzáállás szükséges.
Az ellenzék győzelme tudatos építkezést igényel. Nem egy egyszeri eseményről beszélünk, hanem egy projektről, egymásra épített lépések sorozatáról, új vagy átalakított szervezetekről. Szükség van egy új ellenzéki működési modellre, amely a helyi közösségekre és közvetlen állampolgári finanszírozásra alapoz, és amely a pénztelenségből erényt kovácsol.
Szükség van egy hiteles közös program összeállítására, amely célszerű, ha a magyar állam, mint közintézmény helyreállításáról szól, mivel pont ez a közös nevező az ellenzék pártjai között.
Szükség van arra, hogy megadjuk a kellő időt és nyilvánosságot, hogy az egyéni körzetekben indulni szándékozó ellenzéki jelöltek (és a miniszterelnök jelöltek) személyeit megvitathassák és megvizsgálhassák az érdekelt választók, kialakulhasson valamiféle konszenzus, és ezek után megtörténjen az előválasztás. Szükség van lelkes önkéntesek hadára mindezekhez, és a választások tisztaságának ellenőrzéséhez is.
Az ellenzék nem nulláról indul, az együttműködés infrastruktúrája részben már létezik és bejáratott. Ezzel együtt is azonban az idő tűnik a legszűkösebb erőforrásnak, ha az ellenzék 2022-es győzelemben gondolkodik.
Az elmúlt hetekben sokrészes elmélkedést posztoltam a címben feltett kérdésről. Nem titkoltam, hogy elfogult aktivistaként legalább annyira érdekel a válasz, mint kutatóként, de azért igyekeztem világnézeti, értékrendi premisszáktól független, tárgyilagosan vitatható érvelést előadni, annak fejtegetése nélkül, hogy kívánatosnak tartok-e egy ellenzéki győzelmet és vajon miért és milyen megkötésekkel. A sorozat egy olvashatóra rövidített változata a HVG vitaindítójaként is megjelent, és aznap egy rövid rádióbeszélgetésben is elhadarhattam a főbb következtetéseket.
Alább a hosszabb posztok gyakorlatias összefoglalója következik, aminek a végén megadom a linket a sorozat összes darabjához – ezek tartalmazzák a részletes érveket. Az általam preferált miniszterelnök személyét is körülírom, és biztos vagyok benne, hogy a megfelelő időben mindenki ráismer majd így a helyes megoldásra.
Az ellenzék a civil lelkesedésre és szervezőkészségre kell, hogy építsen, pusztán választókerületenként egy közös jelölt megtalálása nem elég
Számos elvégzendő feladat rajzolódott ki a posztokban az ellenzéki pártok számára. A közös jelöltes választási fellépés szándéka csak az első szükséges alkotóelem, és csak akkor lehet sikeres, ha ezzel és az Orbán-rendszer szembeszökő realitásaival összhangba hozzák programadói, jelöltkiválasztási, kampányolási és szavazatszámlálási rutinjaikat és erőforrásaikat. Átfogó, vonzó, és hatásosan kommunikált közös kormányprogramot kell összeállítaniuk, amihez eddigi egyeztetési fórumaik és szellemi bázisuk valószínűleg elégtelen, tehát ezeket érdemes lenne átalakítani.
Az ELEGY (Ellenzéki Együttműködés) képében létezik legalább egy olyan civil szervezet, amelyik 2020-ban már bizonyította, hogy sok tucat szakértőt tud hónapokon át tartó komoly munkára mozgósítani a programírás szakmai támogatására, akik nem várnak el munkájuk ingyenes felhasználásán kívül semmilyen viszonzást. Alighanem ilyen erőforrásokra kell támaszkodni a sikerhez. Hasonló modellváltás szükséges a kampányban is: át kell térni a sok párt által begyűjtött sok állami pénzből gazdálkodó, alapvetően fizetett hirdetésekkel-plakátokkal operáló, a pártközpontokban centralizált kampányolásról a tekintélyes részben mikro-adományokra és ingyenmunkára építő, sok tekintetben decentralizált, össz-ellenzéki szervezetek által lehetővé tett kampányolásra. Ez utóbbi infrastruktúrája tudtommal még papíron se létezik.
A nem (feltétlenül) pártokhoz köthető aktivisták mozgósítása egy új ellenzéki működési modellt igényel, de egyben új lehetőségeket is hordoz
Mindebben nem csak a kényszer új, hanem a lehetőség is, hiszen most jelentős nagyságrendben kiaknázható a támogatók adakozási és munkakedve. Az aHangnál már tízezren iratkoztak fel az előválasztások segítőjének, és több millió forintot tettek be mikroadományokból anélkül, hogy bármilyen promóciós erőfeszítés terelte volna az érdeklődőket a felajánlkozásokat gyűjtő oldal felé, vagy az ellenzéki pártok jól hallhatóan megnevezték volna az aHangot, mint az előválasztások lebonyolításának civil pillérét. Ezeket az erőforrásokat az egyes pártok nem tudják ehhez hasonlítható mértékben becsatornázni. Megszületett az ellenzéki szavazó, és a 2018-19-ben a szavazatszámlálást, taktikai választást, előválasztásokat támogató-bonyolító civil szervezetek tapasztalatai szerint nagyon sok esetben adakozni és fegyelmezetten dolgozni is hajlandó. Viszont nem az egyes pártoknak ajánl fel zabot és katonát, és ráadásul még látható beleszólást is elvár a jelöltkiválasztásban. Ezért szervezeti váltásra van szükség.
Az előválasztások nem kihagyhatóak – konszenzus építés és legitimáció
Mindezek a változások lehetővé és szükségessé teszik az előválasztások alkalmazását az egyéni kerületi és a miniszterelnök-jelöltek kiválasztására. A pártoknak bonyolult szabályalkotási problémákat kell rövid idő alatt konszenzussal megoldania, a központosítási ösztöneiket pedig vissza kell fogniuk, mert az előválasztások megspórolása csak kudarccal kecsegtet. Az előválasztást megelőző kampány gyors és központilag koordinált lezavarása sem jó út. A rendeltetésüket betöltő, megfelelően hosszú idő alatt lefolytatott konszenzusépítés, jelölt-átvilágítások és végül előválasztások olyan módon erősítik az ellenzéki szövetség választási kampányát és szavazatmaximalizálási képességét, ami más eszközökkel nem helyettesíthető.
A választások hatékony ellenőrzése is növeli az ellenzék iránti bizalmat – de sok (szak)embert igényel
Végül nem csak az előválasztások és a kampány lebonyolítása, hanem a választások törvényes lebonyolításának a szavazók számára is jól látható garantálása is több tízezer aktivista és többtucat jogász türelmes toborzását és felkészítését, majd pedig munkájának megbízhatóan koordinált megszervezését kívánja meg. Ez elszámoltatható, teljes munkaidős irodai alkalmazottakat és jelentős anyagi forrásokat igényel, amelyeket törvényesen, átláthatóan, és hatékonyan kell kezelnie egy össz-ellenzéki szervezetnek. A civil partner (Számoljunk Együtt) adott, és az ellenzéki pártok 2018 eleje óta minden jelentősebb országos és időközi választás esetén meggyőződhettek megbízhatóságáról.
Ezek szokatlanul nagy feladatok, amelyek a pártok eddig megszokott működési módjával merőben ellentétes döntéshozatali folyamatokat, és sokkal több, a pártközpontok bizalmát élvező és azok által hadra fogható, változatos tudással és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező aktivistát igényelnek. Feladatok és régiók szerint is sokkal több döntést kell másokhoz delegálnia a pártvezetőknek, megbízottjaiknak pedig több felelősséget kell vállalniuk pártközi és civilekkel való egyeztetésekben, mint amit eddig természetesnek tekintettek. Mindez persze politikai kockázatvállalást és a nyilvánvalóan becsúszó hibák bevállalásához sok bátorságot és a hibázókkal való szolidaritást igényel, hiszen ezek nélkül csak kármentésre lehet berendezkedni, győzelemre nem.
Az ellenzéknek nagyobb sebességre kell kapcsolnia, ha 2022 tavaszára mindezeket el akarja végezni
A pártok 2020-ban látott munkatempójából ítélve másfél évnél lényegesen hosszabb időre van szükség mindezen feladatok megfelelő színvonalú elvégzéséhez, de még a szükséges hátteret adó politikai megegyezésekhez is. Ha viszont a 2019-ben látott fejlődési potenciáljuk alapján ítélkezünk, akkor lehet még esélyük 2022-ben, különösen, ha a kormányzat járvány- és válságkezelő tevékenységének árnyoldalai is olyan sötétek lesznek, mint ahogy most látszik. Ám minél lassabban és következetlenebbül halad az ellenzék egy vonzó kormányzati alternatíva és annak hatékony kampány-kommunikációjának felépítésével, annál rémesebbé kell válnia a kormánypárt teljesítményének ahhoz, hogy esélye nyíljon az ellenzéknek. Minél gyorsabban megszerveződik egy a Fideszt leváltani képes ellenzék, annál valószínűbb, hogy a kormánypárt sem kormányozhat rémes teljesítménnyel – ez pedig nyilvánvalóan mindenki érdeke.
Amit a jelenlegi ellenzék a közös jelöltekkel a mostani formája mellett reálisan el tud érni, az egy Fidesz kétharmad megakadályozása. Bár a megelőző három választáshoz képest ez ugyanolyan nagy siker lenne, mint a 2019-es önkormányzati választáson elért részeredmények, az ellenzéki szavazók és pártok között bizonyára csalódottan fogadnák. Ha a pártvezéreket, nem vagy nem ideális helyre szavazó polgártársaikat, meg az egész sokpárti összefogást is örökre elátkozó aktivisták apatikus magába roskadásánál szebb jelenetekre vágyik az ellenzéki szavazó a választás éjszakáján, akkor saját maga sem várhatja azt, hogy a hivatásos politikusok némi állami fizetésért házhoz szállítják a demokráciát. Az eddigieknél sokkal konkrétabb és erőteljesebb elvárásokkal, több pénzadománnyal, és több önkéntes munka felajánlásával kell fordulnia az ellenzéki szervezetek világa felé, ha érdemi előrelépést akar.
Ha az elkövetkező hónapokban nem lesz:
- többtucat ügyvéd és ügyvédbojtár, aki vállalja a felkészülést háromszor egy heti rendkívül intenzív munkára a 2022-es választási kampány során, illetve közvetlenül a választás napja után;
- többszáz arra érdemes és a közös ügy mellett elkötelezett jelölt, aki hangosan jelzi, hogy szeretne elindulni az előválasztásokon;
- pár ezer változatos tapasztalatokkal és szaktudással rendelkező szavazó, aki tagként is csatlakozik egy-egy ellenzéki párthoz;
- több tízezer társuk, aki vagy az előválasztások lebonyolításában, vagy a választási és előválasztási kampányban, vagy pedig a szavazatszámlálásban elvégzendő intenzív munkára vállalkozik és arra alkalmassá is teszi magát lélekben, fejben és fizikai felkészültségben; valamint
- százezer vagy több adakozó, aki néhány ezer forintot befizet a fenti tevékenységeket megalapozó kasszákba (miközben azért arra is nagyon odafigyel, hogy ne csalóknak utalja a pénzt, mert nyilván lesznek az adományozó kedvet kihasználni vagy kimeríteni próbáló vállalkozások);
akkor az ellenzéki közönség vagy nem akar politikai korszakváltást, vagy nem értette meg a feladatát. Ha viszont a pártok 2021 elejére nem teremtik meg, illetve nem népszerűsítik azokat a szervezeti kereteket, amelyek képesek ezeknek a felajánlkozásoknak a befogadására, megszervezésére, összehangolására és hatékony munkába állításának, akkor ők bizonyulnak alkalmatlannak a korszakváltás megalapozására, és a frusztrált ellenzéki közönség minden bizonnyal bennük találja majd meg 2022-ben a kívánt változás elmaradásának okát.
+1 A miniszterelnök-jelölt választásról: A legalkalmasabbnak, és ne a legesélyesebbnek tűnőt válassza mindenki
A választási sikerhez persze egy győzelemre képes miniszterelnök-jelölt is kell. Teljesen természetes, ha a politikai pártok azt tartják a döntő kérdésnek, hogy kiben látják a legjobb esélyt az általuk támogatott csapat és politikai törekvések pozícióba juttatására. Azoknak is ez egy fontos kérdés kell, hogy legyen, akik – mint a Vox Populi blog – nem egy-egy párt szempontjából gondolják végig a kérdést. Elkerülhetetlen, hogy korlátozott ismereteik és sajátosan csak rájuk jellemző politikai prioritásaik nyomán más-más véleményre jutnak. Ez remek, örüljenek a sokféleségnek, mert az mutatja, mekkora erő származhat az előválasztások által megteremthető egységből.
Három dolog akadályozhatja meg, hogy a várható előválasztási folyamat végén ki-ki megtalálja a saját politikai eszméinek legjobban megfelelő jelöltet:
Az egyik az, ha a jelölt-aspiránsok nem mutatják meg magukat és erényeiket kellő számban, valamint vetélytársaik hibáit is a megfelelően visszafogott hangerővel.
A másik az, ha a szavazó becsukott szemmel és füllel fogadja vitájukat.
A harmadik meg az a közveszélyes téveszme, hogy a jó politika a pillanat uralása, tehát hogy egy előválasztáson a tényleges választásokon legesélyesebbnek tűnő opciót kell támogatni. Ezzel szemben a 2019-es budapesti főpolgármester-választáson szerintem pont azt láthattuk, végül nem az győz, aki kezdetben a legnagyobb esélyesnek tűnhetett, hanem aki egy kampányban leginkább el tudja hitetni magáról, hogy személyisége, erkölcsi tartása, elképzelései, meggyőző és együttérző képessége, akarása, munkabírása, bátorsága és felkészültsége alapján az adott lehetőségek közül a legalkalmasabb a voltaképpeni kormányzati feladatra.
Tehát szerintem mindenki arra szavazzon majd, akit „személyisége, erkölcsi tartása, elképzelései, meggyőző és együttérző képessége, akarása, munkabírása, bátorsága és felkészültsége alapján az adott lehetőségek közül, a voltaképpeni kormányzati feladatra” a legalkalmasabbnak lát majd az előválasztási kampány végén. Pillanatnyi véleményem persze nekem is van a felmerült nevekről, de az meg túlságosan is személyes politikai ízlés kérdése ahhoz, hogy belekeverjem az ellenzék egésze perspektívájából kiinduló elemzésbe.
A politikai projekt-terv írásnak pedig itt vége, a Vox Populi blog mostantól visszatér a közvélemény-kutatásokról és választásokról szóló szuper-hiper-objektív elemzéshez. Az ellenzék esélyeiről szóló korábbi posztok, most végre logikai sorrendben, az alábbi linkeken találhatók meg:
Miért nem elég a közös indulás és a várakozás a jobb időkre: https://kozvelemeny.wordpress.com/2020/10/03/miert-nem-eleg-a-kozos-indulas-az-ellenzek-valasztasi-gyozelmehez/
Miért fontos a közös ellenzéki kormányprogram, és miért kell az ötszáznapos rendszerváltás helyett négy év közpolitikai változásairól szólnia az ellenzéki programnak: https://www.facebook.com/notes/vox-populi-választási-kalauz/hogyan-nyerhet-az-ellenzék-7-rész-a-közös-kormányprogramban-rejlő-lehetőségek/3380388875414592/
Mitől lehet egy össz-ellenzéki kampánygépezet több, mint a hat alkotórész (párt) összege: https://www.facebook.com/notes/vox-populi-választási-kalauz/miként-nyerhet-az-ellenzék-a-ner-választási-rendszerében-4-rész-a-pénz-és-a-léle/3338013456318801/
Mire jó az előválasztás az egyéni választókerületekben, és miként kell/lehet megszervezni, hogy maximális legyen a hatása: https://www.facebook.com/notes/vox-populi-választási-kalauz/miként-nyerhet-az-ellenzék-a-ner-választási-rendszerében-3-részlet-az-egyéni-ker/3315966398523507/
A hány-lista-szerez-több-szavazatot kérdés és a bizonyítékok: https://kozvelemeny.wordpress.com/2020/09/20/hany-listaval-szerezhet-tobb-listas-szavazatot-az-ellenzek/
A hány-lista-legyen meg a Gyurcsány-kérdés: https://www.facebook.com/notes/vox-populi-választási-kalauz/miként-nyerhet-az-ellenzék-5-rész-hány-lista-legyen-és-hol-szerepeljen-gyurcsány/3360991084021038/
Miért fontos a szavazatszámlálá újragondolása: https://www.facebook.com/notes/vox-populi-választási-kalauz/hogyan-nyerhet-az-ellenzék-8-rész-a-szavazatoktól-az-eredményekig/3405081872945292/
Vitaindító a HVG-ben arról, hogy miként válhatna az ellenzék győzelemre esélyessé a 2022-es választáson, és hogy miért kellenek ehhez szervezeti változások az ellenzéki táborban: https://m.hvg.hu/360/20201019_Ellenzek_2022_Toka_Gabor (a HVG cikke fizetős tartalom, de szerintem 11 hónap elteltével már csak megoszthatom azokkal is, akik nem előfizetői a HVG360-nak, tehát itt hozzá a link: https://tinyurl.com/73fr484p )
Vox Populi 