Statisztikai elemzéssel próbálta meg alátámasztani az IDEA Intézet azt a nézetet, hogy jobb nem rendezni előválasztást. Szerintem viszont pont az ellenkezőjét érték el, ha közelebbről megnézzük érveiket. Gyakorlati jelentősége nyilván nincs ennek abban, hogy lesz-e még Magyarországon előválasztás, és hogy fontos-e egyáltalán, hogy lesz-e. De ha már elemzünk, akkor vegyük komolyan a dolgot.
Két megfigyelést hangsúlyozott az IDEA posztja és Böcskei Balázs ezen alapuló előadása az előválasztás hatástalanságának bizonyítékaként. Azt tartják perdöntőnek, hogy „ahol nem volt előválasztás, ott az ellenzéki közös jelöltek nem teljesítettek rosszabbul, mint az előválasztáson kiválasztottak”.
Valójában persze mind a 106 egyéni kerületben volt előválasztás, és a miniszterelnök-jelöltek versenye pont olyan izgalmas volt mind a 106-ban, hiszen az országos eredményhez minden egyes szavazat pont ugyanannyival járult hozzá, függetlenül attól, hogy hol adták le. Az a 11 egyéni választókerület, ahol az IDEA szerint nem is volt előválasztás, valójában abban különbözött a többi 95-től, hogy ott az egyéni kerületi jelöltségért egyetlen jelölt indult csak. Ezek nyilván olyan jelöltek voltak, akikről könnyen létrejött a pártközi konszenzus, talán pont azért, mert toronymagas esélyesek voltak. Valóban, egy LMP társelnök mellett még legalább négy országosan ismert és helyileg is erősen beágyazott, komoly helyi csapat által segített jelöltet találunk köztük, mint Szabó Tímea és Varju László Észak-Budapesten, Rig Lajos Tapolcán, és Steinmetz Ádám Marcaliban. Mit mutat, ha 11 ilyen konszenzusos jelölt nagy átlagban nem szerepelt jobban 2022 április 3-án, mint a másik 95 közös jelölt? Sem az ugyanabban a kerületben 2018-ban elért ellenzéki eredményhez képest, sem pedig a 2022 áprilisi listás eredményhez képest? Hát alighanem azt, hogy a másik 95 eredményét – talán éppen az intenzívebb előválasztási versengés és kampány folytán – jobban megsegítette az előválasztás, mint a 11 biztos befutóét. Azaz: ha valamit mutat az IDEA elemzése ezzel a statisztikával, az inkább az ellenkezője annak, mint amire ők következtettek.
Ugyanez igaz a második, gyengébbnek gondolt „bizonyítékukra” is. Eszerint, ha az előválasztás megdobta egy jelölt 2022-es esélyeit, akkor azt elsősorban bizonyos konkrét helyeken kell látnunk az adatokban, és ott – szerintük – nincs nyoma. Konkrét várakozásuk az, hogy ha az előválasztás egyáltalán segített, akkor azt annak mértékében kellett tennie, hogy mennyire volt magas a részvétel az előválasztáson, és mennyire volt szoros az egyéni kerületi eredmény. A második feltevés azonban téves: a korábbi francia és olasz előválasztások tapasztalatai szerint pont fordított a helyzet. Azért, mert az előválasztásokon reális kockázat az, hogy megosztják a tábort. Összességében ezért annál kedvezőbb a hatásuk az előválasztás nyertesének későbbi választási eredményére, minél meggyőzőbb fölénnyel nyert az illető az előválasztáson (és minél magasabb volt az előválasztásokon a részvétel). A francia és olasz adatok legalábbis ezt mutatták, míg egy amerikai elemzés már azt is felfedezte, hogy az előválasztásokon mutatkozó megosztottság maga is a jelöltek minőségén múlik.
Melléklem az IDEA két vonatkozó ábráját: pontosan ezt mutatják azok is. Minél magasabb volt az előválasztáson a részvétel, és minél meggyőzőbben nyert a győztes, annál jobban ment neki 2022-ben, az ellenzéki lista szavazatarányához képest (a második ábra bal szélén megtörik az egyébként lineáris összefüggés, de az a kis felkunkorodása a trendet jelző vörös vonalnak csak nagyon kevés eset alapján mutatkozik, statisztikailag nem mérvadó).
Ebből persze nem következik, hogy az előválasztás összhatása pozitív volt az ellenzék 2022-es választási szereplésére. Az viszont igen, hogy az IDEA ábrája pont nem azt mutatja, mint ami az ő megfejtésük. Hanem azt, hogy volt az előválasztásnak az előzetesen kialakítható várakozásoknak megfelelő hatása a jelöltek áprilisi eredményességére.
Persze mindkét ábrán csak egy viszonylag gyenge összefüggést látunk. Ennek leginkább az lehet az oka, hogy az egy-egy választókerületben a parlamenti választáson versengő jelöltek egyéni vonzerejének alighanem sokkal nagyobb és közvetlenebb hatása volt 2022 áprilisában az ellenzéki egyéni és listás szavazataránya közti különbségre, mint egy fél évvel korábban lezajlott előválasztás részleteinek.
Összességében így az IDEA elemzése inkább egy pre-koncepcióhoz való ragaszkodást mutat, mint egy nyitott szemű elemzést. Mert aki komolyan keresi az előválasztás hatását, annak nyilván eszébe jut, hogy:
(1) az előválasztást nem feltétlen azért szeretik a hívei, mert azt hiszik, hogy az majd pusztán a megrendezés ténye által megdobja a rendező pártszövetség szavazatarányát;
(2) ha volt is esetleg ilyen hatása a 2021-es előválasztásnak 2022-ben, azt alighanem inkább a nagy felhajtást hozó miniszterelnök-jelölti versenynek köszönhette, nem pedig a többnyire igencsak csendesen lefolyt egyéni választókerületi előválasztások érdekességének;
(3) ha volt ilyen szavazatarány-növelő hatása az előválasztásnak, a bónusznak mind az ellenzék listás, mind pedig egyéni kerületi eredményében meg kellett mutatkoznia, nem csak, és főleg nem elsősorban, a kettő különbségében; és
(4) az előválasztás ténye természetesen azoknak a közös jelölteknek is adott kampánylehetőséget és extra legitimációt a lehetséges nem-fideszes kihívókkal szemben, akik vetélytárs nélkül indultak az előválasztáson.
Ezeknek a tényezőknek a figyelembevétele persze meglehetősen nehézzé tenné olyan statisztikai tesztek konstruálását, amelyek egyértelműen beszélnének az előválasztásnak a szavazatarányokra gyakorolt hatásáról. Az előválasztásokról ezért érdemes talán a szavazatarányokra gyakorolt nehezen mérhető hatás helyett a szabad szemmel látható problémák és azok lehetséges megoldásai felől vetni egy pillantást.
Tehát ha mondjuk az fáj valakinek, hogy sok erőforrást emésztett fel az előválasztás, akkor érdemes megkérdezni, hogy feltétlenül szükség volt-e egy második fordulóra? Hiszen egy más szavazási módszerrel egy fordulóban is alighanem pontosabban és kevesebb rossz vér kiöntésével lehetett volna megállapítani, hogy melyik miniszterelnök-jelölt támogatottsága a legnagyobb. Mint ahogy egy túlságosan megosztó győztes esélyét is talán inkább egy „több-ikszes” vagy rangsorolásos – egyfordulós – választási rendszerrel lehetett volna csökkenteni, nem pedig azzal, hogy inkább a pártok döntenek.
Ha az volt a baj, hogy a győztes az előválasztás után lebénította a kampányt azzal, hogy újra akarta tárgyaltatni a frakciók számát meg a közös program részleteit, akkor a legközelebb célszerű lehet a listás jelöltekről is dönteni az előválasztás során – lehet ezt úgy is, hogy az egyéni kerületekben pórul járó pártok kapnak valamilyen méltányos kompenzációt a tényleges szavazatarányuknak megfelelően. És a választási programot is kőbe lehet vésni már az előválasztás előtt. Akkor legalább annak ismeretében dönthetik el majd a jelöltek, hogy fel tudnak-e esküdni annak szolgálatára, nem pedig egy még ismeretlen program majdani elfogadása mellett kötelezik el magukat az előválasztási indulással.
Egy szó, mint száz, a 2021-es előválasztás árnyoldalainak feszegetése során érdemes inkább valós problémák valós megoldását keresni, nem pedig ürügyet a bébi kihajítására a fürdővízzel együtt.
Az IDEA részletes elemzése itt. Saját korábbi elemzésem az előválasztás (korántsem az áprilisi szavazatarányokban megmutatkozó) hatásairól itt olvasható. Azzal meg, hogy szerintem előzetesen mit lehetett elvárni az előválasztásoktól és mik azok az előre látható szabályozási kérdések, amiben állást kell foglalni, ebben a hosszabb szövegben foglalkoztam egy évvel az előválasztások előtt. Még arról is szó esik benne, hogy miként enyhíthetné az előválasztás Gyurcsány Ferenc népszerűtlenségének kampányhatását. Közvetlen és főleg választást eldöntő hatást a szavazatarányokra azonban akkor sem az előválasztásoktól vártam, és a jövőben sem látom indokoltnak, hogy valakinek ilyen elvárásai legyenek. Ehelyett arra tippelnék, hogy egy nagy figyelmet kapó és nem túlzottan megosztó előválasztási kampány segíthet a szavazat-szpojler jelöltek ellen a valódi választáson, apropót és nyilvánosságot adhat egy korai kampánykezdethez, segíthet egy-két nagyon rossz jelölt kirostálásában, komoly edzést, adatbázist és terepismeretet adhat a valódi választás előtt, és még egy helyi önkéntes-hálózat felépítését is elősegítheti, ha valaki jól használja ki az alkalmat. Mindez pedig egy választási autokráciában is megbecsülendő eredmény, ha – amúgy – van értelme a választásokon való indulásnak, előválasztásokkal vagy anélkül.
Vox Populi 